*** Kezdő játékosok gyakori hibái egy kezdő játékos tollából ***
Mindenekelőtt, tegyünk félre pár dolgot az útból.
Először, a nehéz tankok. Ha jobban magamba néznék, valami ekörüli címet is adhattam volna a bejegyzésnek. Jó eséllyel a legtöbb példámban elő fognak kerülni. Igyekszem majd indokolni, de belátom, hogy túltolom kicsit, "rákattant az agyam".
"World of useless fuckin' heavy tanks!" - Orzanel
Másodszor, listámban nem sorolnék minden vagy teljesen egyértelműeket, mint például célozni sem, trackpad játékosok, jelenlét hiánya, prioritások nélküliség, hozzáállás, mechanikus skillek, akár tankirányítás szintjén. Ezek tapasztalattal és egy kis törődéssel elméletben könnyedén javulnak.
Harmadszor, nem állítanám ezzel, hogy én aztán már aztán nagyon tudom a mindent, mert nyilvánvalóan nem, de tekintve hogy olyan tíz hete még 140 WN8-tel rendelkeztem 500-600 meccs után, talán nyújthatok egy amolyan "kezdő a kezdőkről, fejlődés útján járó" perspektívát.
Most, hogy ez megvolt, haladhatunk tovább.
*
Még mindig a feltétlen triviálisak kategóriájában, hogy ha végre sikerül meglátni egy lőhető célpontot, akkor... kvázi megszűnik minden más. Nincsenek csapattársak, nincsen térkép, saját magunk sem vagyunk már, terv sincs, semmi sincs, csak a piros lepel. Ennek elképedősen súlyos esete miatt emelem ki mégis, amikor egy standard helyre haladáskor a fél csapat megáll egy másik oldalon szaladgáló bátor vagy akár ostoba tank miatt. Mindenki megáll és megpróbálja eltalálni. És akkor ez tarthat akár 1-2 percig is. Döbbenet. Közben, ahova elindultunk, ahova mentünk valamiért, az már harc nélkül az ellenfélé.
Lehetséges oka? Nehéz túlmagyarázni még nekem is, hát mi másért játsszuk ezt a játékot?! Rá lehet lőni, akkor rá kell lőni! Tudod milyen nehéz az, végre célpontot, ingyen sebzést találni?!
Példa? Napokben történt, Live Oaks, Északról, "medes flank" irányába, de középen felbukkan egy LTTB a dombok belső oldalán hiperaktívoskodik, stop!, síneken megfagyás, hat-hét tank. Vége.
*
Nem érteni, hogy ha csak egy dolgot mondhatnánk, egy jellemzőt, akkor ez egy pozíciós játék. Nem érteni, hogy ez nem egy kedvenc bokrunkba beállást jelent. Nem érteni, hogy rajtunk kívül 29 tank van a csatamezőn.
Lehetséges oka. Mih, amikor ott egy LTTB???!! Hát nem látod?!
Példa. Heavy tankok bárhol. Miért lehet az, hogy a nehéz tankokat látunk legtöbbször random helyeken, ordít ránk leggyakrabban, fogalmuk sincs róla mire való a tankjuk? Két fő indokra tudok gondolni.
Egyrészt, egész egyszerűen a legtöbb kezdő játékos ezekben fog ülni. Logikus. Javaslatként is kaphatják, de ennél nagyobb jelentősége, hogy ha valaki elkezd játszani egy tankos játékot, akkor már elvárja, hogy legyen egy tulajdonképpeni tank, vas a feneke alatt, nem?
Másrészt, ha belegondolunk, egy papír tankban, legyen az egy tornyos TD vagy épp Light, kipróbáljuk, megyünk előre, mint egy (ugye) lövöldözős játékban, kurvagyorsan visszakerülünk a garázsba, jó esetben egy-két lövésnyi sebzéssel. Rossz helyre indulunk el, nincs célpont, nem látjuk őket, ők látnak minket, lemaradunk, nem reagálunk időben, garázs. Adja magát, hogy hamar oda kerülhet a játékos olyan kereső szavak elé, mint "wot positions, map tactics", relatív hamar kilyukadhat oldalakon, mint amin mi is vagyunk. De hogyan alakul ugyanez egy nagydarab lánctalpasban? Mennek ahova a többiek mennek, ha az nem, akkor esetleg a bokor, ami múltkor is bevált. Ritkán halnak hamar, egy-két lövésre. Nézegetik a sarkokat, ellenfeles páncélos is nézegeti, néha jó vége lesz, néha rossz. Ha rossz, akkor a csapat biztos elrontott valamit máshol.
*
Kapcsolódik, amikor már megvan a hozzávetőleges irány, de nem gondolnak mögé. Odamennek, ők már szakértők a tükörben, de valahogy még sincsen meg, aminek természetesnek kellene lennie, a miértje. Miért oda? Miért fontos az? Miért ott harcolunk? Milyen gyakori forgatókönyvek vannak? Ha pedig még csak fel sem merülnek ezek a kérdések, akkor nyilván nem várhatunk alkalmazkodást a mindig különböző helyzetekben (ellenfél nem várt mozgása, tankeloszlás satöbbi).
Lehetséges oka. Hát, inkább átugrom.
Példa. Winterberg. Nem azért mennek ám mediumok, lightok alapból a "kis városba", mert vacsorát és forralt bort kínálnak a katonákat váró hajadonok a házak ablakából. Azért harcolunk érte, mert van valamilyen stratégiai jelentősége. Nem véletlen ezt hoztam, ennél nyilvánvalóbb példa kevés van. Ha sikerült, akkor vision control van a pálya kétharmadán, akkor könnyedén tovább lehet nyomni, be lehet lőni kényelmesen a "nagy városba" is, lehet védeni a bázist is.
De valahogy idáig sincs eljutás. Valahogy nem. Ha pedig nincs, akkor már nem is a sürgető feladat, hogy harcolni érte, mert ők már megtették a dolgukat, azzal, hogy odamentek! És akkor a kabaré különböző variánsai. Hiába van akár dupla, mondjuk egy 6v3 overmatch, nem tudod kikönyörögni, hogy agresszívak legyenek. Ők már ott vannak, helyben vannak. Vagy akár már meg is van a hely, nyertük a pozíciót, de aztán nem történik semmi. Nem értik, hogy mire lehetne használni, mert még nem kérdezték meg maguktól, hogy egyáltalán mi a francnak indultak oda?
*
Tovább kapcsolódik. Nekem ez az egyik "legdurvább". Mondhatnánk, nehezen viselem. Nem alakul ki harc egy normál engagement ponton, és akkor így ezzel vége a tudománynak. Nincs tovább semmi.
Lehetséges oka. Fentebb. Meg amúgy nem árt, ha van kedvünk gondolkozni ebben a játékban.
Példa. Fisherman's Bay Délről város, itt látom a leggyakrabban. Odamennek a heavyk, néha tank destroyerek, beállnak, tényleg ahogy kell, fognak minden irányt, minden sarkon egy ágyúcső, csak hát az ellenfél az nem akar érkezni. Csak nem érkezik az ebugatta. Mert eleve nem is voltak tankjaik odamenni, vagy lemmingelik a másik oldalt. És bazdmeg várnak, várnak bármeddig. Pingeled az irányt, írod, semmi. Felvillan 10 tank az ellentétesen, jelzed, semmi. Végig tolták ezer méterrel arrébb, semmi. Meghalt mindenki más, na akkor esetleg harcba vetik magukat.
*
Még mindig bír kapcsolódni, hogy azért időnként érzik, hogy valami nem stimmel ezzel. Zavarba jönnek. Megoldást keresni ugyanakkor fáradtságos és kudarcokkal teli lenne, ezért igyekeznek a könnyebb utat választani.
Példa, mindenki kedvenc példája, Lakeville 1-2 line. Jó esetben hat, rossz eset tizennégy tank bemegy oda. Alacsonyabb tieren lightok is rohannak, tényleg mindenki. De nemrég láttam azt a T8 csatát, ahol egy Superpershing, egy-egy magasabb és alacsonyabb szintű TD megfogott nyolc barátságos tankot a meccs végéig. Persze annyira nem meglepő, ilyen a kialakítása annak a szorosnak.
Oka, mert az kényelmesebb. Nem lehet eltévedni. Ott egy egyenes vonal, nem lőnek hátulról, nem lőnek oldalról, nincs meglepetés, bemész, aztán vagy kijutsz a másik oldalon vagy nem.
A nagy,
térképes bejegyzésemmel
kezdtem a naplót, értem a problémát, megértem, tényleg. Durván négyezer játékkal és kitudja mennyi videóval később merem kijelenti, hogy nagyjából tudom, hogy mi merre van, mikor honnan lőhetnek, tudom belegondolás nélkül is, hogy melyik utca hova vezet. Nagyjából. Hozzávetőlegesen.
(Felmerülhet bennünk, nem elképzelhetetlen, hogy a készítők nem csak hasukra csapnak, hanem éppenséggel széles igényt kiszolgálnak a corridor mappokkal.)
*
Sok a tank is, de azért a garázsunkban lévőkkel igazán lehetne foglalkozni egy kicsit. Zéró tankismeret. Ha egyszer nyertem abból a bokorból? Jó lesz az bármivel két tierrel később is! Hogy minden második meccsen látunk mesterlövészkedő IS típusjelzésű tankot. Minden második meccsen. Ismétlem, mert nem tűnik túlzásnak.
Mindenképpen említeni akartam még az életpontok használatát, játéknyelven trade-elést. Igazából minimális "game sense" dolga lehetne ez is, mint sok más, de mintha a játékosbázis legalább 90% százalékában fel sem merülne a koncepció. Talán a WOT-nak van is egy sajátos játékosköre, feltételezem, hogy itt sokkal többen vannak azok, akiknek nincs különösebb gamer múltja, csak ebben van jelentősebb ideje.
Persze mindig az a bokor meg a azok a heavy tankok, de nem tehetek róla... úgy játszanak rengetegen, mintha egy életük lenne 2000 helyett. Hasznosságukat tekintve olyan is, mintha egy életük lenne. Mintha a páncél is csak arra lenne való, hogyha elrontottak valamit, akkor adjon esélyt megúszni. Talán a tanulási görbe hozadéka is, hogy úgy mozog az az IS3, mintha még mindig Tier1 Mittengardon helyezkedne. Nem tudom, talán.
*
Folytatnám azzal, hogy mindezekhez képest egy már megszerzett felületes tudás, az azzal megelégedve hátradőlés milyen ökörségeket hoz magával. Hogy a nagy szakértők viselkedése. De egy ideje érzem, hogy elértem a bejegyzés kritikus hosszát, másrészt, tartalékolok is a következő részhez, amiben a legnagyobb bosszúságaim (triggereim) tervezem sorolni. (Spoiler: spamping a light tankon, mindegyiken, mindig.)
Sokat írtam, de mégis keveset. Ez egy sokkal hosszabb lista. Egyáltalán mi értelme belemélyedni? Hát nem az, hogy ezzel bárkit is minősítsünk! Amit észre kell venni, amiért meg kell válaszolni a miértet, kérdőjelet itt is, az az, hogy így vagy úgy, de a többségről beszélünk. Ha eredményesek akarunk lenni Random Battle-ben, akkor próbáljuk megérteni a gondolkodásukat, a felkészültségüket, a cselekedeteiket, mert ellenük és velük fogunk játszani. Az ő hibáikat fogjuk kihasználni és az ő hiányosságaikhoz alkalmazkodva próbálunk meg újabb győzelmet szerezni a csapatnak. (A pókeres párhuzam, hogy a fishek és nem a regulárok megértése, kiaknázása az elsődleges, hiába lenne fordítva természetes, könnyebb, közelibb.)
Végül, azt se felejtsük el, hogy a másik oldalon egy másik ember ül. A saját motivációjával, történetével, napjával, környezetével, élményeivel, problémáival. Az sem lehetetlen, hogy egy ujjongó tízéves ült oda a leckéje után, talán egy sokat megélt öregúr találta meg a huszonegyedik század csuda szórakozását, talán valaki, aki a barátod lehetne, talán egy borzasztóan szórakoztató rajongó jellemű figura, leboruló szivarvéggel a szájában. Talán az ő statjaik vannak mutogatva a fórumokon. Kezelhetjük ezt kompetitív játékként, de ha tompítja bennünk a tiszteletet, alázatot, empátiát, akkor talán érdemes legalábbis elgondolkozni a mikénteken. Itt is, mint máskor is.
Nem álszenteskednék, velem is előfordul, hogy túltolom, elszalad, elszakad, szól ez magam felé is.
Így aztán gl és hf.