A második világháborús csatahajók egy kisebb erőműnyi teljesítményt igényeltek a rendszereik működtetésére. Ezt jelentős részben áramfejlesztők segítségével biztosították.

A csatatéren a veszteségek túlnyomó többségét a nehézfegyverek okozták. Ezek közül leginkább a tüzérség és az aknavetők emelkedtek ki. Alább az ezzel kapcsolatos második világháborús technikai fejlesztéseket emeljük ki.

A német tengeralattjárók a legtöbb hajót az Atlanti-óceánon süllyesztették el. Viszont a német haditengerészetnek a háború előre haladtával egyre több oka volt arra, hogy az Indiai-óceánon is hajtson végre támadásokat.

...különösen a géppuskák és az aknák alkalmazását tekintve. A II. Világháború időszakában a veszteségek túlnyomó többségét a nehézfegyverek okozták.

A világháborúk idején a csatahajók egyik fő jellemzője a páncélzatuk hatékonysága volt. A különböző haditengerészetek ezt jelentősen különböző módon oldották meg, hogy a csatahajóik védve legyenek az ellenséges tűztől.

A történelem legnagyobb inváziója a német Barbarossa-hadművelet volt, ami 1941 júniusában kezdődött. Kezdetben a Vörös Hadsereg a védekezés folyamán igen súlyos veszteségeket szenvedett, de később magukhoz találtak.

Ahogyan Napóleon mondta, „a sereg a hasán menetel”. Ez a világháborúk idején még különösen így volt, bár terjedt a gépesítés. Az alábbi cikkünkben azt írjuk le, hogy a korbeli haderőkben a katonáknál milyen mennyiségű fejadag volt, amit vésztartalékként maguknál hordtak.

Előnyök és hátrányok? Ráadásként egyéb meghajtási módok...

A második világháborús repülőgép-motorok és a velük hajtott repülőgépek esetén a motorok és a repülőgépek jellemzőit, teljesítményét számot fejlesztés határozta meg.

A világháborús csatahajók képességei több tényezőből álltak össze. A legfontosabbak a tűzerő, a védettség és a tűzvezetés voltak. A német csatahajók ugyan jó minőségű páncélzatot kaptak, de ennek ellenére a védettségüket a szakirodalomban több okból is kritizálják. Alább erre láthatnak egy választ, ami egyesével végigmegy az említett problémákon.

Minden második világháborús hadsereg a gyalogságon alapult, aminek a legkisebb eleme a lövészraj volt. Mostani cikkünkben az amerikai hadsereg lövészraját mutatjuk be, a jellemzőit és a problémáit is. A cikkben szól lesz az amerikai haderő nagyobb léptékű támadásairól is, összehasonlítva a német és a szovjet módszerekkel is.

A második világháborúval kapcsolatban érdeklődő közönség és a szakirodalom is általában kevés szót ejt az olasz flotta fejlesztéseiről. Ez annak ellenére van így, hogy az olasz tervezők a Littoro osztállyal a maguk módján kiváló hajókat alkottak, amik az összehasonlításban megállják a helyüket a kor legjobb csatahajóival szemben.

A harckocsikat általában egy hármas szempontrendszer, a tűzerő, a mozgékonyság és a páncélzat szempontjából értékelik.

Ezekre jelentős mértékben hatottak, hogy magukat a harckocsikat milyen műszaki megoldásokkal valósították meg.

Az egyik legalapvetőbb és legjellegzetesebb német fegyver a második világháború idején a nyelesgránát volt.

Ez a megfelelő felszereléssel több célra is felhasználható volt és emellett a formája az egyik legkönnyebben felismerhető fegyverré tette.

A normandiai inváziónak a német haderő ágaiból leginkább a szárazföldi haderő tudott érdemben ellent állni. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a németek nem készültek volna más meglepetésekkel is a szövetséges haderő ellen.

Mostani cikkünkben leginkább a Kriegsmarine invázió-ellenes fejlesztéseiről mutatunk be néhányat.