Írta: HZS89

Az aknavetők jellemzői, hatékonyságuk okai

Az aknagránátok általában hatásosabbak voltak, mint a tábori tüzérség gránátjai. Ennek az egyik oka a röppálya volt: míg a tarackok gránátjai ívelt vagy lapos röppályán szálltak, addig az aknavetők aknagránátjai meredek röppályán. Ennek következtében a becsapódó tüzérségi gránátok repeszei általában oldalirányba robbantak szét, előre és hátra felé viszonylag kevés repült, a legtöbb repesz pedig vagy a földbe vágódott vagy pedig magasra repült. Ezzel szemben az aknagránátok majdnem függőlegesen csapódtak a földbe, ami miatt a repeszeik körkörösen, minden irányba repültek.

Viszont cserébe az aknagránátok esetében nagyobb volt a szórás, vagyis pontatlanabb voltak. Ennek az volt az egyik oka, hogy minél meredekebb röppályán lőnek ki egy lövedéket, az annál hosszabb ideig van a levegőben, ami miatt jobban érintik a légköri zavarok.

Emellett a tábori tüzérség esetében viszonylag könnyebben megoldható volt a lőszer-ellátás mint az aknavetők esetében. Ennek az volt az egyik oka, hogy a tüzérségi ütegeket általában a fronttól több kilométerre helyezték el, ami miatt folyamatos utánpótlásuk volt. Ezzel szemben egy aknavető gyakorlatilag a fronton volt, vagyis veszélyesebb volt lőszert szállítani ahhoz. Ezért nem volt véletlen, hogy a háború előre haladtával a nyugati országok egyre inkább gépesítették az aknavető-alakulataikat.

Amennyiben a tábori tüzérséget és a gyalogsági aknavetőket összehasonlítjuk, úgy alapvetően az látszik, hogy mindkettő nagyon pusztító tud lenni, de az aknavetőket lényegesen egyszerűbb gyártani. Ezért a háború folyamán az volt jellemző, hogy a gyengébb ipari háttérrel rendelkező fél általában aknavetőkkel kompenzálta, hogy a másik fél erősebb tábori tüzérséggel rendelkezik.

Például az 1941-43 időszakban a keleti fronton a Vörös Hadsereg igen nagy mértékben fejlesztette az aknavető-állományát, mivel a tábori tüzérség drágább volt és nem volt hozzá elég képzett szakemberük.

Az 1944-45 időszakban pedig a nyugati és az olasz fronton a németek támaszkodtak nagy mértékben az aknavetőkre az igen erős és fejlett tüzérséggel rendelkező amerikai hadsereggel szemben.

Az aknavetők amúgy nem csak a gyártást, hanem az alkalmazást tekintve is egyszerűbbek voltak, mint a tábori tüzérség. Az aknavetők általában látótávolságon belüli célokat lőttek, ami révén egyszerűbben és gyorsabban alkalmazhatóak voltak, mint a tüzérség.

Az amerikaiak viszont a tábori tüzérségükkel is hasonlóan pusztító hatást tudtak elérni, mivel nagyon fejlett tűzvezetésük volt. A Vörös Hadsereg viszont elég gyakran hadilábon állt a tábori tüzérség tűzvezetésével, ami miatt nem volt meglepő , hogy az oroszok egyrészt közvetlen irányzással alkalmazták a tüzérségüket másrészt nagy mértékben építettek az aknavetőkre, amiket egyszerűbb volt kezelni.

A szovjetek nem csak azért alkalmazták az aknavetőket, mivel olcsóbbak voltak, hanem azért is, mivel a tüzérségüknek voltak problémái. Míg egy aknavetőt néhány perc alatt be lehetett vetni, addig a szovjet tüzérség válaszideje akár fél óra is lehetett.

A német tüzérség válaszideje jobb volt, mint a szovjetnek, mivel a németek nagyjából 15 perc alatt hatástüzet tudtak adni. Viszont ez is viszonylag lassú volt, amely okból a németek is gyakran aknavetőket alkalmaztak gyors tűztámogatásra.

Az amerikai tüzérség válaszideje ezzel szemben 2-4 perc volt. Így nekik kevésbé volt égető az aknavető-egységeiknek a fejlesztése, bár ennek ellenére jól fel voltak vele szerelve. Az amerikai aknavetőkhöz nagy mennyiségben rendelkezésre álltak foszfor aknagránátok és nagyon jó könnyűaknavetőik voltak.

Amerikai aknavetők

Az amerikai gyalogságnak ugyan voltak problémái, de a szakasznál nagyobb léptékű amerikai alakulatok jó el voltak látva támogató fegyverekkel, amik túl tudták segíteni őket a problémákon.

Egy amerikai lövészszázad általában rendelkezett 60 mm-es könnyű aknavetőkkel. Az amerikai könnyű aknavetők valószínűleg a világháború leghatásosabb könnyű aknavetői voltak. Az egyik fő oka ennek az volt, hogy volt hozzá foszfor aknagránát, ami nagyon kellemetlen volt a német gyalogságnak.

60 mm-es amerikai könnyűaknavető

Az amerikai zászlóaljak rendelkeztek 81 mm-es közepes aknavetőkkel. Azok szintén rendelkeztek foszfor aknagránátokkal és az M56 nehéz aknagránátjaik révén képesek voltak bunkereket is bezúzni.

Az amerikai hadosztályok emellett rendelkeztek 107 mm-es vegyi aknavetőkkel. Ezeket nem az eredeti céljukra használták, hanem repesz-romboló aknagránátokat lőttek velük.

A háború végén egy amerikai lövészzászlóalj 9 könnyű és 6 közepes aknavetővel rendelkezett. Ez ugyan annyi, mint a háború elején egy német gyalogzászlóaljnak volt, aminek az volt az oka, hogy amikor kiállították az amerikai hadsereget, akkor a minta a német gyalogezred volt az amerikai gyalogezred számára.

Foszfor lőszer

Az amerikai csapatok számára rendelkezésre álltak foszfor aknagránátok. A normandiai csata idején az amerikai 81 mm-es aknagránátok nagyjából 20 százalékát ezek tették ki.

A foszfor egyrészt elvakította az ellenséges csapatokat a ködképző hatása révén, másrészt akár ki is űzhette azt az állásaiból. Amikor a német állásokat foszforral lőtték, az a német csapatok számára nagyon kellemetlen volt. Ennek az volt az oka, hogy a foszfor ugyan nem okozott azonnali halált a repesz vagy a lökéshullám révén, de a robbanás során szétrepülő részecskék visszahullottak, bele a német állásokba. Ez pedig átégette a német katonák bőrét.

Ezért az amerikai csapatok gyakran foszforral űzték ki a német gyalogságot az állásaiból.

Német aknavetők

Abban, hogy a németek sikeresek voltak az aknavetőkben, valószínűleg az is benne volt, hogy az aknavetőket könnyebb volt alkalmazni, mint a tábori tüzérséget. Az aknavetők Rottman szerint általában látótávolságon belüli célpontokra lőttek, ami miatt nem volt szükség bonyolult tűzvezetésre. A Normadiai csatában az amerikai veszteségek 75 százalékát német aknavetők okozták.

Viszont a németek azért fejlődtek a területen. Míg a háború elején a közepes aknavetőket még egyesével vagy kettesével vetették be a lövészszázadok támogatására, a háború alatt ez megváltozott és a háború végén már összpontosítottak az aknavetőszakaszok tüzét (6 aknavető).

Emellett a németek 1942-től kezdve egyre több gyalogezredben a gyalogsági lövegeket kiváltották aknavetőkkel, ami révén nőtt az gyalogezred aknavetőinek a száma. Az új, 1944 mintájú német gyalogezredekben (pontosabban: gránátosezredekben) a német gyalogzászlóaljak kaptak egy második aknavetőszakaszt.

1941-ben a németek rengeteg szovjet aknavetőt zsákmányoltak, köztük 120 mm-es nehéz aknavetőket. Azoknak a teljesítményével úgy meg voltak elégedve, hogy elkezdtek hozzá saját lőszert gyártani és ’42-ben rendszeresítették.

Viszont a 120-as aknavetőkkel volt egy olyan probléma, hogy ugyan a németek gyártottak hozzá lőszert, de nem túl sokat.

A háború elején egy német gyalogzászlóalj 9 könnyű és 6 közepes aknavetővel rendelkezett. A háború végére kiselejtezték a könnyű aknavetőket, de cserébe a német gránátoszászlóaljak kaptak még egy aknavetőszakaszt, amit 120 mm-es nehéz aknavetőkkel akartak ellátni. Így a háború végi német gránátoszászlóaljaknak 6 közepes és 4 nehéz aknavetője volt. Viszont a nehéz aknavetőket nem mindig tudták biztosítani, ami miatt a zászlóaljakat részben 12 közepes aknavetővel fegyverezték fel.

81 mm-es német közepes aknavető

A németek a 81 mm-es aknavetőikhez túlnyomó részt hagyományosnak számító repesz-aknagránátokat gyártottak. Ezeknek a hatása nagyon hasonló volt a más országok által gyártott korabeli aknagránátokéhoz.

Viszont a németek gyártottak repesz-ugró aknagránátokat is. Annak az volt a különlegessége, hogy becsapódáskor az aknagránát orrában egy töltet visszalökte az aknagránátot a levegőbe, ami révén 1,5-3 méteres magasságban robbant fel. Ez által meg tudták valósítani a légi gyújtást.

Arról viszont nem megbízhatóak a források, hogy a repesz-ugró aknagránátok milyen mennyiségben álltak rendelkezésre és milyen hatásuk volt. Rottman szerint drága volt és kis mennyiségben állt rendelkezésre.

Légi gyújtást a gyakorlatban csapódógyújtóval is meg lehetett valósítani. Ennek az volt az oka, hogy a második világháború idején a csapatok gyakran erdőkben alakították ki az állásaikat, hogy álcázva és védettebb pozícióban legyenek.

Viszont amennyiben aknagránátokat lőttek erdős területre, akkor az aknagránátok a fáknak ütközéstől is felrobbanhattak. Ennek hatására pedig gyakorlatilag légi gyújtás jött létre. Ilyenkor nem csak a repeszek, hanem a faágak és a fadarabok is nagy erővel repültek szét. Gordon L Rottman ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Tree-Burst”.

A németek a háború alatt elkezdtek nehéz aknavető-zászlóaljakat felállítani. Ezek nem a hadosztályok részei voltak, hanem hadsereg-közvetlenek voltak. Egy ilyen zászlóalj 36 nehéz aknavetővel rendelkezett, ami révén a tűzereje a csövek száma és a sortűz tömege alapján összemérhető volt egy tüzérezredével.

Ezek az zászlóaljak fel voltak szerelve rádiókkal és mellette mobilak voltak. A fő funkciójuk a gyalogság támadásának a támogatása volt. 36 nehéz aknavető igen nagy hatást tudott gyakorolni a védelemre.

Amikor a német hadosztályok menetben haladtak, akkor az ellenállás gyors letörésére a nehéz aknavetőket az előőrsben is alkalmazhatták.

A háború végén a német haderőnek az volt az előnye a szovjet és az amerikai haderőhöz képest, hogy zászlóalj-szinten rendelkezett nehéz aknavetőkkel. Ezzel szemben a háború végén a szovjetek zászlóalj szinten leginkább közepes aknavetőkkel, míg az amerikaiak közepes és könnyű aknavetőkkel rendelkeztek.

A háború végén egy szovjet lövészzászlóaljnak 9 könnyű és 9 közepes aknavetője volt, egy amerikainak pedig 9 könnyű és 6 közepes aknavetője. Ezzel szemben egy német gránátoszászlóaljnak pedig 6 közepes és 4 nehéz aknavetője volt.

Szovjet aknavetők

A szovjetek általában az aknavetők űrméretét tekintve fölényben voltak a németekkel szemben. A szovjetek már 1941-ben rendelkeztek 120 mm-es nehéz aknavetőkkel. Akkor a németeknek még csak 81 mm-es aknavetőik voltak.

120 mm-es szovjet nehézaknavetők

Később már a németek is rendelkeztek 120-as aknavetőkkel, de a szovjetek 1944-ban bevezették a 160 mm-es nehéz aknavetőket. A 160 mm-es nehéz aknavetők tűzereje összemérhető volt egy 152 mm-es nehéztarackéval.

A szovjetek a háború alatt elkezdtek felállítani aknavető-dandárokat. Egy aknavető-dandár egyenként 108 darab nehéz aknavetővel rendelkezett és leginkább az áttörések támogatására használták.

1941-ben egy szovjet lövészezred elvileg ugyan annyi közepes aknavetővel rendelkezett, mint egy német gyalogezred. Viszont a szovjetek nem mindig tudták az előírt mennyiséget biztosítani. 1941-ben jellemző volt a Vörös Hadseregre, hogy a legtöbb alakulat csak papíron rendelkezett az előírt mennyiségű fegyverzettel. 1941-ben a Vörös Hadsereghez képest a német haderő jelentős mennyiségi fölényben volt az aknavetők számát tekintve.

A háború folyamán viszont megfordult a helyzet: a szovjetek rájöttek, hogy az aknavetők mennyire hatásos fegyverek, ami miatt 1943-ra félelmetes aknavető-arzenált gyártottak. 1943-ban egy szovjet lövészzászlóaljnak már több aknavetője volt, mint egy német gyalogzászlóaljnak.

Ebben az is szerepet játszott, hogy aknavetőket egyszerűbb volt gyártani, mint tarackokat. Egy aknavető sokkal kevesebb alkatrészből állt, mint egy tarack és mellett könnyebb is volt.

A háború végén egy szovjet lövészezred 27 közepes és 6 nehéz aknavetővel rendelkezett. Amikor lehetőségük volt rá, akkor a szovjetek ezeket egyesítették egy ideiglenes aknavető-zászlóaljban (más néven: aknavető-csoport). Ilyenkor 33 csövet tudtak ugyan arra a célpontra összpontosítani.

A szovjet harckocsi-hadtestek nem rendelkeztek tábori tüzérezreddel. A háború végén viszont már volt egy aknavető-ezredük.

A szovjet aknavető-csoportok

Egy szovjet lövészezred a háború végén már 27 közepes és 6 nehéz aknavetővel rendelkezett. Amikor a szovjet csapatok védekeztek, akkor ezeket gyakran összevonták egyetlen aknavető-csoportba. Ilyenkor vezetékes hírközléssel bekötötték az aknavető-századokat egy központba, ami révén a szovjet parancsnok 33 csövet tudott összpontosítani.

A szovjet aknavető-csoportot általában védelemben alkalmazták és képes volt egy 500-600 méter széles zárótüzet lőni, hogy a német gyalogság ne tudja áttörni a szovjet védelmet. Általában akkor kezdték meg a tüzelést, amikor a német gyalogság 200-250 méterre volt már az orosz csapatoktól.

A brit aknavetők

A britek a háború elejétől a végéig használtak könnyű aknavetőket. Általában minden szakasz rendelkezett eggyel.

A modern hadviselésbe a ködgránátokat a brit hadsereg vezette be, még az első világháború idején és a britek a második világháborúban is nagy mértékben hagyatkoztak a ködgránátokra.

Ennek következtében a britek a könnyű aknavetőikhez az 1943-44 időszakban több ködgránátot gyártottak, mint repeszgránátot. A ködgránátok alkalmazása nagy mértékben része volt a brit gyalogsági harcászatnak.

A brit közepes aknavető alakulatoknak alapvetően az volt az előnye a más országok aknavető alakulataihoz képest, hogy lényegesen mobilabbak voltak, mégpedig az Universal Carrier révén.

Források:

• 
  Gordon L. Rottman: World War 2 Infantry Fire Support Tactics
• https://www.quartermastersection.com/american/infantry-weapons/219/M1A1Mortar
• https://ccnmtl.columbia.edu/services/dropoff/schilling/mil_org/milorgan_99.html
• https://www.ww2-weapons.com/fighting-power-of-the-wehrmacht/
• Handbook on German Military Forces 1945
• Company Officers Handbook of the German Army 1944
• http://ww2colorfarbe.blogspot.com/2014/12/german-mortar-training.html
• https://infidelbodyarmor.com/types-of-defenses
• https://www.lonesentry.com/articles/ttt09/mortar-fire.html
• http://www.lonesentry.com/articles/ttt/german-12-cm-120-mm-mortar-battalions.html
• https://web.archive.org/web/20190916110338/http://www.poeland.com/tanks/artillery/fuzes.html
• https://apps.dtic.mil/sti/pdfs/ADA510939.pdf
• Stepen J Zaloga: The Red Army Handbok
• Handboon on USSR Miliatary Forces 1946
• https://www.lonesentry.com/articles/ontheway/index.html
• https://nigelef.tripod.com/RAorg.htm
• http://www.wwiiequipment.com/index.php?option=com_content&view=article&id=91:british-mortars-of-the-second-world-war&catid=47:british&Itemid=59
• https://www.quartermastersection.com/american/infantry-weapons/img/60mmM2Mortar.jpg
• https://www.quartermastersection.com/german/infantry-weapons/img/Granatwerfer34.jpg
• https://www.quartermastersection.com/russian/artillery/img/PM120.jpg