A WG 2016 végén, a svéd fejlesztési fával ellőtte az utolsó olyan nemzetet, amelynek az 1920-as és ‘70-es évek között használt vagy fejlesztett harckocsijaiból könnyedén lehetett a WoT-ba integrálható fejlesztési fát létrehozni. Az ezt megelőző csehszlovák harckocsikhoz hasonlóan a svéd páncélosok mindegyikéhez részletes leírások, kidolgozott tervrajzok, méretarányos vagy életnagyságú makettek, ezekről készült korabeli felvételek, vagy valóban meg is épült harckocsik biztosítottak alapot arra, hogy belőlük többé-kevésbé valósághű tankokat gyártsanak a WG modellezői.

Viszont, szigorúan nézve ezzel ki is merült az önálló fejlesztési fát létrehozni képes nemzetek száma, és az ez után behozott két új nemzettel, Olaszországgal és Lengyelországgal már igencsak meggyűlt a WG kutatóinak és fejlesztőinek a baja. Rengeteg “csúsztatásra”, mindössze nagyvonalakban felvázolt leírások, elnagyolt vázlatrajzok vagy más történelmi dokumentumok és adatok nagyon laza értelmezésére, vagy adatok szándékos figyelmen kívül hagyására (lásd lengyel top tier nehéz harckocsik, vagy Pantera), igazából más nemzetek harckocsijainak “kölcsön vételére” (Standard B), sőt, hasraütés szerű fantáziálásra, hiányzó modulok vagy egész harckocsik kitalálására (P.43 ter, Progetto 46 és Progetto 65) volt szükség ahhoz, hogy úgy-ahogy, de össze tudjanak kalapálni egy komplett fához szükséges, tier 1 és 10 közötti összes szintre legalább egy-egy harckocsit.

A játékba bekerült, tier 7 feletti olasz és lengyel páncélosok történelmi hitelessége, valósághoz való köze finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető, de mivel a World of Tanks a reklámszövegekben hangoztatottak ellenére soha nem törekedett a történelmi hitelességre, az utóbbi években pedig még inkább egyre kevésbé, lépjünk most túl ezen.

Így mostanára egyértelművé vált, hogy ha a WG a fő bevételi forrását, a WoT PC változatát továbbra is hosszú távon a jövedelmezően akarja tartani, szükség lesz valami új, radikális változtatásra a fejlesztési fák struktúrájában, mivel “elfogytak” az új tech tree-ket prezentálni képes nemzetek. Persze ott van még a lehetőség már meglévő nemzetek fejlesztési fáiba új ágak betoldására (pl.: japán páncélvadászok, olasz nehezek, egy második amerikai közepes harckocsi ág, szovjet tornyos páncélvadászok, stb.) de ezek száma is véges, illetve sok esetben ezek is csak pár alacsonyabb-, vagy magasabb tier-be tartozó járművet jelentenének.

Új, ingyenes, vagyis kreditért megvásárolható páncélosok nélkül pedig a WoT-nak nincs jövője, mivel ezek kifejlesztése a játék üzleti modelljének alapja. A járművek és moduljaik “kihúzását” megkönnyíteni, felgyorsítani vásárolják ugye a játékosok a pénzért kínált tartalmakat, pl.: aranyat, prémium időt, miegymást. A potenciálisan fizető játékosokat pedig az érzelmi kötődés, a játékélmény mellett az új és még újabb játszható tartalom köti a játékhoz, és ha WG nem nyújt a részükre időről időre új járműveket, a játék igen gyorsan még inkább leszálló ágba fog kerülni. Az n+1-edik új, szovjet prémium tankkal pedig ugye önmagában nem életképes hosszútávon egy F2P-nek reklámozott játék...

Bár számos, kisebb “harckocsizó” nemzet van még a világon a játékban lévőkön kívül, például Magyarország is, ezek közül egyik sem fejlesztett ki vagy gyártott, használt annyi harcjárművet amiből önálló, tier 1-től 10-ig terjedő, folyamatos fejlesztési ágat, komplett fejlesztési fát lehetne létrehozni, még a WG “laza” történelem szemléletével sem. Legfeljebb az önálló svájci fejlesztési fa elképzelhető még, de ahhoz is legalább hasonló mértékű ferdítésekre lenne szükség, mint a lengyel és olasz fa esetében.

Akit érdekel, hogy pontosan miért nem volt lehetséges eddig egy önálló magyar fejlesztési fa létrehozása, azt korábban ebben a cikksorozatban bővebben kifejtettem már.

Erre a problémára a megoldás nemrég került be a játékba, még ha ezt a fejlesztők nem is verték nagy dobra. Az 1.9-es frissítéssel a WG ugyanis több, mint 90 páncélost vett ki a fejlesztési fából, és rakott át az új, kreditért megvásárolható “gyűjtői tankok” kategóriába. Ezzel egyrészt leegyszerűsítette, új játékosok számára könnyebben értelmezhetőbbé tették a különböző nemzetek fejlesztési fáinak struktúráját. Nem mintha előtte ANNYIRA bonyolult lett volna, de a PR szövegben ezen volt a hangsúly.

Másrészt viszont új lehetőségeket teremtettek maguknak, hogy olyan harckocsik, páncélvadászok és kerekes harcjárművek is bekerülhessenek a játékba a jövőben, amelyek amúgy vagy nagyon kilógtak volna az adott nemzet fájából, vagy potenciálisan nem lehetett volna egyik meglévő nemzet fejlesztési fájába sem belerakni őket.

A játékba bekerült új menü

Így már nem nehéz elképzelni egy vagy több fület a játékon belüli Fejlesztés menüben, amelybe bekerülhetnének például a svájci, izraeli, jugoszláv, román, belga, finn, bolgár, indiai, egyiptomi, dél-afrikai, spanyol, dél-amerikai, és nem utolsósorban magyar harckocsik és egyéb páncélozott harcjárművek is. A legutóbbi információk szerint még zajlanak az egyeztetések arról, hogy hogyan és miként is legyen ez majd kivitelezve (hogyan nézzen ki a menü a játékban, milyen feltételhez kössék ezeknek a járműveknek a kifejlesztését, milyen legénységet használjanak, stb.) de a jövő ebből a szempontból legalábbis bíztató.

Hogy mikorra várhatjuk a magyar harckocsikat - ha bekerülnek egyáltalán - nehéz megsaccolni, csak találgatni lehet. Azzal számolva, hogy a WG évente két-három új, kreditért megvásárolható harckocsikat is tartalmazó patch-et ad ki a játékhoz, és idén már megkaptuk a duplacsövű szovjet nehéz tankokat, a következőnek pedig a japán TD-ket, vagy esetleg az olasz nehéz tankokat rebesgetik, biztosnak látszik, hogy idén már nem. Hogy utána mikor, attól függ, hogy milyen prioritást szentelnek nekik a fejlesztők.

A sok választható lehetőség közül a magyar páncélosok mellett szól, hogy javarészük valóban megépült, és harcolt is a második világháború során, így a történelmi járműveket kedvelő játékosok bizonyára értékelni fogják őket. Továbbá nem elhanyagolható a magyar játékosállomány száma sem, akik nemzeti büszkeségből bizonyára értékelnék a gesztust a WG-től.

Ellenük szól viszont, hogy javarészük az alacsonyabb szintekbe, tier 1-5 közé fog valószínűleg tartozni, amelynek fejlesztését a WG már évek óta elhanyagolja. Továbbá a játék élvezhetőségének szempontjából többségük unalmas, újat nem fognak nyújtani, és szinte mindegyik magyar harckocsinak van már egy hasonló karakterisztikájú, hasonló játékstílust igénylő párja a játékban, amelyekkel ha játszottál már, ugyanazt várhatod a magyar harckocsitól is. Például a Toldi I általánosságban ugyanolyan élményt fog valószínűleg nyújtani, mint a svéd Strv m/38, a Turán I olyasmi lesz valószínűleg, mint a csehszlovák ST vz. 39, a Zrínyi olyan lesz, mint a StuG III B, és így tovább.

Tekintettel arra, hogy egyrészt a Magyar Királyság által a két világháború között, és a második világháború alatt létrehozott harckocsik relatíve kevésbé közismertek, illetve sok fals információ kering róluk az interneten, de még a szakirodalomban is, vegyük sorra röviden, hogy milyen magyar páncélosok is kerülhetnének be potenciálisan a játékba.

Igyekeztem a lehető legpontosabb adatokat összeszedni az általam gyűjtött levéltári anyagokra és mások által írt publikációkban közzé tett adatokra támaszkodva, de a tévedés jogát fenntartom. A lövegek páncélátütési adatait (100 m-ről átütött függőleges páncél vastagsága mm-ben) ahol lehetett, korabeli lőtáblázatokra alapoztam. Ahol ilyen nem állt rendelkezésre, ott “kb.”-vel jelölt becslést végeztem az adott löveg és lőszerének ismert adatait felhasználva. Játékon belüli egyensúlyozásra használt tulajdonságokkal (életerő, sebzés, pontosság, látótáv, stb.) nem bíbelődtem.
Az eddig tapasztaltak szerint a WG semmilyen tulajdonságot (páncélzat vastagsága, lőszerek típusa, átütése, ágyú függőleges kitéríthetősége, modulok neve és tulajdonságai, stb.) sem rest módosítani miközben modelleznek vagy egyensúlyoznak egy adott páncélost, szóval nincs garancia rá, hogy ha bekerülnek a magyar harckocsik a játékba, a legkisebb mértékben is hasonlítanak majd a lent felsorolt, amennyire lehet a valósághoz legközelebb álló tulajdonságokra.

~ Tier I ~

Straussler V-3

Tier 1 LT vagy MT

A magyar származású brit mérnök, Nicholas Straussler (Straussler Miklós) által eredetileg brit exportra szánt, 1933-ban tervezett harckocsi torony és fegyverzet nélküli prototípusa, amelyből egy példány a csepeli Weiss Manfréd Művekben a magyar Honvédségi Minisztérium részére is épült. Kerekeken és lánctalpon is képes volt közlekedni, illetve pontonok segítségével úszóképes is volt (egyik sem lesz lemodellezve a játékban, az biztos). A tesztek során később toronnyal és löveg imitációval is felszerelték.

A V-3 a Weiss Manfréd szerelőműhelyében

Fantáziarajz a toronnyal is ellátott V-3-ról

Játékon belüli karakterisztika szempontjából talán a lengyel 4TP fog hozzá a legközelebb állni, bár pontosat nem lehet mondani. A tierben nagy átütésűnek, nagy kaliberűnek számító lövege, jó mozgékonysága, és talán pattintásra képes páncélzata lesz, de cserébe feltételezhetően a soft statok (fordulási sebesség, torony forgás, pontosság, stb.) pocsékak lesznek.

• Fegyverzet: 40 mm 37 M. harckocsilöveg, átütés: kb. 60 mm függőleges cső kitéríthetőség: nem ismert.
• Páncélzat: a valóságban páncél borítással nem rendelkezett. A játékban valószínűleg hasonló lesz, mint a V-4 páncélzata.
• Torony páncélzat: nincs adat
• Motor:  Weiss Manfréd gyártmányú, nem ismert típus, teljesítmény: 100 LE
• Tömeg: nem ismert, kb 6 t
• Teljesítmény/tömeg arány: 17 LE/t
• Végsebesség: láncon kb. 40 km/h

~ Tier II ~

Straussler V-4

Tier 2 MT

A V-3 továbbfejlesztett változata. A legyártott egyetlen próbadarab 1936-1938 között több próbán és módosításon is átesett, kilátásba került egy 110 darabra vonatkozó megrendelés is a Honvédség részéről, de az összehasonlító teszteken végül alulmaradt a svéd Landsverk L-60-ashoz képest, így rendszeresítésre vagy tömeggyártásba nem került. Kerekeken és lánctalpon egyaránt menetképes volt, illetve pontonok segítségével úszóképessé is lehetett alakítani.

Várható WoT-béli karakterisztikája, játékstílusa valószínűleg az olasz M14/41-hez fog a leginkább hasonlítani. Jó átütés, de csak átlagos páncélzat és mozgékonyság. A kerékmenet és úszóképesség biztos, hogy nem lesz a játékban lemodellezve.

• Fegyverzet (történelmi): 40 mm 37 M. harckocsilöveg, átütés: kb. 60 mm függőleges cső kitéríthetőség: nem ismert
• Fegyverzet (opcionális): Egy levéltári forrásban említett, tervezett, de végül elvetett, pontosabban nem definiált 47 mm-es löveg. Átütés: nem ismert, függőleges cső kitéríthetőség: nem ismert.
• Páncélzat: 26/13/9 mm
• Torony páncélzat: nincs adat
• Motor: Weiss Manfréd gyártmányú, nem ismert típus, teljesítmény: 180 LE
• Tömeg (végső változat): 12 t
• Teljesítmény/tömeg arány: 15 LE/t
• Végsebesség: láncon 32 km/h

38 M. Toldi I

Tier 2 LT

A svéd Landsverk L-60 magyar licencben gyártott változata. Első két, egymástól nem sokban különböző szériájából, 38 M. Toldi I (Toldi A20)-ból és a 38 M. Toldi II (Toldi B20)-ból összesen 190 darab épült 1939-41 között.

A magyar Toldi I a játékban körülbelül úgy fog minden bizonnyal viselkedni, mint a svéd tier 2-es Strv m/38 az alap lövegével, vagy, mint a svéd tier 2-es prémium L-60, amin a valóságban is alapult amúgy. A tervezett nehézgéppuskák nagy tűzgyorsaságot és “burst damage”, rövid idő alatt leadható nagy sebzés potenciált adhatnak a Toldi I-esnek, de lehet, hogy ezekkel túl erős lenne már tier 2-be, és a magyar nehézgéppuskák inkább csak a tier 3-as Toldi IIA alternatív fegyverei lehetnének.

• Fegyverzet (történelmi): 20 mm 36 M. nehézpuska, átütés: kb. 33-40 mm, függőleges cső kitéríthetőség: -10 + 30°. A játékon belül úgy viselkedne, mint egy autoloader, 4 lövés/tár, kb 22-26 lövés/perc.
• Fegyverzet (tervezett):
  • 20 mm Madsen nehézgéppuska. A magyar próbákon használt L-60 eredeti fegyverzete. Ugyanaz, mint a játékban lévő svéd L-60-as fegyvere.
  • 20 mm Gebauer nehézgéppuska. 1938-1942 között a Danuvia fegyvergyár által a Toldikhoz és Csabákhoz fejlesztett egy hevederes, gázdugattyús, automata nehézgéppuskát. A típus véglegesítése elhúzódott, így mire gyártásba kerülhetett volna, harckocsikhoz kis kalibere miatt már elavultnak minősítették és nem rendszeresítették. Helyette a Toldikat egy 40 mm-es harckocsilöveggel látták el. Páncélosokhoz tervezett változatának elméleti tűzgyorsasága (vagyis az újratöltés idejét nem belekalkulálva) 400 lövés/perc volt.
  • 20 mm K. K. m. 40 nehézgéppuska. A Danuvia egy másik, Király Pál által fejlesztett, más elven működő (mozgócsövű, hosszú csőhátrasiklású) projektje, ami végül ugyanarra a sorsra jutott, mint a Gebauer Ferenc által tervezett fegyver.
    
• Páncélzat: 13/13/7
• Torony páncélzat: 13/13/13
• Motor:  Büssing-NAG Typ L8V/36 TR, teljesítmény: 155 LE
• Tömeg: 8,5 t
• Teljesítmény/tömeg arány: 18 LE/t
• Végsebesség: 50 km/h

39 M. Csaba

Tier 2 LT

A Nicholas Straussler által eredetileg brit exportra szánt AC-2 páncélgépkocsi módosított magyar változata. A második világháború során felderítésre és összekötő feladatok ellátására használta a Magyar Királyi Honvédség. Csatár, rádiós parancsnoki és rendőrségi változataiból a háború végéig levéltári források alapján 119 darabot fejeztek be és adtak át a csapatoknak bizonyíthatóan.

A játékon belül jelenleg az egyetlen alacsony szintű kerekes harcjármű a francia AM 39 Gendron-Somua, amit 2019 karácsonyán lehetett prémium dobozokból megszerezni. A Csaba ehhez nagyon hasonló lehetne, bár a magyar páncélgépkocsi papíron csak végsebességben lenne jobb a franciánál, illetve ha megkapja a nagy tűzgyorsaságú tervezett nehézgéppuskákat, nagy “burst damage” potenciájú fegyverzetében.

• Fegyverzet (történelmi): 20 mm 36 M. nehézpuska, átütés: kb. 33-40 mm. A játékon belül úgy viselkedne, mint egy autoloader, 5 lövés/tár
• Fegyverzet (tervezett, lásd Toldi I):
  • 20 mm Gebauer nehézgéppuska.
  • 20 mm K. K. m. 40 nehézgéppuska
• Páncélzat: 13/9/9
• Torony páncélzat: 13/13/13
• Motor: Ford V8, teljesítmény: 90 LE
• Tömeg: 6 t
• Teljesítmény/tömeg arány: 15 LE/t
• Végsebesség: 65 km/h

Ansaldo 40mm

Tier 2 TD

1940-ben felmerült, hogy az elavult, mindössze egy 8 mm-es Gebauer ikergéppuskával felfegyverzett 35 M. Ansaldo kisharckocsikat a kudarcba fulladt V-4 harckocsihoz már legyártott 40 mm-es lövegekkel fegyverezhetnék át. A felvetést a Haditechnikai Intézet elvetette, mivel véleményük szerint az Ansaldo-k futóműve olyan mértékben elhasználódott már, hogy az átalakítás nem érné meg a fáradságot. A tervből végül nem lett semmi.

Az olasz Semovente L3 da 47/32 kísérleti önjáró löveg. Mivel a magyar 35 M. Ansaldo-k átalakítása nem valósult meg, képi illusztráció se készült eddig róla. A képen látható olasz páncélos áll talán a legközelebb ahhoz, ahogy a magyar átalakítás kinézhetett volna.

A francia tier 3-as Renault UE 57 páncélvadász magyar megfelelője gyengébb fegyverzettel. Aprócska jármű.

• Fegyverzet: 40 mm 37 M. harckocsilöveg, átütés: kb. 60 mm, függőleges cső kitéríthetőség: nem ismert.
• Páncélzat: 13,5/6/6
• Motor: FIAT CV3-005, teljesítmény: 43 LE
• Tömeg: kb. 4 t
• Teljesítmény/tömeg arány: 11 LE/t
• Végsebesség: kb 40 km/h

36/40 M. Nimród

Tier 2 vagy 3 TD

A svéd Landsverk L-62 önjáró páncélvadász és légvédelmi gépágyú magyar licencben gyártott, módosított változata. A világháború kezdeti szakaszában légvédelemre és páncélelhárításra egyaránt alkalmazták, de a Donnál vívott harcok bebizonyították, hogy 40 mm-es gépágyúja ekkorra már kevésnek bizonyult az egyre nagyobb számban megjelenő T-34-esekkel szemben, és vékony páncélzata amúgy sem tette kifejezetten alkalmassá közvetlen harcok megvívására. Emiatt 1943-tól a háború végéig jobbára már csak légvédelmi feladatok ellátására használták.

Azon kevés magyar páncélosok egyike, amilyenhez hasonló a WoT-ban még nincs. Függőlegesig emelhető, gyorstüzelő, a valóságban meglehetősen pontos gépágyú oké átütéssel, körbeforgatható toronyban, de cserébe magas sziluett és papír páncélzat. Egyensúlyozástól függően tier 2-ben és 3-ban is működhet, és jó kis fun gép lehetne belőle.

• Fegyverzet: 40 mm 36 M. Bofors gépágyú. A játékon belül úgy viselkedne, mint egy autoloader, 4 lövés/tár, 120 lövés/perc, átütés: kb. 72 mm, függőleges cső kitéríthetőség: -5 +90°
• Páncélzat: 13/10/7
• Torony páncélzat: 13/10/10
• Motor:
  • Büssing-NAG Typ L8V/36 TR, teljesítmény: 155 LE
  • Ganz VIII. VGT. 107, teljesítmény: 155 LE
• Tömeg: 11 t
• Teljesítmény/tömeg arány: 14 LE/t
• Végsebesség: 65 km/h

Következő rész: Tier III-IV-V