~ Tier VII ~

44 M. Tas

Tier VII MT

1943 tavaszán a Turánok átfegyverzésével párhuzamosan megindultak a munkálatok az azokat leváltani hivatott új közepes/nehéz harckocsi létrehozására. A német Panther által inspirált 44 M. Tas fejlesztését azonban félbeszakította a csepeli Weiss Manfréd összeszerelő csarnokát ért 1944. július 27-i szövetséges bombatámadás, amely során a Tas épülő két mintapéldánya is megsemmisült. A ekkoriban már tarthatatlanná váló nyersanyag-, és gyártókapacitás hiány miatt a projektet nem sokkal később leállították. Bővebben itt olvashattok róla.

A második világháborús magyar harckocsifejlesztés csúcsát, a Tast a játékban körülbelül úgy kell elképzelni, mint a német Panther kompakt verzióját. Méretre valamivel kisebb, mint német példaképe, jó átütésű, feltehetően jó sebzésű ágyúja lesz valószínűleg, párosítva elfogatható mozgékonysággal és jó páncélzattal. Minden esély megvan rá, hogy szórakoztató járgány legyen belőle.

A korábban általam felvázolt magyar fejlesztési fa tervezetekben - amit később sokan átvettek - javasoltam, hogy a Tas legyen szétbontva tier VI és tier VII között úgy, hogy a tier VI-os “Tas prototípus” reprezentálná azokat a tulajdonságokat, ahogy a két mintapéldány Csepelen épült, mielőtt megsemmisültek volna (75 mm-es ágyú, dupla Turán motor, stb.), míg a tier VII-es “44 M. Tas” olyan lett volna, amilyennek a Tast a tervezői eredetileg megálmodták (80 mm-es löveg, új, erősebb motor, vastagabb páncélzat, stb.), csak a háborús helyzetben ezek kivitelezése már nem volt megoldható. Erre, ha a magyar harckocsik a WOT gyűjtői tankjai közé kerülnek be, már nincs feltétlenül szükség, mivel nem szükséges a folyamatos átmenet a tier V-ös Turán III és a potenciálisan tier VII-es Tas között. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy kapunk egy tier VI-os Tas prototípust is, majd elválik, hogy hogy döntenek erről a WG szakemberei, ha valaha is eljutnak idáig.

• Fegyverzet (történelmi, a prototípusok ezzel épültek): 75 mm 43 M. L/43 harckocsiágyú, átütés: 113 mm, függőleges cső kitéríthetőség: pontosan nem ismert, de legalább -10°
• Fegyverzet (tervezett): 80mm 29/44 M. L/58 harckocsiágyú, átütés: kb. 171 mm
• Függőleges cső kitéríthetőség: nincs adat
• Páncélzat: 100 vagy 120 (forrástól függően)/50/50
• Torony páncélzat: 100/100/100
• Motor (történelmi): 2x Weiss Manfréd V-8H, összteljesítmény: 520 LE
• Motor (tervezett): Tervezett 700 LE-s WM motor, ami végül nem valósult meg
• Tömeg: 36,6 t
• Teljesítmény/tömeg arány: 14 LE/t (19 LE/t)
• Végsebesség: nem ismert (valószínűleg 45-55 km/h között)

Straussler AAC/12

Tier VII vagy VIII LT

A brit haderő a második világháború során sok különböző típusú páncélgépkocsit rendszeresített, például a hazai fejlesztésű Humber, Daimler, AEC, és Coventry Armoured Car-okat, illetve az amerikai T17E1 Staghound és M8 Greyhound páncélgépkocsikat. Ennek a rengeteg, különböző, és időközben esetleg el is avult típusnak a rendszerben tartása, ellátása a háború végével súlyos anyagi és logisztikai terhet jelentett a brit haderőnek, így 1947-ben a hadfelszerelésekért is felelős Ministry of Supply elhatározta, hogy ezt “rendbe szedi” egy új generációs páncélozott felderítő jármű hadrendbe állításával. Ennek a járműnek megkonstruálására kiírt tenderre számos vállalat nyújtott be pályázatokat 1948-1949 között, köztük a magyar származású Nicholas Straussler magáncége is.

Straussler az általa tervezett hatkerekű járműnek a 12-ton Amphibious Armoured Car (magyarul 12 tonnás úszóképes páncélgépkocsi), röviden AAC/12 nevet adta. A jármű különlegessége abban rejlett, hogy pár korábbi, Straussler által tervezett járműhöz hasonlóan a jobb és bal oldali kerekeket külön-külön motor hajtotta volna, és a középső tengely hidraulikusan felhúzható lett volna. Csónakra emlékeztető formájának, Duplex Drive meghajtási rendszerének és a felhúzható vízhatlan ponyvájának segítségével pedig úszóképes is lett volna. A kiírt pályázatot azonban végül Straussler korábbi üzleti partnerének, az Alvis-nak rivális pályázata nyerte meg, így az AAC/12 nem hagyta el a tervezőasztalt, méretarányos makett se készült belőle.

A Strausslerével konkurens, az Alvis és Crossley Motors vállalatok által fejlesztett harcjármű a több okból is elhúzódó munkálatok miatt végül csak 1958-ban állt szolgálatba a brit haderőben, FV601 Saladin néven .

A Straussler AAC/12 keresztmetszetei

A brit FV601 Saladin

A Straussler AAC/12 és a magyar fejlesztési fa kapcsolata nagyon gyenge lábakon áll, mivel ez a jármű a brit haderő számára épült volna. Az egyetlen kapocs mindössze annyi, hogy a tervezője Magyarországon született. Hogy ez elég-e ahhoz, hogy magyar, nem prémium könnyű, kerekes harcjárműként kerüljön be a WOT-ba, vagy sem, azt nem tudom megmondani. Hajlok rá, hogy nem. Az egyetlen ok, amiért mégis belevettem a javaslataim közé az, hogy az egyetlen potenciális tier X-es jelölt, a Straussler MBT is csak egy hajszállal megalapozottabb alapon kerülhetne be.

Mindenesetre, hasonlóan gyenge kapcsolattal rendelkező, de a játékba mégis bekerült harckocsira példaként ott van mondjuk az olasz tier IX-es Standard B, aminek nem sok keresnivalója van amúgy az olasz fejlesztési fában. Az igaz, hogy az olaszok kis mértékben részt vettek az 1957-ben kezdődő, de végül kudarcba fulladt közös német-francia-olasz kooperációban megvalósítani szándékozott “Standard-Panzer”, más néven “Europa-Panzer”, vagy “Europanzer” neveken emlegetett programban. A Standard-Panzer programba három német tervezőcsoport (Leopard A, B és C prototípusok) és egy francia vállalat (AMX) nyújtott be terveket. Az olaszok visszaléptek még az első pályamű benyújtása előtt, és később is csak technikai-műszaki és pénzügyi módon járultak hozzá a tervhez. Viszont szerintem legalábbis kérdéses, hogy ez a felajánlott olasz támogatás elég indok lenne arra, hogy a játékba olasz harckocsiként kerüljön be ez a teljes mértékben Németországban, a Rheinmetall vezetésű, “B” kódnevű tervezőgárda által fejlesztett Leopard 1 prototípus. A Leopard Prototyp B végül a német (!) teszteken megbízhatatlansága és magasabb ára miatt megbukott, és a Porsche vezetésű “A” gárda harckocsiját véglegesítették (a német tier IX-es Leopard Prototyp A hivatott ez utóbbit reprezentálni a játékban). Az “Europanzer” tervet végül már 1960-ban politikai okokból elvetették, amihez hozzájárult az is, hogy a franciák nem tudták tartani a kitűzött határidőket, illetve az olaszok hozzájárulását a programhoz a németek kevesellték. Végül az ennél a tervezeténél felvetett elképzeléseket az 1960-as évek közepére a franciák az AMX 30-asban, a németek pedig a Leopard 1-esben valósították meg. Utóbbit az olaszok később licencben gyártották.

Ezt a német járművet mosta össze a WG egy, az olasz OTO Melara cég által a sorozatgyártott (tehát nem a prototípus) Leopard 1-hez, illetve a Leopard későbbi, olasz “büdzsé” változatához, az OF-40-hez tervezett autoloaderrel, ami viszont legalább egy-két évtizeddel későbbi történet, és szintén vajmi kevés köze van a Leopard “B” prototípusához. Szóval nem az AAC/12 lenne az első tech tree-jéhez “lazán” kapcsolódó páncélos a játékban.

Leopard Prototyp B

Az olasz OTO Melara által fejlesztett kísérleti automata töltőberendezés. A valóságban nem épült meg, és nem a játékban lévő járműhöz vagy löveghez fejlesztették.

Ha esetleg mégis bekerül az AAC/12, attól függően, hogy milyen fegyverzetet és páncélzatot kap, tier VII-ben, de akár tier VIII-ban is működhet. Sajnos egyelőre csak a meghajtás és felfüggesztés részletei ismertek. Annak kiderítése, hogy már ennyire korán definiálva volt-e a kiírt brit tenderben az elvárt fegyverzet és páncélzat, vagy hogy Straussler mit tervezett ezzel kapcsolatban, az további kutatásokat kívánna.

• Fegyverzet: nincs adat, feltehetően egy 75 mm-es löveg.
• Páncélzat: nincs adat
• Torony páncélzat: nincs adat
• Motor: 2x Cadillac V8, összteljesítmény: 282 LE
• Tömeg: 12 t
• Teljesítmény/tömeg arány: 23,5 LE/t
• Sebesség: 105 km/h előre, 73 km/h hátra (ez majd valószínűleg ugyanúgy nerfelve lesz, le lesz csökkentve, mint a többi kerekes harcjármű végsebessége a WOT-ban)