
Miután bizonyossá vált, hogy az első érkező magyar harckocsik a Toldi III és a Turán III egyik korai változata lesz, hozzá is láttam a WG által kért adatok összegyűjtéséhez, illetve az ő adataik ellenőrzéséhez. Ekkor még 2014 vége felé jártunk és a tervek szerint - mint ahogy azt az előző részben olvashattátok - ekkor még a közös európai ágon belül érkeztek volna.
Viszont az, hogy később hogyan módosult ez az elképzelés nem változtatott e tankok karakterisztikáján, szóval amikor ismét aktuálisak lettek a magyar harckocsik - immár mint leendő német prémium tankok -, az adatok már a WG rendelkezésére álltak.
Megjegyzem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyáltalán úgy döntöttek, hogy zöld utat kapnak ezek a magyar páncélosok.
Vannak a magyarnál nagyobb harckocsigyártó nemzetek, például a svájciak vagy az olaszok, akik talán még a játék szempontjából egyedibb, ismertebb vagy jobb eladási potenciállal rendelkező harckocsikkal is rendelkeznek, de nincs hozzájuk egy önkéntes, aki segítene a WG munkatársainak. És erre nem csak én vagyok a példa, mint ahogy azt már az első cikk végén írtam. Cseh, magyar, svéd önkéntes van; a csehszlovákok már bekerültek, a magyarok érkeznek, a svédek a következő nagy nemzet, ami érkezik. Ezzel szemben az önkéntes nélküli országok páncélosairól még egy kósza hír sem bukkant napvilágra (egyelőre!), leszámítva az adott nyelvű kutatást nem igazán igénylő, nemzetközi viszonylatban is közismert svájci Panzer 58-at és a szintén viszonylag közismert lengyel csodát.
Visszakanyarodva az adatgyűjtéshez. Az első célpont a 43 M. Toldi III (Toldi C-40) volt, ami a svéd Landsverk L-60 licencén alapuló magyar Toldi könnyű tank család utolsó fejlesztési kísérlete volt.
Eredetileg én a 38 M. Toldi IIA egy kötény lemezekkel ellátott kísérleti példányát (nem hivatalos nevén a Toldi IIAK-t) preferáltam volna prémiumnak, megtartva így a Toldi III-at az esetleges későbbi magyar ágnak. Az európai tech tree törlése után ez a probléma háttérbe szorult és mire a magyar tankok újra napirendre kerültek, a WG-sek ragaszkodtak a Toldi III-hoz. Nem tudom miért, talán jobban tetszett nekik?
Meg kell mondjam, tekintélyes kívánságlistát raktak elém a munka kezdetén. Az olyan egyszerű tulajdonságoktól kezdve, mint a tank szélessége, magassága és hosszúsága, olyan a játék szempontjából fontos, de apró részletekig, hogy egész pontosan hol van és mekkora a rádió a tankban, minden érdekelte őket.

Ha valaha is furdalt volna a kíváncsiság, hogy hol is volt a rádió a Toldiban…
Az alap információk összegyűjtése nem volt nagy ördöngösség, bár sokat segített, hogy viszonylag járatos voltam a témában már, így tudtam, hogy hol kell keresni, melyik könyvet és folyóiratot érdemes felütni hozzá. Illetve valamennyire már volt sejtésem arról, hogy melyik könyv/cikk szerzője nagyjából milyen minőségű munkát végzett és hogy melyik könyv vagy folyóirat cikk tekinthető valamennyire már elavultnak a legfrissebb kutatások tükrében.
Ellenben volt pár olyan eset, ahol a másodlagos források, a szakirodalom már kevésnek bizonyult, így kénytelen voltam eredeti dokumentumokat, jegyzőkönyveket, tervrajzokat, szabályzatokat is megkeresni és azokból kibogarászni a szükséges adatokat. Ilyen volt például a Turán III hosszú 75 mm-es lövegének lőszertípusai és páncélátütési értékeik, amiket csak egy 1944 júniusában kiadott lőtáblázatból sikerült kiderítenem vagy amikor pár ezer tervrajz közül kellett kikutatnom, hogy hol is volt egész pontosan a Toldi üzemanyagtartálya. De ez csak pár a sok példa közül.

Metszet a Toldi motorteréről
A Toldi III érdekességei
Az első és legfontosabb problémám a Toldi III-mal - miközben kutattam is - az volt, hogy alig van kifejezetten erről a típusról részletes információ a szakirodalomban. Például ez az egyetlen ismert fényképfelvétel róla amennyire én tudom:

Valamint, mivel csak a Toldi I tervdokumentációját sikerült előkerítenie a WG-nek, volt pár olyan dolog - főleg változtatások a Toldi I és a Toldi III között - ami bizonytalan maradt. Így például amikor a Toldi III páncélzatát állítottuk össze, volt egy két olyan kisebb lemez, ahol pontos adat híján a WG-nek kellett „betippelnie” az értékeket, ebben én nem tudtam segíteni nekik.
Viszont volt ahol igen! Például a WG-s szakértő, rápillantva a fenti képre a torony frontjának, a lövegpajzsnak szimplán 35 mm páncélértéket adott meg. De nem sokkal később felhívtam rá a figyelmét, hogy a tervrajzok alapján a lövegpajzs mögött volt egy 13-23 mm vastag löveg ágy és merevítő lemez, amit nem szabad szerintem figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért van jelenleg a Toldi III-nak nem csak 35 mm-es lövegpajzsa, hanem az a mögötti toronypáncél is le van modellezve, így összesen 48 mm-nyi rétegelt páncél véd majd minket - jobbára csak a kisebb kaliberű - gépágyúk tüzétől. Eredetileg részletesnek volt tervezve a lövegpajzs mögötti rész, 13 és 23 mm-es részekkel, de a tesztek folyamán feltehetőleg egyensúlyozási okokból a vastagabb részeket eltávolították, és az ütközési modellt egyszerűsítették.

A 38 M. Toldi I lövegpajzsának oldalnézeti metszete
Egy másik érdekesség szerintem a prémium lőszer, aminek létezésére a magyar szakirodalomra támaszkodva szintén én hívtam fel a WG figyelmét, mivel erről idegen nyelven még nem publikált senki.
A WG eredeti elképzelése az volt, hogy a 40 mm-es magyar páncéltörő (AP) és repeszromboló (HE) lőszer mellé - jobb híján - kitalál egy kemény magvas (APCR) lőszert, ami bevett szokás a WoT-on belül, mivel az esetek túlnyomó többségében az alsóbb szintű, kisebb kaliberű lövegeknél nem is létezett más lőszer az AP-n és HE-n kívül, amit prémium lőszerként lehetne használni. Viszont nekünk magyaroknak 1943-ból van egy a Nimródon is alkalmazott 40 mm-es Bofors légvédelmi löveghez is fejlesztett jobb teljesítményű kísérleti AP lőszerünk, ami bár a jelenlegi adatok szerint a gyártási előkészületek elhúzódása miatt egyáltalán nem állt a II. Világháborús magyar csapatok rendelkezésére, de legalább létezett. Így a kitalált APCR helyett ez a valóságban is létezett, jobb AP lőszer lett a prémium lőszer a Toldi III-on.
Szerencsémre, 2015 nyarára a WG-nek elsőre sikerült jól megcsinálnia a Toldi 3D modelljét, semmi különösebb probléma nem volt vele. Nem úgy a Turán III prototípusnál, ami valamilyen rejtélyes oknál fogva hemzsegett a kisebb-nagyobb pontatlanságoktól. Illetve gyanúsan szürkék voltak ezek a korai kiszivárgott modellek...
De mindezekről majd a következő részben!
Addig is, kellemes ünnepeket mindenkinek és jó játékot az új Toldi III-asokkal!
A cikksorozat előző részei: #1: A kezdetek | #2: Elvetélt tervek | #3: Miért nem lesz magyar fejlesztési fa | #4: A klónok támadása | #5: Magyar prémium tankok kiválasztása
Írta: Karika