Sajnos sokan elfelejtik, vagy nem értik, hogy nem attól vagy magyar, hogy magyarországon élsz, magyarországon születtél. Élhetsz bárhol a világban. Nem is feltétlenül kell beszélned a magyar nyelvet, ha megvan benned a magyar nemzeti érzület, akkor a Magyar Nemzet tagja/része vagy.
"Egy tiszta lelkű magyar politikus, a reformkor egyik vezéralakja... Aki az első magyar felelős kormány miniszterelnöke lett, amikor viszont kitört a szabadságharc: azonnal lemondott, Ő nem akart háborút (pár hétig még ügyvezető miniszterelnökként pozíciójában maradt). Nem volt irgalom: Gróf Batthyány Lajost a szabadságharc leverése után halálos ítélet várta... A pesti Neugebaude (Újépület) osztrák kaszárnyájának börtönszárnyában várta sorsát. Hű s Szerető Felesége, Zichy Antónia (kit tudottan sógornőjével, azaz Neje húgával csalt Batthyány) a börtönőrök megvesztegetésével - a tiltás ellenére - egy utolsó találkozót eszközölt... Egy érintéssel, az utolsóval: egy kis tőrt adott át férjének, amit az őrök nem vettek észre. Szigorú parancsa volt az osztrák börtönőröknek, hogy az akasztásra ítélt Batthyányt figyelemmel őrizzék. Ő az utolsó éjszakáján fejéig húzta a pokrócot és a Neje által becsempészett kis tőrrel átvágta a nyaki ütőerét... Ám a vérveszteségtől rosszul lett és nyögni, sóhajtozni kezdett, amire az őr is felfigyelt... Azonnal orvost hívtak, hogy megmenthessék az életét... Hogy ki lehessen végezni... Nyaki sebét elkötözte az orvos. Így viszont felakasztani nem lehetett (a kivégzések hagyománya szerint: akasztásnál vér nem folyhat, attól lehetett tartani, hogy nyaki sebe felszakad...), így a helyi parancsnok a sortűz mellett döntött hajnalban... (Haynau utólag, amikor ezt megtudta, őrjöngött!) Batthyány letérdelt, a szemét sem engedte bekötni, hogy gyilkosai szemébe nézhessen... Térdre ereszkedve tárta ki keblét a sortűznek... Utolsó szavai: "Éljen a Haza! Ájh, gyerünk, vadászok!" Maga vezényelte a sortüzet gyilkosainak... A kivégzés után szekérre rakták testét tartalmazó koporsóját, hogy majd kiviszik Pest külvárosi temetőjébe és jeltelen sírban kaparják el... Ám út közben ott állott Szerető Özvegye, ki a szekerest megvesztegetve levétette a koporsót a szekérről s a pesti ferencesek templomának családi kriptájába-sírboltjába vitette. Ott behelyezték a fali kriptába és megfordított, felirat nélküli márványtáblát illesztettek a sírra... Mindezt titokban, persze... Amikor azután enyhült a magyar nemzet és Ferenc József császár (1867-től törvényes magyar király) viszonya a kiegyezés után: a márványtáblát megfordíthatták, melyen ott lehetett neve...
A Magyar Nemzeti Múzeumban (legalább is, amikor utoljára láttam a kiállítását) van egy világos, krémszínű mellény... (Abban a korban szokásos volt, hogy a kivégzettek családjának elküldték a Szerettük pár dolgát: mellényét, zsebóráját, szemüvegét, ilyesmiket...) Az a mellény: életre szóló Érzelmeket adott nekem, amikor láthattam. Rajta: perzselt szélű, golyó ütötte lyukak, úgy szívtájékon... Igen: Batthyányié volt."
Egyszer sikerült bronzig jutnom, de ...