Erre egy brutálisan szép példa:
[url]https://www.youtube.com/watch?v=4lS1mebkEnk[/url]
A Sherman III nem más, mint a II. Világháborúban az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok közti kölcsönbérleti szerződés keretein belül a britekhez került M4A2-es Sherman dízelmotorral szerelt változata. Ebből a típusból 5045 db került ily módon a Korona Haderejébe és ekkor kapta a Sherman III nevet is.
Kicsit bajban voltam ezzel az elemzéssel, hogy megírjam-e egyáltalán, hiszen ez a tank látszólag úgy 90%-ban ugyan az mint az M4 Sherman, viszont van egy-két eltérés, ami miatt talán érdemes foglalkozni vele.
Rögtön az első pont az, ami bizonyos ponton eltérést mutat az M4 Sherman-hez képest, viszont jó néhány egyezést is láthatunk. Az M4 Sherman esetében a tankon két ágyúnak van jogosultsága, az egyik a 76mm-es M1A1 a másik pedig a 105mm M4, viszont a Sherman III esetén egy harmadik „top” ágyú is képbe kerül QF 6-pdr Gun Mk. V néven. Kezdjük akkor szép sorjában kaliber szerint növekvő sorrendben az ágyúk áttekintését.
QF 6-pdr Gun Mk. V
Ez az az ágyú, ami az M4 Sherman-en nincs, hiszen ez teljes egészében brit ágyú, amely 57 mm-es lövedékeket hivatott a célba juttatni, minél többet, minél rövidebb töltésidővel. Ha az amerikai ág ágyúihoz kellene hasonlítanom, akkor a RAM II-vel és az M7-tel példálóznék, a brit ágon pedig a Matilda BP és a Crusader használ hasonló löveget, ha csak t5-ben nézzük.
Az alap AP átütése 110 mm, az APCR-é pedig 180 mm, ezzel ez az ágyú hozza a Sherman III legnagyobb páncélátütés értékű lőszerét. Az ezekhez tartozó alfa sebzés nem túl félelmetes, hisz ez mindössze 75, így az ágyú igen kis tartományban rollol, a lehetséges sebzésértékek skálája 56-94. Van még persze HE lövedék is, de ez elhanyagolható.
Eddig a pontig teljesen rendben is vagyunk és azt hihetnénk hogy az ágyú további értékei, így a DPM is a fent említett 4 tankkal lesz egyenrangú, viszont sajnos ez nem így van. Az ágyú DPM-e 1800, míg ezzel szemben a fenti 4-esé 2000-es átlagot mutat, így az ilyen stílusú ágyúval felszerelt tankok közt a Sherman III hátrányból indul. Oké a töltésidő lassabb, mint a kollégáké, viszont, hogy ne legyen teljesen használhatatlan az ágyú, a célzásideje már 1-2 tizedmásodperccel jobb, konkrétan 2 mp-es. A pontossága a fenti RAM II, M7, Matilda BP, Crusader alkotta 4-es átlaga, 0,42. A lövedékek sebessége 892 m/s és 1115 m/s (AP és APCR), ami megegyezik a brit kollégákéval.
Az optimális ágyúkihasználás elérésének érdekében 100%-os BiA-s legénységgel, Ventivel és Töltésgyorsítóval felszerelve a következő értékeket adja az ágyú: 2,06 mp-es újratöltéssel 2180-as DPM érhető el, 1,83 mp-es célzással és 0,39-es pontossággal. Ezzel, 2 tizedmásodperccel vagyunk elmaradva a többiektől, viszont a gyorsabb célzásidőnek köszönhetően az ágyú betöltése előtt a célkörünk már teljesen beszűkült állapotban várja a következő lövést, így jóval nagyobb precizitással lövöldözhetünk, mint egy RAM II-vel, ahol a célzásidő nagyobb távolságú lövéseknél DPM kiesést okoz.
Az ágyúkarakterisztikához tartozik még a mozgás közbeni 24%-kal, toronyforgás közbeni 18%-kal és a lövés utáni 400%-kal történő célkör szétesés. Ezek persze a megfelelő legénységi skillezéssel csökkenthetők, viszont sajnos VertStab. nem szerelhető a tankra, mintha csak egy Cromwell-lel lövöldöznénk.
Ugyan ez az egyetlen top ágyú ami eltér az M4 Sherman-étől - és úgy gondolom használhatóbb is, mint a 76-os -, de ez a löveg véleményem szerint sokkal jobban működik egy gyorsabb és agilisabb platformon, mint például az M7 és a Crusader ágyú.
76mm Gun M1A1
A már-már klasszikus amerikai 76mm-es ágyú a már unásig ismételt értékekkel: 128 mm-es átütés, 115 alfa sebzés, 792 m/s-os, az átlagosnál lassabb AP és prémium AP lövedékekkel. Érdekesség viszont, hogy a 38 mm átütésű 185 alfás repesz gyorsabb, 823 m/s sebességű. Viszont itt jön a csavar, hiszen ha összehasonlítjuk az M4 Sherman-ével a következő különbségeket láthatjuk.
Amíg a Sherman III prémium lövedéke a 149 mm átütésű AP, addig az M4-é egy nagyobb sebességű és 177 mm átütésű APCR. Az ágyú adott távolság feletti lőszerátütés csökkenési értékei azonosak a T1 Heavy-ével (ez az elemzésben olvasható), így az AP-val történő sniperkedésből nem sok babér terem, főleg hogy a prémium lőszer is gyengébb, mint az ágyú amerikai változatáé. A csorba kiköszörülésére viszont a Sherman III nagyobb tűzgyorsaságot mutat.
13,04 lövés/perc az M4 Sherman 12,5 lövés/perc értékéhez képest. Ezzel a brit variáns DPM-e is nagyobb, alap 1500 vs 1438. Célzásideje standard 2,3 mp, pontossága pedig 0,43m 100 méteren. A leginkább optimalizált összeállítással (100%-os BiA-s legénységgel, Ventivel és Töltés- és Célzásgyorsítóval felszerelve) 1816-os DPM értéket érhetünk el 3,8 mp-es töltésidővel, 1,92 mp-es célzással és 0,39-es pontossággal.
Lőszerkapacitás terén a mérleg nyelve ismét az M4 Sherman felé billen, míg ő 90 lövedéket képes a csatába cipelni addig mi csak 71-et, ami a kis átütésű lőszerek miatt problémás lehet, hiszen eleve többször kellhet próbálkoznunk az átütéssel. Mozgás közben 24%-kal, toronyforgás közben 16%-kal és lövés után 400%-kal esik szét a célkeresztünk. Ebben ismét egyezést mutatunk a jenki változattal, bár az ő toronyforgás közbeni szétesése 18%-os.
Főként magasabb tierben már elégtelen ez az AP átütés, a lassabb 149 mm pen-es prémium lőszer okozta hátrányt a nagyobb DPM hivatott ugyan kiküszöböli, amivel nincs is gond, ha 1v1-ben pofozkodni kezdünk egy M4-essel, viszont gond van más t5-ös medek ellen, akik lazán lenyomnak DPM-ből. Még ennél is nagyobb a gond, ha az MM egy T7-es csatával vagy egy O-I-val ajándékoz meg minket, mivel ide a prémium AP-nk átütése is kevés már.
105mm M4
Elérkeztünk a legnagyobb kaliberű és véleményem szerint - ahogy az M4 Sherman-en, úgy itt a Sherman III-on is - a legjobban használható ágyúhoz.
Itt már az M4 Sherman-nel szemben a két ágyú semmi különbséget nem mutat, ugyanazokkal az értékekkel dolgozunk egyet leszámítva, ez pedig a lőszerkészlet. Szóval, ha az előző 76 mm-esnél 19 db-bal kevesebbet tudtunk magunkkal cipelni, akkor a nagyobb kaliberű lőszernél, amiből az M4 Sherman 46-ot visz magával, vajon mi mennyit pakolhatunk be? Ez egy remek matekpélda lenne, szépen kilehetne számolni a lövedékek méretbeli különbségének a százalékát és ez által a Sherman III lőszerkészletét, de ne fáradjunk, ugyanis a WG szembeköpte a logikát, hiszen a Sherman III a 105-ös ágyúval felszerelve 20-szal több lőszert képes cipelni az M4-nél, egész pontosan 66 db-ot... hát igen. Szóval az ágyúba két típusú lőszert tölthetünk, HE illetve HEAT.
A HE klasszikus repeszlőszer, melynek átütése 53 mm-es, viszont ugye akkor is sebez ha nem penetrál, de ha átüt, akkor sebzésértéke átlag 410, ami nyakába kapja a 25%-os RNG-t így a skálája 307-től 512-ig terjed és gyönyörűen viszi a legénységi tagokat és modulokat is. A lövedék sebességére ügyeljünk, hiszen mindössze 472 m/s, egy lövés ára pedig 196 kredit, szemben az M4 Sherman 166 kredites lőszerárával. A briteknél a repesz lőszerekre valószínűleg magasabb lehetett akkoriban az ÁFA kulcs, így ez lehet a magyarázat.
A prémium HEAT lőszer használata egy külön történet, hiszen 101 mm-es átütés és az átütést követően biztosabb 350-es átlagsebzés jellemzi, ugyanakkor ha vastagabb vagy rétegelt páncélt találunk vele, illetve lánctalpat, akkor egy könnyed nullás sebzéssel találhatjuk szembe magunkat és foghatjuk a fejünket, hogy erre elpazaroltunk 4000 kreditet.
A HEAT és HE lőszerek használatánál pedig a rombolható tereptárgyakkal is vigyáznunk kell, hiszen amíg egy sima AP-val átlövünk az egyszerű lécekből álló kerítésen és eltaláljuk a mögötte állót, addig ezeket a lőszereket a kerítés felrobbantja. A HE lőszernél DPM-mel nem érdemes foglalkozni, a HEAT-es alap DPM 2333 (lenne, ha folyamat HEAT-et spamelnénk, amit higgyétek el nem érdemes).
Tűzgyorsaságunk 6,67 lövés/perc 0,55-ös pontossággal és 2,5 mp-es célzással, így az optimalizált felszereltséggel (100%-os BiA-s legénységgel, Ventivel és Töltés- és Célzásgyorsítóval felszerelve) 7,43 mp-es töltésidővel 2,09 mp-es célzással és 0,5-ös pontossággal rendelkezik az ágyúnk. Mozgás közben 24%-kal, toronyforgás közben 16%-kal és lövés után 400%-kal esik szét a célkeresztünk.
A legtöbbet ezzel az ágyúval járattam és azt kell, hogy mondjam átlagában nagyon szépen és pontosan lő, többször esik a célkereszt közepére a lövedék, véleményem szerint ha papíron nem is, de pontosabb érzést kelt, mint az M4 Sherman.
A tank ezen a ponton is megegyezik az M4 Sherman-nel. Alap tornya ugyan gyorsabb forgást és erősebb frontot biztosít, de HP-t és látótávot nyerünk a fejlesztettel, illetve a 76mm-es ágyú is csak erre szerelhető fel.
A fejlesztett torony 410-ről 465-re emeli a HP-nkat, látótávunkat pedig 330-ról 370 méterre, a frontpáncélja 63,5 mm-re csökken, de ezt az értéket megkapja oldalt és hátul is.
A löveg körül szép méretes lövegpajzs helyezkedik el, ami a maga 88 mm-ével és a szélein elért 115 mm körüli értékeivel képes kisebb tierben néhány lövést pattintani. A torony szélei felé közeledve is elég barátiak az értékek, a 90mm-től a 190 mm-es autobounce szögig terjed a skála ha teljesen párhuzamosan nézzük az ágyúval szemben, viszont a lövegpajzs alatt már megtalálható az a 63 mm-es rész ami a modul értékeinél szerepel.
A torony forgási sebessége 37°/mp, ez valamivel átlag alatti t5-ös közepesek mezőnyében, de ne felejtsük el, hogy azok a tankok, amelyek e tekintetben jobbak nálunk, mobilisabbak is, így nagyobb szükségük van a gyorsabb toronyforgásra.
A látótávolságunk az élmezőnyben kap helyet, ebben a tierben, csak az M7 tud többet 10 méterrel.
Be kell valljam az első mondatban hazudtam, bár ezt az eltérést nem a torony okozza, inkább a tanktest kialakítása miatt adódott így a dolog, hogy az M4 Sherman -12°-os kiváló gun depression értékéhez képest a Sherman III „csak” -10°-ot tud felmutatni (illetve le-mutatni). Ez persze csak azoknak fog feltűnni, akik előtte az M4-gyel is játszottak (főleg Widepark-on a vasútnál) alapjában véve ez egy remek gundep érték. A gun elevation értéke nem változott: +25°.
A torony hátulsó részén kapott helyet a Rádiónk, aminek a vételi távolsága mindössze 550 méter, így ez a nagyobb pályákon problémás lehet.
Ezen a téren már jelentős az eltérés az M4-hez képest, búcsút inthetünk a szép kerekded formáknak melyeket az M4A1 tanktest képvisel, esetünkben tehát egy M4A2-esről van szó, amely már nem öntvény, hanem hegesztett páncélrészekből áll össze. Páncélértéke azonban papíron megegyező az amerikai verzióéval, 51/38/38 mm és bár más kialakításának köszönhetően érzésre valamivel jobban véd, az effektív értékei a frontnak továbbra is 50 és 70 mm között mozognak, ezt persze némi szögeléssel tovább javíthatjuk, de vigyázzunk a vékony oldalak sebezhetőségére is. Ez a fajta védelem néhány t4-es tank ellen elég lehet, de tierbeli társaink már gond nélkül átütnek, így ebben a páncélzatban bízni nem érdemes.
Bár a tank csak minimálisan magasabb az amerikai tesójánál, mégis súlyos árat fizet ezért az álcaérték terén, hiszen 1,6%-kal gyengébb álcát kapott, így szégyenszemre a t5-ös mezőny alján kullog a maga 10,98%-os értékével, ami mozgás közben 8,23%, lövés után pedig a használt ágyú függvényében 2,42% és 3,07% közt alakul.
Forgási sebessége 37°/mp, amivel az ég világon semmi gond nincs, viszont képtelen álló helyben megfordulni „pivot-olni” így a forduló köre is nagyobb mint az erre képes harckocsiké. Ez főként a nehezebb tankok kis helyen történő körbeautózását nehezíti meg.
Talaj ellenállási mutatói kemény talajon jobbak az M4 Shermanénél (0,86), közepes és puha talajon pedig megegyeznek a jenki változatéval (1,06 és 1,63). A felfüggesztés különösebb érzékenységet nem mutat, bár az ütközéseknél rendre elpattan a lánc, de egy-egy hegyoldalról lecsúszás vagy kisebb ugratás nem viseli meg annyira.
Az a bizonyos dízelmotor amiről már a bevezetőben szó esett, nem a jármű top motorja és bár 15%-os a gyúlékonysága, szemben a tank másik 3 benzines motorjának 20%-ával, villám gyorsan felejtsük el a használatát.
A tankon két motornak van létjogosultsága, az első a stock Wright Continental R-975C1 a maga 400 lóerejével remek partner, hogy kihúzzuk a maradék 3 motort, hogy aztán csak a top, Wright Continental R-975C4-et szereljük fel, amely már 460 lóerős.
Hogy miért hagyjuk ki a középső két motort? Azért mert akkora pofont adnak a lóerő/tonna arányunknak, hogy értelmetlen használni őket, hiszen a két Wright motor 516 és 550 kg-os súlyával ellentétben 2318 és 2449 kg-mal feszülnek az alváznak. Így a 460 lőerős Wright erőforrással, amely mindössze 1500 xp-ért kifejleszthető (ha szerencsénk van ezt már a Sexton II-n megtettük és ezzel azonnal felszerelhető) a használt ágyútól függően átlag 15,27 lóerő/tonna aránnyal a szintjén valamivel átlag alatti értéket hoz.
Gyorsulása nem túl acélos, de egyenletes úgy 40 km/h-ig, aztán valamelyest lassul mire eléri a végsebességét, ami 48 km/h, ha eléri... ugyanis egy kisebb emelkedő is képes 40 alá visszaszorítani a sebességet, így sokszor nehézkes érzést kelt.
Ami azt illeti ez az éppen használt ágyútól függ.
A 6 fontos meggymagozóval a RAM II stílusú játék lehet domináns, viszont vele ellentétben mi a nagyobb távolságból leadott lövésekre is berendezkedhetünk és nála jobban helyt állhatunk a közelharcban is a nagyobb sebességünk okán. Érdemes piócaként rátapadni a csapatuktól elszakadt ellenséges tankokra, illetve azokra, akik épp nem velünk foglalkoznak, így próbáljunk elsőként sebzés+track lövéseket bevinni, a 2.-3. után már pattan is a lánc, ezzel pedig közreműködés általi sebzést is számlázhatunk.
Nagyobb tierben az ágyú átütése már kevés lehet, ilyenkor jön képbe az APCR ami t7-ben is megállja a helyét. A 75-ös alfa fear factora kicsi, így könnyen ránk eshetnek és ha nem tudjuk kifektetni őket DPM-mel akkor hamar a garázsban találhatjuk magunkat, így érdemesebb tartani a távolságot és kerülni az ilyen szituációkat. Ugyanakkor magasabb tierben épp ebből kifolyólag oszthatunk ki több sebzést, hiszen egy t7-es nehéztank pl. egy IS vagy Tiger I már ügyet sem fog vetni ránk, pont a kis alfánk miatt, így amíg másokkal van elfoglalva, nyugodtan csemegézzünk belőle, aztán majd rájön, hogy 2 mp-enként 75-öket kapni hosszútávon mégsem olyan jó deal, hogy ne figyeljen ránk.
A 76 mm-essel már más a helyzet, véleményem szerint ez a legnehezebben játszható ágyú a Sherman III-on, bár t5-ben és talán még t6-ban is elmegy, viszont t7-ben már alkalmatlan, hiába a 6 fontoshoz képest nagyobb AP pen, a prémium lőszere használhatatlan. A DPM amit ezzel az ágyúval elérhetünk a igaz nagyobb mint az M4-é, de még így is az egyik leggyengébb a tierben, így az előző ágyúhoz képest 40-nel nagyobb alfa a töltésidő kárára nagyobb, én nem javallom a használatát. Az M4 Sherman-en még csak-csak, hiszen ha valaki nem szereti a 105-öst rajta akkor jó alternatíva és az APCR lőszer is jóval felhasználóbarátabb, de itt a Sherman III-ason ennél két jobb ágyú is van.
A 105 mm-es esetében valamelyest elfogultabb vagyok, mivel a legtöbbet ezzel az ágyúval járattam. Saját tierben kegyetlen mészáros és t6-ban sincs vele különösebb gond. T7-ben a vaskosabb nehéz tankok okán, szemből az olyan 60-100 hp-s csipkelődések 7,5 mp-enként nem tűnnek túl jónak, így próbáljunk meg az oldalukba és a hátukba kerülni. A mozgás közbeni lövöldözést viszont felejtsük is el közepes távolságon, inkább álljunk meg és menjünk egy biztosabb célzás általi sebzésre, még ha kapunk is egyet cserébe, mert iszonyatos miss-eket képes lőni ez az ágyú menet közben, azért közelről már biztosabb.
A játékstílusunk a HE és HEAT lőszerek közötti tudatos váltás adja meg, aminél nagyon észnél kell lennünk. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a 101 mm átütés elég, vagy ha van rá sansz, hogy a lövést benyeli a track vagy a sárvédő, akkor inkább maradjunk a HE-n és menjünk „biztosra” már nem a magas sebzésérték, hanem maga a sebzés tekintetében. Ez az ágyú egy tipikus peek-a-boo löveg, tehát a két lövedék töltése közt vonuljunk fedezékbe. Ha nincs időnk célzott, precíz lövést leadni, hanem csak 1 másodperces kinézésekkel odasózni egyet, akkor maradjunk a HE-n, viszont ha van időnk a precízebb célzásra, képbe kerülhet a HEAT. Egy trollágyús Hetzer veszélyes lehet ránk, és mivel szemből repesszel nem ütjük át a frontját, HEAT-tel könnyebben 1 shot-olhatjuk, vagy mikor már mi magunk is 1 lövésesek vagyunk és még azért le tudunk adni egy lövést mondjuk egy Churchill oldalába, olyankor kifizetődőbb a 350-ös HEAT alfa, mint a repesz általi kb. 130 hp-s rongálás.
A két lőszer váltogatásánál figyeljünk a típusukból adódó sebességeltérésre is. Egy nagyobb távra leadott lövésnél a HE sokkal lassabb és ívesebb pályán repül, viszont ez sokszor kifizetődő is lehet, hiszen így akár egy domb mögött fedezékben álló tankra is veszélyesek lehetünk, illetve így sokszor a gyengébb tetőpáncélzatot találjuk el. Hogy mikor melyiket, maga a szituáció és az ellenséges páncélos adja, rá kell érezni.
Összegezvén a 105 mm-es és a 6 fontos a leginkább jól használható ágyúk ezen a tankon, de egyben két véglet is a játékstílust tekintve, a 76 mm-es pedig ezek mellett olyan semmilyen.
Ami a tank többi részét illeti, a mozgékonyság kielégítő, bár egy magasabb lóerő/tonna arány mellett nem tűnne olyan nehézkesnek a mászás, viszont sokszor érdemes a magasabb pozíciók felé orientálódni, hiszen a -10°-os ágyúsüllyedés a hulldown jellegű harcot favorizálja. Az alváz magas és széles, a torony pedig keskeny és alacsony, illetve a páncélzata is megbízhatóbb így, próbáljuk csak azt felmutatni az ellenfélnek.
Bármelyik ágyút is használjuk a Sherman III alapvetően egy támogató tank, így próbáljunk a második vonalból harcolni, illetve a választott ágyú alapján vegyük fel az ideális távolságot. Modulokat tekintve a motor az ami többször sárgul, a váltón keresztül főként szemből (tipikus Sherman betegség), de az oldalba kapott lövések a lőszerrekeszre is kártékony hatással vannak, bár robbanni még nem robbantam. A javítókészletet úgy 80%-ban erre a két modulra fogjuk elnyomni.
Töltésgyorsító és Ventilátor ágyútól függetlenül, aztán a 105-ös mellé Célzásgyorsítót, a 6 fontoshoz és a 76-oshoz pedig Bevonatos optikát ajánlok.
Amíg az első skillnél járunk, rakjuk végig javítással, aztán a következő sorrend javasolt:
Majd, ha megtartós a tank, vagy ha máshonnan áthozott több skilles legénységgel használjuk, akkor a 3. skillnél újraosztás, és mehet ezek elé a BiA, ami főként a 105-ös ágyút használva dob sokat, csak úgy mint a töltőnek 3. skillként választott, a lőszerváltást megkönnyítő Megérzés skill.
Nettó kredithozamát a vbaddict átlag 6395-re teszi, ez persze a használt ágyú lőszereitől is függ, de egy jobban sikerült körben, olyan 1000 sebzés körül már 18-25 ezres bruttó bevétellel számolhatunk. Persze további változók is akadnak még, pl. killek és a spot dmg is. Egy ilyen körnek a nettója a fogyócikk és gold használat függvényében alakul, de ha ezektől eltekintünk akár 15-20 ezres nettó profittal is zárhatunk.
A derp gun-ok szerelmesei egész biztosan megtalálják vele a közös nevezőt, de a „másik oldal” képviselői, a meggymagozó ágyúk barátai is könnyen elboldogulhatnak vele. Ez egy sokoldalú a tank, épp az ágyúválasztéka okán, nem mellesleg pedig az egyik legjobb t5-ös közepes tank klónja a brit oldalon, így a brit legénységi hangok kedvelői, akik ugyanakkor élvezik a játékot az M4 Shermannel, a Sherman III-ban a kettő ötvözését kapják.
Aki ezen az ágon elindul annak nyilván a Charioteer a cél (a Challenger-től ments meg Uram minket) és szerintem innen indulva könnyebb átverekedni magunkat az egészen, mint a Valentine, Archer, Achilles alkotta 3-ason. Bár hozzá kell tegyem, az M3 Grant-et így is free xp-ztem :)
Aki a leghátsó sorban kempelő, full camós, kispotolhatatlan minőségi snipert keres, annak a Sherman III rossz választás és csalódás lehet, így ha valaki kimondottan ezt akarja játszani az egész ágon, akkor inkább ajánlom az Archer-en keresztüli grindelést.
Az elemzést írta: Nortonor
NE KONTEÓZZ, NE SÍRJ! Mielőtt kommentelsz, ezt feltétlen olvasd el!
amikor megemlítettem, hogy ...
7018, ...