*** A kritika kritikája ***
Uhgye nem jött be a nagy tervem, nem leszek már sztár wotinfós! Akár igazán megosztó témákról is megírhatnám a véleményem, ha éppen úgy tartaná majd kedvem. Bár nyilvános nyavalygást én sem szívlelem (talán most már jelenthető, hogy kibírtam nélküle az eddigi legmélyebb vesztőszériámat is), de valójában hónapok óta érlelődik bennem... egyfajta meta-panasz.
Alapvetően értékelem, ha mozgásban vannak a dolgok. Egy-egy változásnak, újdonságnak feltétlen örülök is. Másrészt meg, mások meg, volt hogy távolt tartottak tiertől, tankfejlesztéstől, vagy egyáltalán a játéktól. Ezzel kapcsolatban sok mindent fel lehetne hozni: 3-5-7, tier 8, unicumok megítélése, platoonok negatív hatása, talán több része lesz, talán nem. Ma csak egyről akarok beszélni.
(Najó, egy kicsit az artikról is, azokról nehéz nem.)
Szerintem már horror a helyzet. Tier nyolc csatákban, tier tíz csatákban, tier tizenkettő csatákban is, 5-8 tank destroyer oldalanként. Csapat fele. Iszonyatos. Ami jelző a 2-3 SPG hozzáadásával kapja meg a hangsúlyát.
Említeni kell, az elején említem, hogy benne van az (EU) menedzsment nemtörődömsége is. Minden további nélkül hagyták elharapózni. Egészen az Strv Top of the Tree-től. Foch cseréje, teljesen új kínai TD ág, E3 ToT, britt FV tédék feltupírozása, 183 cseréje, 183 ToT, Badger. A tier nyolc helyzete is, hogy pennel, alfával, tédével ésszerű. Ahol a Skorpiont követte az S1, majd még hozzávágták a simán túlparaméterezett kínai nyolcast is.
Mindezt fokozatosan ráhintve arra a már meglévő alaphelyzetre, hogy lássuk be, beszari szar banda vagyunk. Na most? Én mondtam.
Ez pedig egyáltalán nem jó. Egyáltalán nem erre lett volna szükség. Nem jó a játékmenetnek sem. De ma nem arról akarok beszélni, amiről beszélni szoktunk, hogy beáll a csata, hogy statikus, hogy tovább szűkíti a játékteret, hogy a nem kiérdemelt, ostoba fordítások, győzelmek vagy döntetlenek.
Ma csak arról akarok, hogy így lesz magába harapó kígyó. Nem jó az, sosem volt jó az, ha valami ennyire bünteti az aktivitást, próbálkozást, tenni akarást. Kinézel, ott egy tockos! Odamentél, nyakleves két artitól. Megpeekeled, boom hétötven!
Sokszor a jó játékos, vagyis a jó a játék az, hogy kinézel. Rápróbálsz. Legegyszerűbb példa, csata eleje, odaérsz az ütközőponthoz, full hp, megadva magadnak az esélyt beigazítod valami szögbe, aztán igen. Rápróbálsz, elindítod, info, trade, harc-harc. Ha éppen egy Grille úgy gondolta, hogy odarohan erre hétötvennel válaszolni, az nem jó. Ezért lett ennyi minden nerfelve rajta. Ritkábban történt meg. El is feledkeztünk erről annyira, hogy most inkább van 183 meg 4005, kitudja mennyi sebzéssel és egyéb sérüléssel. Artinak is te voltál az első, akit észrevett? Hát, együtt tudok érezni veled.
Legegyszerűbb példa a csata elejéről, de értelemszerűen végigkíséri. Ha kalkulált kockázat volt, ha egyértelműen hibáztál, semmiképpen sem jó. Túl nagy büntetés. Mert a legnagyobb baj pedig, hogy akkor ez mire tanít? Arra tanít, hogy ne nézz ki. A rossz játékra tanít. És még mit? Mit súg még? Azt, hogy mennyire jó lenne nekem is inkább artival és tédével játszani a kínlódás helyett!
Ott is vagyunk, hogy a csapat fele ez. Kitartóan, kézenfekvően, és egyre inkább. Akkor pedig legyen mégis kettő, amiről itt beszélni akarok. Mégpedig, a magukat játszó csaták, ahol az egyik oldalon aktív TD játékosok vannak, a másikon meg..., hogyan fogalmazzuk ezt finoman? Az El Halluf encounter, ahol a Jgpz top tier csapattársad a kérlelés ellenére is rendületlenül védi a kettes számmal jelzett spawn kezdőpozíciót, míg az ellenfél E3, Badger, akármi szörnyetege eljutott a pálya egyetlen releváns pontjára. Ráadásul, nem csak rövidtávú probléma ez. Sajnos teljesen mindegy, hogy valahol a végtelenben majd kiegyenlíti egymást, hogy ugyanannyiszor kapok ilyen vagy olyan vérmérsékletű TD csapattársat, mert az én súlyom mindenképpen csökkent ezekben a csatákban, amivel pedig mindenképpen az 50 százalék felé lettem billentve némiképp. Azt meg nem szeretem.
*
Elmúlt hetekben sok-sok 5A és 140 meccset néztem meg
egy orosz játékostól
. Talán ez piszkálta fel bennem ennyire a dolgot. Nincs ez. Ott nincs ez. Kis túlzással, átlagosan annyi TD és SPG van csatánként, mint nálunk csak SPG. Nem hiszed el. Természetesen, ott is rengeteg gyenge játékos, de ők is odamennek, ahol a csata van. Ahol a játék van. Aztán lebirkózzák egymással! Nem hiszed el, E100! Ezért nem lesz belátható időn belül további érdemi változtatás az artikkal sem - ott már nem probléma! Nem érdekli őket a püttyögtetés, sztánolgatás. Lebokszolják inkább.
Ott a győztes csatákért járó sebzés nem a leggyorsabb tankok extrája, hanem a győztes harc jutalma. A lényegi HP egy-egy helyen van. Játsszák a játékot. (Ha nem jött volna a Trigg, akkor komolyan sajnálkoznék, hogy nem azon a szerveren kezdtem el.)
*
Sosem értettem. Talán csak így próbáltam kontextust adni annak, hogy leírhassam: baszki, sosem értettem! Miért ül ott? Általában a tédékkel azonosítjuk, de nyilván akármi, minek ül ott? Nem csak a hetedik domb és három réteg bokor mögöttire gondolok, hanem akár a sziklát vagy ház sarkát bambulva? Várakozva..., ha itt nem, akkor majd a másik oldalon biztos megtörténik, aminek meg kell történnie. Nem a kezdő játékos vagy az alapvetően alkalmatlan érdekel, hanem a tudjuk, hogy kicsoda! Miért ül ott tízezer és tízezer körön keresztül? Mire megy ki a játék? Az egymásra mutogatás, az állandó hárítás, az üres újévi fogadalmak?
Vagy túlélési időre? Hogy onnan szép nyerni? Megfordítani hetente egyszer? Mert XP-t nem ad. Se a tankodnak, se neked. Tapasztalatot a proaktív játék ad. Nagyon jól látjuk, hogy mennyire lelassíthatja, vagy akár teljesen megállíthatja a fejlődést az ücsörgés, várakozás, semmittevés. Ha ez a része annyira nem érdekel, akkor is, mit ad, mi benne a játék?
(Valakiből biztos kikívánkozna, de statisztikát sem ad. Mert négy tankkal éppen lila WN8 egyes spotted mellett, vagy az elterjedt formula kiaknázása, megtrükközése, minden csak nem eredmény. Tökéletesen véges és sehová sem vezető.)
Odamész, meghalsz. És? Ellátják a bajodat sejhajj! Aztán mi történik? Dráma van, vagy mi van? Kilépsz, megpróbálod újra. Vagy az jobb, ha van időd a már régen elbukott csatán beírni, hogy pancser csapat?
Nem értem. Be tudom én írni elsőként meghalva is! Tegnap örömködtem a 907 első harmincas eredményéről. Pendíteném, hogy az első négy csatán nem lőttem kétezer felett. Meg egyszer meghaltam másfél percnél. Aztán akkor mi van? Akkor legközelebb nem megyek oda, ahova fontos odamenni? Legközelebb nem próbálom meg? Akkor mostantól inkább majd más hátha megcsinálja helyettem? Majd én követek mást?! Harminc meccs után közel a négyezer sebzés, magam felett teljesítettem.
A csata utáni vita mellett bele akarunk szólni a csatákba is? Mindegy, csak le akartam írni.
*
A lélekben örök TD és SPG játékosok kontinense vagyunk, ez pedig nem a Wargaming kritikája.