Írj egy hozzászólástÍrta: HZS89
Az amerikai lövészraj szervezete
A második világháború idején egy amerikai lövészraj a létszámot tekintve nagynak számított. Egy amerikai lövészraj összesen 12 fős volt, beleértve a rajparancsnokot és helyettesét. Ez nagyobb volt, mint kilenc fős német és szovjet lövészrajok.
A parancsok és helyettese mellett a legfontosabb tag a géppuskás volt, akinek BAR géppuskája volt. Neki volt emellett egy segédje és egy lőszerhordója. A raj maradék része egy gránátosból és hat lövészből állt.
Egy amerikai lövészraj egy korabeli ábrán
Az amerikai lövészek fő fegyvere az M1 Garand volt. Ez volt a világ első félautomata puskája. Míg egy tipikus második világháborús ismétlőpuska 10-15 lövést tudott leadni percenként, addig a Garand esetében ez az érték percenként 30 lövés volt.
Egy amerikai lövészraj fegyverzete 1942-ben
Viszont a Garand mellette viszonylag drága is volt. Az amerikai gyaloghadosztályokban a katonák nagyjából fele kapott Garandot, a többi katona túlnyomó többségét pedig az M1 Carbine (karabély)-al fegyverezték fel. A Carbine-t leginkább az ellátó csapatok kapták, akiknek egy könnyen hordható fegyver kellett.
Taktika
Amikor a lövészraj nyílt terepen haladt, akkor tipikusan egyes oszlopban haladtak. Ennek élén a rajparancsok haladt, aki így könnyen tudta vezetni a rajt.
Amennyiben ellenséges erőkre számítottak, úgy átválthattak ék alakzatba. Ilyenkor a raj 4 fős csoportokra tagolódott, amik ék alakzatot vettek fel.
Amennyiben erős volt az ellenség ellenállása, úgy az amerikai lövészraj máshogy szerveződött. Ilyenkor a lövészraj 3 csapatra oszlott, amiket Abel, Baker és Charlie csapatoknak neveztek. Az Abel csapat két főből állt és a felderítés volt feladatuk. A Baker csapat a géppuskásból és még 3 főből állt, beleértve a parancsnok-helyettest. A Baker csapat feladta az ellenség tűz alá vétele volt. A maradék 6 fő, beleértve a rajparancsnokot a Charlie csapatot tette ki. Nekik volt a feladatuk az ellenség lerohanása.
Röviden fogalmazva az Abel csapat megtalálta, a Baker csapat tűz alatt tartotta, a Charlie csapat pedig lerohanta az ellenfelet.
Az amerikai lövészraj így a rajon belül meg tudta valósítani a tűz és mozgás elvet, ami a modern gyalogsági harcászat alapelve. Ezt a modern hadseregek az 1900 utáni időszakban vették át.
Egy másik lehetőség az volt, hogy az amerikai lövészraj a fent leírt 3 helyett 2 egyenlő csapatra oszlott, amik egymást fedezték az előrehaladás során a tűz és mozgás elv szerint.
Amerikai lövészek Európában 1944-45
Problémák: szervezeti problémák
A probléma alapvetően az volt, hogy ennyi embert vezeti túlságosan komplikált volt egyetlen rajparancsok számára.
Emellett az amerikai lövészrajok gyakran elveszítették a parancsnokaikat, akiket gyorstalpalón vezetett emberekkel kellett helyettesíteni.
Továbbá a rajparancsnokok gyakran a felderítőkkel tartottak, akiket meglepetésszerűen tűz alá vett az ellenség, ami miatt a parancsnok nem tudta a rajt rendeltetésszerűen vezetni.
Kiképzés és az emberanyag minősége
A német gyalogsághoz képest az amerikai gyalogság kezdetben hátrányban volt az emberanyag minőségét tekintve. Ennek alapvetően az volt az oka, ahogyan a két haderőben a kiképzésbe kerülőket szétosztották a különböző alakulatok között.
Az amerikai haderőben a kiképzésen átesett katonákból a legjobbakat a támogató alakulatok válogatták ki maguknak. Ennek következtében náluk a gyalogsághoz a maradék került. Ennek az volt az oka, hogy akkoriban Amerikában a kiképző létesítményeket a támogató alakulatok működtették. Ez megfosztotta a gyalogságot a legmotiváltabb emberektől.
A német hadseregben a bevonultak nagyjából harmada nem tudta teljesíteni a kiképzést. Nekik egyszerűbb feladatokat kerestek.
Ennek alapján nem csoda hogy sokakban az a benyomás alakult ki, hogy a németek jobb katonákat nevelnek.
Később viszont a németeknél is csökkent a színvonal. 1943-ban a kiképzés teljesítésének a fizikai feltételeit nagyon lecsökkentették, hogy több embert tudjanak a frontra küldeni.
Emellett a német hadsereg esetében megpróbálták azokat is hasznosítani, akiknek különféle betegségei voltak. Például a háború végén már voltak gyomorbetegekből álló zászlóaljak, akiket azért összpontosítottak külön zászlóaljakba, hogy könnyebb legyen a betegségükhöz illő étrendet biztosítani nekik.
A német haderőben az emberanyag minősége nagyon függött az alakulat típusától. Például a franciaországi partvidék erődjeibe kifejezetten gyengébb minőségű emberanyag került, mint a keleti frontra.
Az amerikai haderőnek szintén voltak olyan időszakai, amikor csökkent a kiképzés minősége és a cél inkább a mennyiség növelése volt. 1944-ben, a normandiai invázió előtt a kiképzés hosszát 17 hétről 13 hétre csökkentették, hogy több embert tudjanak bevetni.
Még annyit hozzá teszek, hogy a háború alatt bevonult német katonák többségének az alapkiképzés előtt már volt egyfajta előképzése a Reichs Arbeits Dienst (Birodalmi Munkaszolgálat) révén. Az RAD-ban a 18 és 25 év közötti német férfiak a hadseregbe való bevonulásuk előtt fél évet szolgáltak. Az RAD csapatok segítették a hadsereget különféle munkák elvégzésével, például utak építésével, lövészárkok kialakításával és bunkerek építésével. Emellett telepítettek aknamezőket és a fogjok őrzésében is segítettek. Később a háború folyamán számos RAD tag légvédelmi-ütegeknél szolgált.
Például 1938-ban jelentős mértékben az RAD segítségével építették fel a Németország nyugati határát védő Siegfried-vonalat.
A német kiképzés szempontjából a munkaszolgálatnak volt egy olyan funkciója, hogy a sorköteleseket még a katonai kiképzés előtt fizikailag erősítse. A német haderőben a katonák fizikai képességeit akkoriban igen nagyra értékelték.
Amúgy akkoriban nem csak a németeknél volt előképzés. A Szovjetunióban 1941-ben bevezették, hogy az iskolás korúak nyaranta két hét katonai képzést kaptak. Ezért az 1945-ben besorozott sorkötelesek már az alapkiképézés nélkül is használhatóak voltak, nekik az alapkiképzés már frissítés és továbbképzés volt.
Emellett a szovjet alapkiképzés ugyan viszonylag rövid ideig tartott, de nagyon intenzív volt: a szovjet gyalogsági alapkiképzés naponta 12 órás képzés volt.
A Szovjetunió már a 30-as években készült arra, hogy az országot megtámadhatják. Ezért a szovjeteknél már a Barbarossa-hadművelet előtt többféle formája is volt annak, hogy a sorköteleseket elő- és utóképezzék. Ennek az egyik példája az volt, hogy az iskolás korúak számára klubokat alapítottak, ahol ismerkedhettek a haditechnikával és a hadsereggel.
Ez lehetővé tette, hogy 1941-ben hatalmas létszámot tudjanak gyorsan besorozni, amire a szovjet haderő számított is.
Változtatások a háború után
A háború után az amerikai gyalogság vezetői 1946-ban kiértékelték a háborús tapasztalatokat. Arra a következtetésre jutottak, hogy az amerikai lövészraj túlságosan nagy létszámú egyetlen parancsnok számára. Ezért a háború után megváltoztatták az amerikai gyalogság szervezetét és a raj kilenc főre csökkent.
Emellett elvetették azt a korábbi módszert is, hogy a rajt több csapatra osztották. Ezért az új felállásban az amerikai lövészraj egyetlen csapatként funkcionált.
A koreai háborúban az amerikai gyalogság már az új felállás szerint harcolt.
Írta: HZS89
Források:
- https://apps.dtic.mil/sti/pdfs/ADA293440.pdf
- https://www.battleorder.org/usa-riflecoy-1942
- https://tmg110.tripod.com/usarmy_ir.htm
- https://www.ww2-weapons.com/wehrmacht-vs-us-army/
- https://en.wikipedia.org/wiki/Stomach_division
- https://tmg110.tripod.com/ger_id.htm
- https://www.feldgrau.com/ww2-german-national-work-service-reichsarbeitsdienst/#google_vignette
- http://www.easy39th.com/files/Special_Series,_No._3_German_Military_Training_1942.pdf
- Handook on USSR Military Forces 1946
- https://www.quora.com/What-was-basic-training-like-for-the-typical-Soviet-soldier-during-WWII
- https://history.army.mil/html/books/002/2-2/CMH_Pub_2-2.pdf
Képek:
Csatlakozz hozzánk facebook-on is
Kövesd Twitch csatornánkat
Nézd meg archív videóinkat
"You've been thunderstruck."
TierX szinten ...