Írta: HZS89

Aknahadviselés a német tengeralattjárókkal, 1939-45

A német mérnökök több olyan víziaknát is kifejlesztettek, amik a német tengeralattjárók szabványos vetőcsöveiből indíthatóak voltak. Ennek következtében szinte bármelyik német tengeralattjáró alkalmazható volt aknák telepítésére. A történelmi források szerint a tengerészeti akna-hadviselésben a németek voltak a legkreatívabbak.

A német tengeralattjárók közül a legnagyobb számban a Typ VII típust állították szolgálatba. A Typ VII maximum 14 torpedót tudott magával vinni a bevetésre. Egy torpedó kiváltásával 2-3 vetőcsőből indítható víziaknát tudott egy ilyen típusú tengeralattjáró magával vinni. Ez azt jelenti, hogyha 4-el csökkentették a torpedó állományt, akkor a maradék 10 torpedó mellett még 8-12 aknát tudtak magukkal vinni.

Vetőcsőből indítható TMB akna miközben a hajóra rakodják

A német tengeralattjárók aknatelepítő-képessége leginkább azért volt jelentős, mert így olyan vizeken is tudtak aknákat telepíteni, amik túl messze voltak a Luftwaffe számára, vagy pedig a felszíni hajók számára túl veszélyesek voltak.

A legerősebb, tengeralattjárók által telepíthető német víziakna a TMC volt. Ennek nagyon nagy volt a robbanótöltete, amit annak hatásra növeltek meg, hogy Dönitz úgy gondolta, hogy egy kisebb akna nem tud elsüllyeszteni egy csatahajó méretű hajót.

Német vízakna gyújtó-típusok

A német víziakna-hadviselés a háború elején volt a leghatásosabb, amikor a briteknek még nem volt ellenszerük a mágneses gyújtóval felszerelt aknákra. Viszont később a britek már demagnetizálták a hajóikat.

Miután a briteknek sikerült kidolgozni az ellenlépéseket a mágneses aknákra, a német flotta következő húzása a hidroakkusztikus gyújtó volt. Ez a gyújtója a hajócsavarok zajától robbant fel és kezdetben szintén nem volt mentesítési módszer ellene.

1941 után viszont már a Kriegsmarine nem volt annyira sikeres az aknahadviselésben, mint a háború elején. Akkora már a britek kidolgozták mind a mágneses, mind a hidroakkusztikus aknák elleni mentesítést.

Erre a németek azzal reagáltak, hogy kifejlesztették a kombinált mágneses-hidroakkusztikus gyújtót, amit nehezebb volt mentesíteni, mivel csak akkor robbant, hogy egyszerre mágneses és akkusztikus elven is ráhatást érzékelt. Emellett a németek kifejlesztették a kettős-hidroakkusztikus gyújtót, ami két két különböző frekvenciát figyelt.

Ezen a területen a második világháború időszakában a legveszélyesebb fejlesztés a hidrodinamikus gyújtó volt. Ez a gyújtó típus a víz nyomásváltozását érzékelte ahogyan a hajó elhaladt. Ez ellen nem volt mentesítési módszer.

A németek már 1942-ben gyártani kezdték a hidrodinamikus gyújtókat, de 1944-ig nem merték bevetni, attól való félelmükben, hogy az ellenfél lemásolja. A szövetségeseknél ugyan ez volt a visszatartó indok. A patthelyzetet a németek törték meg 1944 nyarán.

A háború végén már tripla kombinált-gyújtók is fejlesztés alatt álltak és 1945-ben már limitált használatba kerültek. Emellett kísérleteztek optikai gyújtókkal is, amik szintén limitált használatba kerültek.

A kísérleti gyújtótípusok között voltak a kozmikus-sugárzás elvén működő gyújtók is. Ezek azt használták ki, hogy amennyiben egy hajó elhaladt az akna fölött, úgy megnőtt a kozmikus sugárzás szintje, mivel ilyenkor kevesebb vízoszlop volt az akna felett. Ehhez 24 geiger-müller számlálót használtak. A probléma az volt vele, hogy nem tudtak elég számlálót gyártani.

Specializált aknatelepítő tengeralattjárók

A Kriegsmarine rendelkezett specializált aknatelepítő tengeralattjárókkal is. Ezeket arra használták, hogy stratégiai jelentőségű aknamezőket telepítsenek velük. Két ilyen tengeralattjáró együtt véve egy nagyon jelentős aknamezőt tudott telepíteni.

Az aknatelepítő tengeralattjárók nem a TMA,TMB és TMC aknatípusokat telepítették, amiket a többi tengeralattjáró telepített, hanem SMA aknákat. Ezek horgonnyal voltak rögzítve, maximum 250 méteres vízmélységig.

A Kriegsmarine két aknatelepítő tengeralattjáró típust állított hadrendbe, az XB-t és a VIID-t. Ezek közül a Typ VIID a legnagyobb mennyiségben gyártott Typ VII tengeralattjárók meghosszabbított változata volt. Ez a típus a 14 torpedó mellett összesen 15 SMA aknát tudott szállítani.

Typ VII D típusú aknatelepítő tengeralattjáró

A Kriegsmarine legnagyobb vízkiszorítású, hadrendbe állított tengeralattjáró típusa a Typ XB volt. Ezek specializált aknatelepítő tengeralattjárók voltak már a tervezéstől kezdve. Ez a típus összesen 66 aknát tudott szállítani.

Typ XB típusú tengeralattjáró

Eredmények

A világháború folyamán a német víziaknák összesen 534 kereskedelmi hajót süllyesztettek el. Viszont ezeket közel sem mind a tengeralattjárók, hanem nagyobb részt felszíni hadihajók és repülőgépek telepítették.

Számos olyan német tengeralattjáró-parancsok volt, aki több hajót süllyesztett el aknákkal, mint torpedókkal. Például az U-106 parancsnoka Lovagkeresztet kapott azért, mivel 1941-ben Afrika partjainál 8 hajót elsüllyesztett aknákkal.

Írta: HZS89

Források:

• Gordon Williamson: U-Boat Tactics of World War 2
• http://www.navweaps.com/Weapons/WAMGER_Mines.php
• http://www.uboataces.com/weapon-mines.shtml
• http://www.navweaps.com/index_tech/tech-068.php
• https://uboat.net/technical/mines.htm
• OP1763A: German Underwater Ordnance Mines
• http://www.uboataces.com/uboat-type-vii.shtml
• https://uboat.net/types/xb.htm
• http://www.wardrawings.be/WW2/Files/3-Ships/Axis/1-Germany/05-Submarines/U-Boot(TypeXB)/U-233.htm

Képek:

• https://uboat.net/media/photos/mines1.jpg
• http://www.uboataces.com/images/type_viid.jpg
• http://www.wardrawings.be/WW2/Images/3-Ships/Axis/1-Germany/05-Submarines/U-Boot(TypeXB)/p1.jpg