Togloditák klubja

Elsősorban nekem nem a sebességgel volt a legnagyobb problémám, bár átpozicionálni tényleg macerás.
Az elemzésben dicsérték az ágyút, nekem ekkora sebzésre picit soknak tűnt a töltés-és célzásidő, így ezeken próbáltam javítani a felszereléssel.
Ha már vagy 80 t a tank, legalább páncélja lehetne. Jó dolog hp-val tradelni, de csak akkor, ha vissza is tudsz lőni. Városi pályán persze tényleg pusztító tud lenni, csak ritkán jön ki a lépés.
1-2 csatában úgy éreztem, mintha a legénység csak Kenny McCormickokból állna, folyton halott volt valaki. Gyakran láncolták, fejlesztett edzést használhattam volna, de az ágyústatok fontosabbak  voltak. Képzelem, milyen jó lehetett a buffolt kis fogyóeszközök előtt. Két javítóval használom, ahogy a Churchill és At szériánál: 83 csata alatt csak kétszer gyújtottak, belefér.
Ha nem vesszük a szokásos mérföldkő előtti görcsölést, nekem bejött a tank, köszönöm, hogy felhívtátok rá a figyelmemet. Mondjuk mikor jobb volt vele a statom, a winrate-m már akkor is csapnivaló volt. Nehéz vele folyamatosan jól teljesíteni, néha nagyon ki van szolgáltatva az ellenségnek (meg az agyhalott csapattársaknak).
Cérnavagon legénység megy vissza a helyére, rózsaszín felszerelés sztem marad. Nem ez lesz a kedvenc tankom, de saját legénységet mindenképp érdemel (nem porfogóként álló prémtankoknál így szoktam). 
Okozott pár felejthetetlen pillanatot:
Prokhorovkán - a dombok fedezékét használva- 14-el cammogtam a td-k felé (nyitott pályán optika a turbó helyett), mert a többiek gyávák voltak: én voltam a hajtó, és még túl is éltem.
Fishermans bayen megkerültem a heavy dühöngőt és hátbalövöldöztem az ellenfelet. Közép nagyjából miénk volt, de azért kellett a helyzetfelismerés.