Damjanichcsal mondjuk nagyon rossz volt szembe kerülni egy csatában (hogy finom legyek és nőies), Jellasicsnak márpedig kipörgette ezt a sors... de cseppet sem sajnálom.
Elképesztő milyen taktikai tehetség és bátorság jellemezte az akkori katonai vezetőinket, elég csak a fenti videót végignézni. Morális hátrányból, a veszteségek és a csaták folyama miatti szervezettségi hiányosságok mellett, ők egyszerűen csak úgy döntöttek hogy: Lófaszt gyerekek, csináljuk meg, rakjuk össze a hadtestet és verjük agyon a habsburgokat. És megcsinálták.

Legtöbbünk most valószínűleg boldogan sörözget, amit nekik köszönhetünk. Legalábbis hogy nem nem németül sörözgetünk (nyilván most felmerül hogy pedig biztos jobb lenne most, stb. de ha akkor máshogy alakulnak a dolgok egyikőnk sem születik meg)

1848 márc. 16- án, reggel bemegy Petőfi a Pilvaxba. A pincér rögtön felismeri.
-Jó reggelt Sándor, a szokásos Unikum?-
-Jaj, dehogy is! Tegnap is mi lett belőle.- :-D

"Tisztetel"...címet javítsd. #noattack