Jelenleg

21
látogatónk van

2016. július 18. 11:03

1 perces történelem: Ortonai csata, az olasz Sztálingrád (by Bodzy)

Írta:
(28 szavazat)
33 hozzászólás

Kétezer-hatszáz kanadai áldozta fel magát a büszkeség oltárán. Ekképp vonható mérleg az 1943 decemberében vívott ortonai csatát elemezve.

A Montgomery és Patton tábornokok közötti versengés szörnyű áldozatot követelt meg a katonáktól.

A véres decemberként is emlegetett ütközetnek valójában sosem lett volna szabad megtörténnie. Legalábbis nem így és nem azokkal a kanadai katonákkal, akik azelőtt még sosem láttak háborút, szemben a németek ejtőernyős-hadosztályával, amely már Észak-Afrikában is kitüntette magát a sokszor elkeseredett harcok közepette. A kanadai 1. gyalogoshadosztály felett - amit a Husky-hadműveletben vetettek be először - a brit Bernard Law Montgomery tábornagy rendelkezett. Az ő - Szicíliában megkezdett és Olaszországon át is tartó - versengése George S. Patton tábornokkal végül már egészen őrült méreteket öltött, és ez került több ezer katona életébe...

A szicíliai partraszállás során a kanadai hadosztály a kijelölt partszakasz kellős közepén ért volna földet, két oldalt amerikai és brit erőkkel egyetemben. Az invázió első pillanatai igencsak tragikusan kezdődtek, ugyanis a szövetségesek közeledő hadihajóit német tengeralattjárók várták a partközelben. Három kanadai csapatszállító, rajta hatvan katonával és körülbelül ötszáz haditechnikai eszköz merült hullámsírba, pedig a szárazföldi csapatok még el sem indultak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a védekező olasz erők, kiábrándulva a háborúból, már nemigen akartak harcba bocsátkozni. Így a kanadaiak viszonylag kis ellenállás mellett tudtak hídfőt kiépíteni a part mögött. Első bevetésük alkalmával ötszáz hadifoglyot ejtettek.

A civil lakosok felszabadítókként ünnepelték a szövetségeseket, és ahol tudták, segítették előrenyomulásukat. Mind Patton, mind Montgomery megrészegülni látszott a könnyen szerzett dicsőségek hatására. Ugyanígy katonáik is, akik veszélyérzete egyre inkább alábbhagyott. Később súlyos árat fizettek gondatlanságukért. Az amerikaiak és britek közös célja Messina elérése volt. Mindkét hadsereg elsőként akarta elérni az Olaszországba egyenes utat jelentő várost. Miután 1943 szeptemberében Messina felszabadult, a két tábornok egymás utáni hajszája „Európa csizmája” területén is folytatódott. A fő cél ekkor már Róma bevétele volt.

Az amerikaiak felsorakoztak Cassino ellen, ahová Montgomery seregeit is várták az átütő siker érdekében. Ám ő megosztva erőit a kanadai hadosztályt pár brit csapattal együtt keletre, Ortona felé irányította. Azt remélte, hogy itt kisebb lesz az ellenállás, így Pattont megkerülve már Rómában fogadhatja szövetségeseit. Nem számolt azonban a kedvezőtlen időjárással. A szüntelenül zuhogó eső hatalmas sártengert hozott létre, amelyekben a harckocsik és az ostromhoz szükséges tüzérségi ágyúk elakadtak, sok esetben el is merültek. Az előretolt kanadai 1. gyalogoshadosztály egyedül maradt.

Ortona városát a Moro folyó választotta el tőlük. December 5-e éjjelén megkísérelték az átkelést, ám a jól képzett és tapasztalt német ejtőernyősök már vártak rájuk. A gázló mindkét oldalán szögesdrót fogadta a kanadaiakat. A lelassult, sok sebesüléssel járó előrehaladás közepette a német lövészek találomra válogattak a védtelen katonák között. Három napjukba telt, mire végre sikerült egy nagyobb erőnek átkelnie a folyón és ideiglenes védvonalat kialakítani a túlparton. Ám a város ostroma még hátra volt.

A rohamra felkészülő szövetségesek elborzadva látták, hogy a város előtt még egy hatalmas nyílt, völgyszerű terület is húzódik, amit képtelenség lett volna megkerülni, azon átkelni viszont egyenlő volt az öngyilkossággal. A tisztek légi támogatást és a harckocsik bevárását követelték, ám Montgomery előtt mindössze a várt dicsőség gondolata lebegett. Támadást rendelt el. Háromnapi folyamatos próbálkozások ellenére sem sikerült előrébb jutni. A csatatér első világháborút idéző mészárszéknek tűnt...

December 11-én a hadosztály egy gyalogosezrede és egy páncélos zászlóalja elkeseredett rohamra indult a vízmosás végén lévő első ház elfoglalására. A háromemeletes épület tökéletes fedezéknek tűnt. Ám megközelítve azt, egy német páncélos egység gördült ki mögüle, megfékezve a támadókat. Füstgránátok leple alatt december 14-e délutánjára végül sikerült megfutamítani a német előőrsöt, elfoglalva a völgyszéli magányos házat. A lövészszázad, amely bejutott a házba és védelmi állásokat alakított ki, további támadó parancsot kapott, ám a parancsnok képtelenségnek tartotta a továbbhaladást. A roham elején negyven embere volt, de mire átlépték a ház küszöbét, már csak tizenheten maradtak.

A hadosztályért felelős parancsnok, Chris Vokes dandártábornok próbálta Montgomeryt meggyőzni a stratégia helytelenségéről, még inkább annak teljes hiányáról, ám úgy tűnt, hogy a marsall valójában feláldozhatókként tekint a kanadai erőkre. További négy század próbált átjutni a vízmosás túlsó felére. A háromszázhúsz főből mindössze 162-en értek át. Habár ők jelentették, hogy jól láthatóan a várost kiürítették a németek, ami rossz előjelnek bizonyult, Montgomery mindezt úgy értékelte, hogy az ellenség meghátrált.

Valójában az elhagyatott házakat lerombolva a védekezők útakadályokat emeltek és szinte minden ajtóba, utcasarokra botlódrótos aknákat telepítettek. Az elnéptelenedett utcákon figyelmetlenné váló kanadaiak hamar megtanulták, hogy minden bútor, minden küszöb, minden rom veszélyes. A gerillaként leselkedő németek ellen azonban egy igencsak hathatós stratégiát dolgoztak ki. A házfalakba puskagránátokat lőttek, és az így keletkező „egérlyukakon” át végeztek ellenfeleikkel.

Az ekkorra már „olasz Sztálingrád”-ként emlegetett ortonai csata december 28-án fejeződött be.

A német parancsnok belátta, hogy a szövetségesek sosem fogják feladni, akármilyen veszteségeket is szenvednek, ezért mentve saját katonáit, fehér zászlóval vonult ki a senki földjére. A csaknem egy hónapon át tartó küzdelem végére 2.600 kanadai, 800 német és 1.300 civil vesztette életét. Ebben a csatában a kanadai hadsereg az olasz hadjárat során elszenvedett veszteségeinek közel 25%-át szenvedte el.

A csata leírására véletlenül akadtam rá, és ez az ütközet számomra is ismeretlen volt. Mivel nagyon kevés magyar nyelvű cikk született ezzel kapcsolatban - az angol meg nem erősségem - ezért szinte változatlan formában adom át nektek Snoj Péter írását, ami a honvedelem.hu oldalon jelent meg. Igen tömören és lényegre törően vannak leírva benne az események, az angol nyelvű oldalakon találhatóak sem jobbak ennél, amennyire én kitudtam hámozni a szövegből.


Írta: Bodzy

Utoljára frissítve: 2016. július 18. 11:19

NE KONTEÓZZ, NE SÍRJ! Mielőtt kommentelsz, ezt feltétlen olvasd el!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
karakter van hátra.
Hozzászólások betöltése... A hozzászólás frissítve lett 00:00.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    bodzy
    • VIP
    · 7 éve
    project ott a pont ! ;-)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    project640
    • Tankos
    · 7 éve
    #22Varacskos [SW4RM]

    Ma 2016-ban, amikor már gyakorlatilag már millió és millió infó rendelkezésre áll, .... valaki még próbálja mosdatni a németek felelősségét, és játsza ezt a 'hülye: kinek a lágereiben halt meg több ember' típusú játékot. Mind a fasiszta Németország, mind a Sztálinista Szovjetunió egy szégyene volt az emberiségnek. Nem mentem fel egyiket sem, de azért egy dolgot megemlítenék ... Németország kezdte ezt az ocsmány háborút, és ő kezdte el a civilek elleni mocskos háborút is. Komplett falvak kiírtása, komplett népcsoportok kiiírtása ... stb. .... amikor valaki csak egy picit is a németek próbálja tisztázni, akkor mindig eszembe jutnak azok a képek, amikor a vagonokba hajtják fel az öregeket, nőket, karon ülő gyerekükkel!!!!!!
    'A háború nem játék, hanem betegésg, mint a tífusz'
    A II. világháború nem nagyszerű Tigrisekről, IS-ekről, Sherman-ekről szólt .... hanem millió és millió ember végtelen nyomoráról!!!!!
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    bodzy
    • VIP
    · 7 éve
    Szete Bátyá ;-) m a WOWs.hu-n ott a következő nagyobb cikk....ha érdekel

    [quote name="Szete58"]Várom, Bodzy! [/quote]
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    miszterq
    • Tankos
    · 7 éve
    Lovagiasság... az talán csak az angliai csatára volt igazán jellemző, valamint az atlanti csatára, nagyjából mindkét (angol-német) részről. Aztán az amcsik megjelenésével ez el is múlt. Ezt most a nyugati frontra értettem mert a keleti egy teljesen más tészta.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Varacskos
    • Tankos
    · 7 éve
    [quote name="bodzy"]sajnos tévedsz alkalmazták... főleg az ukrán részen visszavonuláskor, de mindenhol egyébként. az oroszok meg azért alkalmazták, hogy a németeknek otthonról legyenek kénytelen szállítani az ellátmányt, ezáltal fékezve az előrenyomulásukat a hosszú ellátó lánc miatt.[/quote]
    Hát amikor a németeket szorították visszafelé akkor már nemigen volt mit felégetniük , max hidakat meg vasutat hogy lassítsák a vörösök előrenyomulását , nem azt mondom hogy szentek voltak hogy nem öltek meg hogy nem volt erőszak de tizedannyi sem mint a "ruszkik" hősies felszabadítása alatt.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    AzertsemJo
    • Tankos
    · 7 éve
    Ha valakit az Orosz oldal szemszögéből érdekel a háború menete , akkor ajánlom a "Szovjet vihar II. Világháború keleten" sorozatot. Mesze jobb és tényszerűbb mint a "Discovery" , "History" csatornákon lévők.
    (Bár a magyar szinkronba azért itt is becsúszik jó pár "elfordítás" :P )
    (Pl. 500 légi-bevetés = 500 bombázó :nono: )
    De a lényeg azért átjön , nem a szokásos a "jó fiúk puszta kézzel ezrével" szerű propaganda anyag , elég keményen az akkori jelentések alapján készült.
    A "Rzhev"-i részről pl. konkrétan nem sok helyen lehetett eddig olvasni sehol , pedig nem éppen gólyabál volt az se !

    [hide]Ami a jó és rossz katonákat illeti , elégé durván elmondja az orosz katonák hozzáállását is a német , illetve a megszállt országok lakosságához. Röviden (és erősen leegyszerűsítve!) 45-ig szabad rablás , pusztítás bárkinek ha kedve van hozzá ! Gyakorlatilag "szemet-szemért" alapon.
    45-től civilek , foglyok bántalmazása helyben agyonlövés ! Na nem mintha annyira szeretetszolgálattá vált volna Sztálin és az NKVD , hanem egyszerűen nem akartak össznépi ellenállást , azaz partizánharcot. Elvégre a saját példájukból tudták hogy az mivel jár ! Sima , hidegvérrel meghozott számításon alapuló döntés , semmi emberség nem játszott benne szerepet.[/hide]
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Feri38_HUN
    • Tankos
    · 7 éve
    Ajánlott olvasmányok:Cornelius Ryan:Messze volt a híd,Stephen E. Ambrose nap 1944. június 6. A partraszállás hiteles története
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    gwr
    • Tankos
    · 7 éve
    Egyszer régen-nagyon régen , egy történelmi fórumba olvasgattam. Néha hozzá szóltam... aztán kiderült, hogy történész prof , tanárok, történész hallgatók vitáznak. (egy proli fórumon ) Vitáznak, linkelnek , hivatkoznak, meg jól leoltottak. Azóta nem nagyon szólok hozzá történelmi dolgokhoz csak kérdezek.
    Majd Karika Mester leírja a tényeket, hogy ki és mit csinált.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Balfars
    • Tankos
    · 7 éve
    Pont mostanában olvasgattam:

    http://donkanyar.gportal.hu/gindex.php?pg=12844654

    Szerintem legyen elég annyi, hogy minden hadseregben mindig van [i]gonosz[/i] és normális emberből is bőven. Branchtől függetlenül, szóval a "tiszta Wehrmacht" vs démoni SS is csak szépítgetése a történelemnek.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Toydolls2
    • VIP
    · 7 éve
    [quote name="bodzy"]
    Tibi a szó szerinti nézet csere most teljesen normális mederben folyik, visitok ha letér erről !!!! :P[/quote]

    Nem akartam a beszélgetést megakasztani, csak félreérthetően fogalmaztam. ops:
    Én is szívesen beszélgetek így, ilyen történetekről. Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy ki mit csinált, és hogyan, nem érdemes belemenni, a homályos infók miatt. Én képes vagyok visszamenni akár az új világ meghódításáig, mert akkor már bizonyítottan követtek el "háborús" bűnöket, aztán a keresztes hadjáratokon át stb... Lehetne folytatni, csak hát akkor kevés lenne ez a néhány karakter. :-)
© 2024 WOTINFO. Minden jog fenntartva.