Írta: HZS89

Ergonómia

A második világháború időszakában a legnagyobb mennyiségben gyártott német vadászrepülőgép a 109-es volt. Ez ugyan a légi harcot tekintve egy hatásos típus volt, de a pilótafülkéje nagyon szűk volt. Ennek következtében egy a 30-as években közepes testméretűnek számító német férfi szűknek találhatta a rendelkezésre álló helyet.

A 190-es pilótafülékéje viszont lényegesen tágasabb volt, aminek következtében ott nem léptek fel ilyen problémák.

Emellett a 190-es esetében arra is ügyeltek, hogy a botkormányt limitált erővel mozgatni lehessen. Ez azért volt lényeges, hogy ne fáradjon el a pilóta karja és így tudja vezetni a repülőgépet.

A 190-es akkoriban egyedülálló fejlesztése volt, hogy a beállításokat vezérlő kapcsolókat nem a pilóta előtt lévő műszerfalon helyezték el, hanem az ülés melletti oldalsó paneleken. Ez által a pilótának nem kellett előre nyúlnia, hanem a karja mellett voltak a kapcsolók.

A 190-es pilótafülkéje belülről

A 190-es ergonómiai adottságait a más országok repülőgéptípusai csak a háború után érték utol.

Széles nyomtávú futóművek

A korabeli légierőknél, köztük a Luftwaffénél is a veszteségek jelentős részét a balesetek tették ki, amik közül vezető okok voltak a földön végrehajtott műveletek (leszállás, felszállás).

A 109-es esetében ez különösen nagy probléma volt, mivel a futómű keskeny nyomtávja miatt a Messer könnyen szenvedett balesetet.

Ennek a következtében a fókához széles nyomtávú, erős futóművet terveztek. A 190-es futóművet úgy tervezték meg, hogy kétszeres sebességű földnek érkezést is kibírjon, mint ami akkoriban az előírás volt.

190-es leszállás közben

Az előbbiek következtében a fóka baleseti statisztikái lényegesen jobban voltak, mint a Messer esetében.

Emellett míg más korabeli repülőgépeken a futóműveket hidraulika mozgatta, addig a 190-es esetében ez elektromos motorokkal történt. A 190-es tervezőcsapata úgy gondolta, hogy az elektromos rendszerek sérülésállóbbak, mint a hidraulikusak, amit jelentős előnynek gondoltak.

Kormányzás

A legtöbb korabeli repülőgépen a kormányfelületek kábelekkel mozgatták. Ezek idővel megnyúltak, ami miatt elveszíthették a kormányfelületekre kifejtett erejüket és gyakori karbantartásra szorultak.

A 190-esen ezzel szemben merev rudakat alkalmaztak. Ezek nem veszítették el az erejüket, ami így egy sokkal hatásosabb rendszer volt.

A korabeli repülőgépeken a pilóta számára az egyik fárasztó tevékenység repülés közben a trimmelés volt. A trimmelés a repülőgép repülés közbeni kiegyensúlyozását jelentette, aminek az volt a célja, hogy a pilóta a lehető legkisebb erőfeszítéssel egyenesen tudjon repülni a géppel. Erre repülés közben folyamatosan oda kellett figyelni, ami nagyon fárasztó lehetett a pilóta számára. Egyrészt elvonhatta a pilóta figyelmét is, másrészt a trimmeléshez kifejtett erők miatt a pilóta karja el is fáradhatott.

A 190-esen ezt úgy oldották meg, hogy gyárilag, tesztrepülések alapján állították be a trimmelést, amihez a pilótáknak nem kellett hozzányúlnia. Ez által lényegesen könnyebben vezethető volt a típus.

A pilóta védelme

Egy másik előnye a fókának a legtöbb korabeli vadászrepülőgéppel szemben az volt, hogy a pilóta jobban védve volt az ellenséges fegyverekkel szemben. A szemből végrehajtott támadásokkal szemben a pilótát pajzsként védte a nagy frontális felületű csillagmotor. Emellett a szélvédő mögé 50 mm vastag páncélüveg volt beépítve, ami ráadásul döntve is volt.

Továbbá a hátulról becsapódó lövedékekkel szemben a pilótát a fejénél és a nyakánál 13 mm vastag páncélzat védte, az ülés páncélzata pedig 8 mm vastag volt.

A 190-es pilótafülkéjének a páncélvédelme

A védettséget az is fokozta, hogy a 190-est hajtó BMW 801 repülőgépmotorjának a gyűrűs olajhűtője páncélozott volt. Ez a páncélozás kezdetben 6 mm vastag volt, de a világháború végén a TU és a TS verziókon megnövelték 10 mm-re. Továbbá ez a páncélzat a szemből érkező lövedékekkel szemben döntött volt, ami növelte az effektív vastagságot.

A TU-verzióju motorral hajtott 190-eseket összesen 165 kilogramm páncélzat védte.

A német vadászgépek páncélzatát a háború végén úgy tervezték, hogy képes legyen kivédeni az amerikai vadászgépek 12.7 mm-es géppuskáinak a lövedékeit.

Írta: HZS89

Források:

• https://www.chuckhawks.com/focke-wulf_190.htm
• https://www.flightjournal.com/focke-wulf-fw-190d-the-luftwaffes-long-nosed-butcher-bird/
• https://www.key.aero/article/eagle-dynamics-dcs-fw-190a-8
• http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/luftwaffe_focke_wulf_fw190_design-concepts.html
• http://www.clubhyper.com/reference/fw190landinggear_1.htm
• http://www.geocities.ws/gustin_e/fgun/fgun-ar.html

Képek:

• https://airandspace.si.edu/sites/default/files/images/2001-130h.jpg
• http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/fw190af-7.html
• https://ww2aircraft.net/forum/attachments/pancerz-fw190a-standard-jpg.110016/