Írj egy hozzászólástA német gyaloghadosztály és a szovjet lövészhadosztály híradó-alakulatai
A keleti fronti harcok indulásakor talán a legnagyobb technikai különbség a két fél között a híradástechnikai felszerelés volt. Egy német gyaloghadosztály, amennyiben az előírások szerint volt felfegyverezve, úgy ezen a téren igen fejlettnek számított. Ezzel szemben a szovjeteknek súlyos hiányosságaik voltak.
Egy német gyaloghadosztály híradó-alakulata 1941-ben 470 fős volt. Ez a parancsokság mellett egy vezetékes századból és egy rádiószázadból plusz az egyéb alegységekből állt.
Ezzel szemben a háború elején egy szovjet lövészhadosztály híradó-alakulata sokkal kisebb, mindössze 180 fős volt. Ebből a rádió-alegység csak egy szakasznyi volt.
Ráadásul az idő telésével a szovjetek még jobban megvágták ezen egységeiket, mivel a háború végére a szovjet lövészhadosztályok híradó-alegysége tovább csökkent 130 főre.
Technikai fejlesztések
Ugyan a második világháború időszakában a rádiók nagy jelentőségre tettek szert, de a továbbított üzenetek száma alapján a fő híradástechnikai módszer még mindig a vezetékes híradás volt. A vezetékes híradás megbízhatóbb is volt a rádióknál és nehezebb (bár nem lehetetlen) volt lehallgatni. Emellett akkoriban a vezetékes híradásnak nagyobb volt a hatósugara mint rádióknak, vagyis nagyobb távolságot lehetett vele áthidalni.
A németek a vezetékes híradáshoz a fronton egyeres kábeleket használtak és a visszavezetést földeléssel oldották meg. Ezzel rengeteg kábelt spóroltak meg, de volt egy hátránya is: mindenki hallotta.
A szovjetek még inkább a vezetékes híradást preferálták, azon az alapon, hogy nehezebb volt lehallgatni. Viszont volt egy problémájuk: a szovjet kábelek jelentősen része gyenge minőségben volt gyártva, ami meghibásodásokhoz vezetett. Ezért volt igen nagy jelentősége annak, hogy az amerikaik egymillió mérföldnyi kábelt szállítottak a szovjeteknek.
A németek a világháború folyamán elkezdtek gyártani egy olcsóbb, gyengébb minőségű tábori telefont, az OF-43-at. Ezt azért kezdték el gyártani, márt rájöttek, hogy vannak olyan alkalmazások, amikor lehet csökkenteni a minőséget.
A vezetékes híradás terén több fejlesztést is vagy a németek találtak fel, vagy pedig legalábbis ők alkalmazták azt először. Az egyik ilyen fejlesztés a négyeres távolsági kábel volt, ami révén nagyobb távolságra és több üzenetet lehetett továbbítani.
Katona távolsági kábelt szerel
Az alegységek híradástechnikája
Az alegységeket tekintve a különbségek szintén nagyok voltak. A szovjetek a rádiókat a harckocsiknak és a repülőgépeknek prioritizálták, ami miatt a gyalogságnak nagyon kicsi mennyiség jutott. A szovjeteknél emiatt a gyalogsági alegységeknek egyáltalán nem jutott rádió.
Ugyan a szovjetek elvileg a vezetékes híradást preferálták, de ennek ellenére a szovjet lövészzászlóaljaknál abból sem volt sok. A háború kitörésekor egy szovjet lövészzászlóalj egy kapcsolótáblával, 9 tábori telefonnal és 12 kilométernyi kábellel rendelkezett.
Ezzel szemben egy német gyalogzászlóalj egy kapcsolótáblával, 18 tábori telefonnal és összesen 34 kilométernyi kábellel rendelkezett, amennyiben az alegységek felszerelését is beszámítjuk.
FF 33 tábori telefon
Rádiók
A rádiókat tekintve a különbség még nagyobb volt. Egy szovjet lövészzászlóalj egyáltalán nem rendelkezett rádiókkal. Ezzel szemben egy német gyalogzászlóalj 4 darab Torn fu. d2 típusú rádióval volt ellátva.
Német rádiós csapat Torn. fu. d2-vel, keleti front
A Torn fu. d2 nem feltétlenül volt a világháború legfejlettebb rádiója, de rendelkezésre állt. A cipeléséhez két fő volt szükséges, amiből az egyik a rádiót, a másik az akkumulátort vitte a hátán. A típust a 30-as években fejlesztették ki.
A német rádiókra jellemző volt, hogy úgy voltak megtervezve, hogy bírják a csatatéri körülményeket. Ennek következtében magas minőségben, mechanikai szempontból erősen voltak megépítve.
A strapabírásnak viszont ára is volt: nagyon nehezek voltak. Előfordult, hogy amennyiben összehasonlítottak egy azonos feladatú német és a szövetséges rádiót, úgy a német rádió súlya a többszöröse volt.
A szovjet rádiók esetében talán az volt a legnagyobb probléma, hogy nem sikerült megoldani a tömeggyártást és a szabványosítást. Ezen annak ellenére volt így, hogy harckocsikból, tüzérségi lövegekből és géppisztolyokból a szovjetek pont a tömegtermelésről voltak nevezetesek.
Ez alapján nem csoda, hogy a Vörös Hadsereg híradástechnikai felszerelésének a 88 százaléka Lend-Lease eredetű volt.
Később a szovjetek jelentős mennyiségben kaptak amerikai SCR-300 rádiókat. Az összehasonlítva a német Torn. fu. d2-vel hasonló (vagy jobb) teljesítményt nyújtott és egy ember is elég volt a cipeléséhez.
Amerikai eredetű SCR-300 „Walkie-talkie” (a képen amerikai katonákkal látható)
Az SCR-300-ból összesen 50 ezer darabot gyártottak.
A szovjetek a háború későbbi részében a rádiókat a magasabb prioritást élvező gárdahadosztályoknak összpontosították, amik 1943-ban a Vörös Hadsereg lövészhadosztályainak a 30 százalékát tették ki. Az átlagosnak számító lövészhadosztályok lövészzászlóaljai viszont továbbra sem kaptak belőle.
A németeknek nagyjából 1942-től kezdve lett egy olyan rádiója, ami az amerikai SCR-300-hoz hasonlóan egy ember által is cipelhető volt, a Torn. fu. g. Ezt a típust a gépesített alakulatok használták.
Torn fu. g.
Források:
- Gordon L. Rottman: World War 2 Battlefield Communications
- http://www.bayonetstrength.uk/RedArmy/RedArmyRifleBn/Org%20of%20the%20Red%20Army%20Rifle%20Bn%201941-45.pdf
- http://www.bayonetstrength.uk/GermanArmy/GerInfBn/Org%20of%20the%20German%20Inf%20Bn%201938-45.pdf
- handbook on USSR Military Forces 1946
- https://www.kriegsfunker.com/pdf/German%20Line%20Communication%20equipment%20of%20WW2.pdf
- https://www.kriegsfunker.com/radios/Torn_Fu_g.php
- https://warfarehistorynetwork.com/article/scr-300-ww2-radio-backppack-the-walkie-talkie-that-shaped-the-war/
Képek:
Csatlakozz hozzánk facebook-on is
Kövesd Twitch csatornánkat
Nézd meg archív videóinkat
"You've been thunderstruck."
TierX szinten ...