4 hozzászólás
Kevésbé ismert körülmények az Afrika-hadtest életével kapcsolatban: az egészségügyi problémák.
A világháború egyik legismertebb alakulata a Német Afrika-hadtest volt. Ez az alakulat ugyan sokáig eredményesen harcolt túlerő ellen, de végül a maradványai 1943-ban megadták magukat. Alább egy olyan cikket olvashatnak, ami a hadtest mindennapi életével és az egyik legnagyobb problémájával kapcsolatos.
Kevésbé ismert tény, hogy az afrikai hadszíntéren a német veszteségek túlnyomó többségét nem a brit fegyverek okozták, hanem a különféle betegségek. Maga Rommel is többször megbetegedett és vissza kellett vinni Németországba kezelni.
Az Afrika-hadtestet több betegség is érintette, de a források alapján a legsúlyosabb a vérhas volt. Emellett jelentős probléma volt még a sárgaság és több más betegség is.
Az egyik oka a betegségek terjedésének a legyek voltak. A legyek minden reggel ezerszámra kerültek elő és mindere rászálltak. Ez nehézzé tette az étkezést is, mivel az étkezés során a német katonáknak arra kellett törekedniük, hogy a lehető legkevesebb legyet nyeljék le. Emellett a legyek az alvást is nehézzé tették.
Német katonák legyektől védő hálóval
Emellett az okok között voltak a higiéniai jellegű problémák is. Az amúgy nagyon precíz és képzett német katonák a higiénia terén gyakran hanyagok voltak. Ez leginkább a vérhasban játszott szerepet.
Továbbá az étrend is közre játszott. Az éghajlat miatt a német katonák nem ehették azt, amihez Németországban hozzá voltak szokva. Ez többek között a sárgasághoz (hepatitisz) járult hozzá.
Az étrenddel kapcsolatos problémák leginkább a hadjárat elején voltak jellemzőek. A friss zöldségek hiánya jelentősen rontotta a csapatok egészségügyi állapotát. Emellett a katonáknak nem tudtak kenyeret biztosítani.
A hadtest étkezési problémáit jelentősen csökkentette, hogy 41-ben kiküldtek a hadszíntérre egy pékszázadot. A kenyeret a kétszersülttel (Zwieback) helyettesítették.
Kétszersült, bal oldalt a modern változat, jobb oldal a korhű
A hadtest katonái gyakran olasz húskonzerveket kaptak. Ezek az íze rosszabb volt, mint a német húskonzerveknek, ami miatt a német katonák különféle gúnyneveket adtak nekik.
Az egészségügyi problémákhoz az is hozzájárult, hogy nem tudtak tiszta vizet biztosítani a katonáknak. Ugyan a hadtest rendelkezett kútfúró berendezésekkel, de az úgy nyert víz minősége nagyon rossz volt, aminek jelentős volt a sótartalma. A rossz víz hozzájárult a problémákhoz.
Egy további probléma volt, hogy a kiépített állásokban idővel megjelentek a tetvek.
A német katonák megfelelő dózisban kaptak B és C vitamint. Emellett malária ellen rendszeresen kaptak gyógyszert (a malária a forrásokban nem is szerepel a súlyos problémák között).
A hadtest katonái orvosi ellátást kaptak
Több betegséget a Németországban a harmincas években kifejlesztett szulfonamid gyógyszerekkel kezeltek. Emellett a németek csapatok mellé kirendeltek higiéniai szakértőket.
A német egészségügyisek emellett észrevették, hogy a vérhas ellen az arabok teveürüléket ettek. Ennek az volt az oka, mivel a teveürülék tele volt a vérhast gyógyító baktériumokkal, ezért amennyiben vérhas járvány volt, úgy az arabok megkeresték a teveürüléket és még „melegében” ettek belőle.
Ezt az Afrika-hadtest is (módosított formában) átvette, mert különben a katonák nem élték volna túl a vérhast. A németek a teveürülék levét itatták meg a betegekkel, hogy a hasznos baktériumok bekerüljenek az emésztőrendszerükbe. Ettől gyakran órák alatt elmúltak a panaszok.
A vízzel kapcsolatos problémákat leginkább desztillált vízzel lehetett csökkenteni. Emellett amennyiben lehetőségük volt rá, úgy a német csapatok vezetékes vízellátást építettek ki.
A különféle betegségek nagyobb veszteségeket okoztak az Afrika-hadtestnek, mint a brit fegyverek. Ennek következtében Rommel az afrikai vereségét a vérhasra fogta.
Az 1941 márciusától júniusáig tartó időszakban az Afrika-hadtest 12203 főt veszített. Ebből viszont csak 3512 főt tettek ki a csatatéri veszteségek, a maradékot betegségek okozták.
Az egészségügyi problémák leginkább azoknál az egységeknél terjedtek gyorsan, amik még rövid ideje voltak kint Afrikában és még nem voltak hozzászokva az ottani körülményekhez. Előfordult, hogy egy újonnan kikerült alakulat néhány hét alatt 40-50 százalékos veszteségeket szenvedett a betegségek miatt.
Amikor a brit támadás megindult az Afrika-hadtest állásai ellen 1942 novemberében, akkor a német és olasz katonák 40-50-százaléka vérhastól szenvedett. Ennek következtében a német hadosztályok harcképes létszáma inkább dandár erősségű volt.
Az 1941-42 időszakban az Afrikában bevetett német haderő kétszer annyi embert vesztett a betegségek miatt, mint amennyi ebben az időszakban az Afrika-hadtest átlagos létszáma volt.
Amennyiben a német csapatoknak ilyen súlyos problémát okoztak a betegségek, úgy akkor átnézhetünk a túloldalra, a britekhez is.
A statisztikák alapján a briteknél is probléma volt a vérhas, de azt jóval sikeresebben kezelték. A brit csapatoknál jobban ügyeltek a higiéniai szabályok betartatására, ami miatt a britek a seregük tejes létszámához képest kevesebb embert veszítettek a vérhas miatt. A rendelkezésre álló statisztikák alapján a britek Afrikában harcoló csapatai esetében a betegségek valószínűsége kevesebb, mint fele volt a német csapatoknál előfordulónak.
Források:
Képek:
NE KONTEÓZZ, NE SÍRJ! Mielőtt kommentelsz, ezt feltétlen olvasd el!
Csatlakozz hozzánk facebook-on is
Kövesd Twitch csatornánkat
Nézd meg archív videóinkat
"You've been thunderstruck."
TierX szinten ...