Harckocsik

Mind a német, mind a francia páncéloshadosztályok fő ütőképessége a harckocsikban rejlett. A francia páncéloshadosztályok esetében ezek egy nehézpáncélos-féldandárból és egy könnyűpáncélos-féldandárból álltak. A francia haderő összesen 4 páncéloshadosztállyal rendelkezett 1940 májusában. Ezeknek egyenként 180-240 harckocsiból állt az állománya.

A német páncéloshadosztályok esetében a páncélos komponens két páncélosdandárból állt. Ezek összesen 218-324 páncélossal rendelkeztek hadosztályonként a 7 német páncéloshadosztályban.

A francia harckocsik páncélzat és a tűzerő tekintetében, amennyiben a modernebb típusokat tekintjük, akkor fölényben voltak a német harckocsikkal szemben. A német harckocsiknak viszont volt rádiója, habár ez az esetek jelentős részében csak vevőkészüléket jelentett (Panzer 1 és Panzer 2).

Korai verziójú Panzer 3 harckocsi, 37 mm-es löveggel.

A hét német páncéloshadosztályból több zsákmányolt csehszlovák harckocsikkal volt ellátva. Ugyan ezek sem voltak a tűzerőt és a páncélzatot tekintve olyan erősek, mint a modernebb francia harckocsik, de a németek összeségében elégedettek voltak velük.

Csehszlovák eredetű Pz 35(t) harckocsi az oszlop élén.

A harckocsik alkalmazása

Az egyik széles körben elterjed nézet a nyugati hadjárattal kapcsoltban az, hogy a németek azért nyertek, mert a franciák a páncélosaikat nem összpontosítva, hanem a szétosztva, kis egységekben alkalmazták, míg a németek a páncélosaikat hadosztály nagyságú egységekben összpontosították.
Ez részben igaz, részben viszont megkérdőjelezhető. Az tény, hogy franciák nagyon sok harckocsit a fronton szétosztva alkalmaztak, a gyalogság támogatására. Viszont mellette az is igaz, hogy franciák a modernebb páncélosaikat a németekhez hasonlóan hadosztályokba összpontosították.

A franciák alapvetően azokat a tankjaikat osztották szét a gyalogság támogatására, amik régebbi gyártásúak voltak. Ezeket a tankokat valószínűleg akkor sem tudták volna máshogy alkalmazni, hogyha akarták volna, mivel elégtelen volt a mobilitásuk és nem rendelkeztek rádiókkal.

A probléma a francia páncélosok alkalmazásával nem az volt, hogy nem voltak francia páncéloshadosztályok , hanem inkább az, hogy nem voltak begyakorolva. Mivel a francia páncéloshadosztályok többségét a nyugati hadjárat előtti hónapokban állították fel, ezért a franciák nem tudták azok alkalmazását megfelelő mértékben elsajátítani.

Ezzel szemben a németek az első három páncéloshadosztályukat már 1935-ben létrehozták és a háború kitöréséig felállítottak még kettőt. Így a német harckocsizók összehasonlíthatatlanul képzettebek voltak a francia harckocsizóknál.

A német és a francia páncéloshadosztályok egyéb komponensei

Amennyiben a német és a francia páncéloshadosztályokat összehasonlítjuk, úgy a döntő különbséget talán nem a páncélos-alakulataikban, hanem az azokat támogató egyéb alegységekben találhatjuk meg. Ennek az az oka, hogy mint ahogyan világháború bebizonyította, a harckocsik nem igazán önmagukban, hanem összfegyvernemi kötelékekben bizonyultak igazán ütőképeseknek.

A német és a francia páncéloshadosztályok esetében az egyik igen nagy különbséget a hadosztályok gyalogos komponense jelentette. Egy francia páncéloshadosztálynak mindössze egyetlen gyalogoszászlóalja volt. Ezzel szemben egy német páncéloshadosztálynak egy lövészdandárja volt, összesen 4 lövészzászlóaljjal.

Német gyalogság utcai harcban, 1940.

Ez azért volt lényeges, mert több feladatot is a harcok folyamán nem a harckocsik, hanem a gyalogság oldott meg. A gyalogság egyik fontos feladata az volt, hogy védje a harckocsik táborait, amikor azok éppen pihentek. A francia páncéloshadosztályok esetében ezt az egyetlen gyalogzászlóalj kevésbé tudta megoldani. Ennek az lett a következménye, hogy a franciák a 4 páncéloshadosztályukból úgy veszítették el az egyiket, hogy egy német páncéloshadosztály azt táborozás közben lerohanta.

Egy másik jelentős különbség az volt, hogy egy német páncéloshadosztály nagyobb számban rendelkezett légvédelmi és páncéltörő lövegekkel. Ugyan a modernebb francia harckocsik elvileg képesek voltak kilőni a német páncélosokat, de a németek elkerülték a harcot a francia tankokkal és inkább a lövegekre bízták a francia harckocsik leküzdését.

Híradástechnika és hadvezetés

A nyugati hadjárat alatt a német csapatok legnagyobb jelentőségű technikai fölénye a híradástechnika volt. Ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a német csapatokat eredményesebben és gyorsabban lehessen vezetni.

A francia haderő híradástechnikája alapvetően motorkerékpáros futárokon és vezetékes híradáson alapult. A vezetékes híradással a hadjárat folyamán az volt az egyik fő probléma, hogy az előre törő német csapatok elvágták a kábeleket, ami miatt a francia egységek között megszűnt az összeköttetés.

Abban, hogy a német hadjárat sikeres volt, igen nagymértékben hozzájárult, hogy a francia haderőben lassan terjedtek a hírek. A német offenzíva május 10.-én indult és 15.-én már a középső (ardenneki) frontszakaszon egy 100 kilométer széles rés volt a francia védelemben. Viszont a francia hadvezetésnek napokig nem volt tudomása erről.

A német harckocsikat legelőször a képen létható vevőkészülékkel szerelték fel. Ugyan ezek nem teljes értékű adóvevők voltak, de még így is sokkal jobbak voltlak, mint a kommunikáció egyéb formái.

Üzemanyag-ellátás

A modern hadseregek egyik legnagyobb problémája a logisztika, közte az üzemanyag-ellátás. Nem véletlen ezzel kapcsolatban az a mondás, hogy „az amatőrök a taktikát, a profik a logisztikát vizsgálják”.

Ugyan az alábbi sorok viszonylag kevés publicitást kaptak az eltelt évtizedekben, de több hadtörténész szerint is a francia haderőnek komoly problémája volt az üzemanyag-ellátás.

A francia haderőnek az volt az egyik fő problémája a páncéloshadosztályaival, hogy azok a német offenzíva előtt csupán néhány hónappal lettek felállítva. Ezért nem volt idejük arra, hogy begyakorolják az üzemanyag-ellátást.

A franciák egyik további problémája a logisztikával kapcsolatban az lehetett, hogy a páncélosaik üzemanyag-igénye nem volt egységesítve: a tankok egy része benzinnel, egy része magasabb oktánszámú repülőbenzinnel, egy további részük pedig dízellel üzemelt.

Kilőtt francia Char B1 nehézharckocsi. Ez a francia harckocsi típus tűzerőben és páncélzatban magasan felülmúlta a német harckocsikat, de az üzemeltetéséhez repülőbenzint igényelt, ami eltért a járművek többségének az üzemanyagától, amit a fronton nehéz volt biztosítani.

Ennek az egyik következménye az lett, hogy a francia páncélos-parancsnokok aggódtak akkor, hogy hosszabb távolságot kellett megtenniük, mivel tartottak attól, hogy nem kapnak elég üzemanyagot.

A német harckocsik mind benzinesek voltak, vagyis a franciákkal ellentétben ugyanazt az üzemanyagtípust igényelték.

A németek 1940 előtt már több hadjáratot is végig vittek, köztük Ausztria megszállását és a Lengyelország elleni offenzívát. Ezért ők már tisztában voltak azzal, hogy egy páncéloshadosztály számára mekkora probléma az üzemanyag-ellátás.

Ezen okból a németek a nyugati hadjárat előtt a páncéloshadosztályaik ellátó-alegységének a kapacitását megnövelték 50 ezer literről 75 ezer literre.

Írta: HZS89

Források:

• http://enpointe.perso.infonie.fr/dcr.html
• https://tmg110.tripod.com/ger_pzd1.htm
• https://www.ha5kdr.hu/2018/02/nemet-radiosharckocsik-es-harckocsiradiok-a-ii-vilaghaboruban-i-resz
• https://ccnmtl.columbia.edu/services/dropoff/schilling/mil_org/milorgan_99.html
• https://defense-and-freedom.blogspot.com/2022/06/rest-times-for-armour.html
• https://www.ww2-weapons.com/german-orders-of-battle-battle-of-france/
• https://www.ww2-weapons.com/french-armed-forces-1940/
• Frank E. Owens: The Battle for France: May - June 1940: The Role of Command Control Communications
• Steven J Zaloga: Osprey Duel: Panzer 4 vs Char B1 bis

Képek:

• https://tmg110.tripod.com/Pictures/PzIII.jpg
• https://www.quartermastersection.com/german/afvs/img/Panzer35.jpg
• https://www.ww2-weapons.com/wp-content/uploads/2019/09/de-inf-strassenkampf-1940.jpg
• https://www.ha5kdr.hu/galeria/pancelosok/2.jpg
• https://www.ww2-weapons.com/wp-content/uploads/2017/11/CharB1-abgeschossen.jpg