"Igazad lehet. De"
Az ilyen szövegszerkezetek mindig azt jelentik, hogy a "De" előtti rész lényegében nem számít.

"Ha viszont úgy vesszük, ha kicsit jobban kiegyensúlyozottabb lenne,"

Erről a mese a békáról és a skorpióról jut eszembe:

"Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy béka. Ez a kis béka hozta- vitte az állatokat ide-oda a folyón, teljesen ingyen persze. Egyik nap oda ment hozzá egy skorpió. Azt mondja neki: "Vigyél át engem is!" A béka először nem egyezett bele. Azt felelte: "Nem, nem viszlek át, mert biztosan megmarnál engem útközben." De a skorpió csak erősködött, nem is értette. Azt mondja neki: "Miért marnálak meg téged?" Végül is a hátára vette és elkezdett vele úszni a másik partra. Már a folyó közepén jártak, amikor a béka hirtelen fájdalmat érzett a hátában. Persze annak rendje-módja szerint süllyedni kezdtek. Ekkor kérdezi a béka a skorpiót: "De hát miért tetted ezt mond meg, most így mind a ketten meghalunk!" A skorpió csak megvonta a vállát és így szólt: "Mit csináljak? Ilyen a természetem!""

A WoT "természetét" az előző hozzászólásomban összefoglaltam. A WoT a skorpió, te pedig a béka. Hiába vársz a WoT-tól "kiegyensúlyozottabb lenne"-t, nem fog megtörténni, mert nem olyan a természete.
Akkor sem, ha te már 63.000 csatát játszottál és akkor sem, ha eléred a 100.000-et.

"sajnos valamilyen szinten maradnom kell,"

Nem kell. Ha "kell", az már régen rossz, ugyanis ez egy játék, aminek a szórakoztatás lenne a lényege, az, hogy kikapcsolódj vele. Ha nem ezt a testesíti meg nálad (mindegy milyen okból), akkor nem látja el a feladatát. A játékon nem tudsz változtatni, az olyan, amilyen. Magadon tudsz változtatni, arra van hatásod.

"hogy egy bizonyos szintet tartani tudjak. Ami egyre nehezebb."
Mi van, ha nem tudod tartani azt a bizonyos szintet? Mi történik akkor?

Amiket írsz, azokat én is megéltem, megélem. Öregszem, már nem megy úgy, nem megy olyan gyorsan, nem megy olyan pontosan. Ezen nem tudok javítani, így elfogadtam a valóságot. Elengedtem a görcsös teljesítmény hajszolást, mert ha nem teszem, akkor sem születnek jobb eredmények, viszont az élvezeti érték ebben az esetben közelítene a nullához. Elengedtem a "verseny" módot és átváltottam a "hobbi"-módra. Nem érdekel már a gunmark, sem a tankász. Születnek gyengébb eredmények, mint korábban? Valószínűleg. Jobban élvezem a játékot, mert nem cipelem a "terhet"? Egyértelműen igen. Előveszek totál hulladék tankokat, mert azokkal van kedvem játszani, miközben tudom, hogy azoknál sokkal hatékonyabb járműveim vannak? Már igen. Zavar-e, ha kihagyok 1-2-3-4-X napot? Így már nem. Vannak olyan mechanikák a játékban, amiket nem szeretek? Hogyne. Tudok rajtuk változtatni? Nem. Elfogadom, hogy a WoT egy ilyen játék, ami sosem lesz olyan, amilyen az én vágyaimnak teljesen megfelelő lenne? Már jó ideje igen. A WoT átváltott az életemben "A játék"-ról "csak egy játék"-ra? Igen és ez nagyon jó érzés. Ez persze én vagyok, mindenki más.

Eldöntheted, hogy húzod tovább az igát, próbálsz erődön felül teljesíteni (ami már erőlködés, nem annyira szórakozás) és olyan dolgokat vársz ettől a játéktól, amit soha nem fog megadni neked.
Dönthetsz úgy is, hogy kalap-kabát, ha nem egyensúlyoznak, akkor ebből elég volt és keresel más kikapcsolódást.
Vagy dönthetsz úgy, hogy elfogadod a WoT-ot annak ami, felülvizsgálod a játékkal és magaddal szembeni elvárásaidat és céljaidat és megtalálod azt a kombinációt, ami által ismét szórakoztatni tud ez a játék.