Jelenleg

41
látogatónk van

2022. október 6. 11:13

Példaképeink: Az aradi vértanúk (1849.10.06.)

Írta:
(38 szavazat)
1 hozzászólás

Annyi minden történt azon a 171 esztendővel ezelőtti hajnalon... Hajnali fél 6 után. Kiss Ernő tábornoknak csak a vállát érte a lövés... Egy katona odalépett Hozzá és közvetlen közelről fejbe lőtte... 6 óra után, a bitók mellett. Török Ignác tábornok a megindultságtól az akasztás előtt közvetlenül szívrohamot kapott, meghalt. Testét azért a bitóra függesztették... Gróf Leiningen-Westerburg Károly, aki német hercegi családból származott és Viktória brit királynő távoli rokona volt: a brit kormány tiltakozott... Az utolsó előtti Damjanics János, a bivalyerős tábornok, akit lábtörése miatt parasztszekéren vittek a vesztőhelyre, és aki a kocsin végig szivarozott, s kinek nyakát testére akaszkodva a hóhér és két segédje is percekig képtelen volt eltörni... Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: "Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!"

Vécsey Károly, aki még a korábbi közös szolgálat alatt nagy összegű kölcsönt adott Haynaunak, ezért is maradt utoljára... Neki már nem volt kitől elbúcsúznia... Köztudott volt, hogy az 1849. március 5-i szolnoki csata óta haragosa volt Damjanics (a csata közben az oroszlánként küzdő és bömbölő Damjanics futárt menesztett Vécseyhez, hogy ezredével erősítse meg a szárnyát, Vécsey gőgösen visszaüzent, hogy Damjanics nem feljebbvalója, így neki nem parancsolhat). Mégis: Vécsey a bitóhoz menvén: a már halott és cölöpön függő Damjanics teste előtt letérdelt, kezet csókolt Neki... Ő már csak így tudott búcsúzni...

Tizenhárom Férfi... Mind a Katonai Becsület és a Hazaszeretet Példaképei... Pedig Többőjüknek nem is ez volt a Hazájuk... Férfiak, kik tudták: mi a Becsület, a Bajtársiasság, a Tisztesség... Mind Úriemberek voltak és bátran néztek szembe a halállal. Hóhéraik nevét nem őrizte meg a történelem. Az Övékét viszont: Örökre...

A bosszú eredete... Amikor a tavaszi hadjárat idején tönkre vertük az osztrák császári sereget:

a1.jpg
a2.jpg
a3.jpg
a4.jpg
a5.jpg
previous arrow
next arrow
a1.jpg
a2.jpg
a3.jpg
a4.jpg
a5.jpg
previous arrow
next arrow
Exit full screenEnter Full screen

"Egy tiszta lelkű magyar politikus, a reformkor egyik vezéralakja... Aki az első magyar felelős kormány miniszterelnöke lett, amikor viszont kitört a szabadságharc: azonnal lemondott, Ő nem akart háborút (pár hétig még ügyvezető miniszterelnökként pozíciójában maradt). Nem volt irgalom: Gróf Batthyány Lajost a szabadságharc leverése után halálos ítélet várta... A pesti Neugebaude (Újépület) osztrák kaszárnyájának börtönszárnyában várta sorsát. Hű s Szerető Felesége, Zichy Antónia (kit tudottan sógornőjével, azaz Neje húgával csalt Batthyány) a börtönőrök megvesztegetésével - a tiltás ellenére - egy utolsó találkozót eszközölt... Egy érintéssel, az utolsóval: egy kis tőrt adott át férjének, amit az őrök nem vettek észre. Szigorú parancsa volt az osztrák börtönőröknek, hogy az akasztásra ítélt Batthyányt figyelemmel őrizzék. Ő az utolsó éjszakáján fejéig húzta a pokrócot és a Neje által becsempészett kis tőrrel átvágta a nyaki ütőerét... Ám a vérveszteségtől rosszul lett és nyögni, sóhajtozni kezdett, amire az őr is felfigyelt... Azonnal orvost hívtak, hogy megmenthessék az életét... Hogy ki lehessen végezni... Nyaki sebét elkötözte az orvos. Így viszont felakasztani nem lehetett (a kivégzések hagyománya szerint: akasztásnál vér nem folyhat, attól lehetett tartani, hogy nyaki sebe felszakad...), így a helyi parancsnok a sortűz mellett döntött hajnalban... (Haynau utólag, amikor ezt megtudta, őrjöngött!) Batthyány letérdelt, a szemét sem engedte bekötni, hogy gyilkosai szemébe nézhessen... Térdre ereszkedve tárta ki keblét a sortűznek... Utolsó szavai: "Éljen a Haza! Ájh, gyerünk, vadászok!" Maga vezényelte a sortüzet gyilkosainak... A kivégzés után szekérre rakták testét tartalmazó koporsóját, hogy majd kiviszik Pest külvárosi temetőjébe és jeltelen sírban kaparják el... Ám út közben ott állott Szerető Özvegye, ki a szekerest megvesztegetve levétette a koporsót a szekérről s a pesti ferencesek templomának családi kriptájába-sírboltjába vitette. Ott behelyezték a fali kriptába és megfordított, felirat nélküli márványtáblát illesztettek a sírra... Mindezt titokban, persze... Amikor azután enyhült a magyar nemzet és Ferenc József császár (1867-től törvényes magyar király) viszonya a kiegyezés után: a márványtáblát megfordíthatták, melyen ott lehetett neve...
A Magyar Nemzeti Múzeumban (legalább is, amikor utoljára láttam a kiállítását) van egy világos, krémszínű mellény... (Abban a korban szokásos volt, hogy a kivégzettek családjának elküldték a Szerettük pár dolgát: mellényét, zsebóráját, szemüvegét, ilyesmiket...) Az a mellény: életre szóló Érzelmeket adott nekem, amikor láthattam. Rajta: perzselt szélű, golyó ütötte lyukak, úgy szívtájékon... Igen: Batthyányié volt."

Utoljára frissítve: 2022. október 6. 17:25

NE KONTEÓZZ, NE SÍRJ! Mielőtt kommentelsz, ezt feltétlen olvasd el!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
karakter van hátra.
Hozzászólások betöltése... A hozzászólás frissítve lett 00:00.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Lucky man
    • Tankos
    · 1 hónapja
    Nem az a kérdés, hogy fogoly vagy-e, arról van szó, hogy meg ne add magad.
© 2022 WOTINFO. Minden jog fenntartva.