Előzmények
1973 nyarán a Brit Hadsereg (British Army on the Rhine (BAOR)) egy gyakorlat keretében tesztelte a svéd gyártmányú Strv 103 típusú harckocsikat. A harcjárművek személyzete a 2. Brit Királyi Páncélos Zászlóalj állományából került kijelölésre, akiket az adott típusra történő átképzés érdekében 4 hetes kiképzésre küldtek Svédországba. Ezt követően 10 darab Strv harcjármű indult útnak több hónapos terepen történő tesztelésre Németországba. A teszt eredményéről a Svéd Páncélos Erők Iskola megfigyelőként résztvevő állománya készített jelentést.
A végeredményről általánosságban elmondható, hogy a svéd megfigyelők a tesztek eredményeit erős kétkedéssel fogadták, véleményük szerint a tesztek vaktában, szakértői mérések nélkül kerültek végrehajtásra. Ennek fényében a jelentés maga igen kritikus hangvételű, részben a Brit Hadsereg kemény bírálata.
A jelentés
A Brit harckocsi irányzók képzettsége
Az irányzók kiképzésének a végén egy ún. lövegkamera segítségével két tesztlövészet került végrehajtásra. Egy álló, egy pedig mozgó célra a svéd előírásoknak megfelelően. Az eredmény elkeserítő volt.
Először azt gondolták, hogy az irányzók nem vették komolyan a tesztet, de sajnos az első kiértékelést követő lövészet eredményei a teszt újbóli megismétlése után sem voltak túl fényesek. Hivatalos jelentés: Bizonyosan jobb eredmények születtek volna, ha az irányzók kiképzésére több idő állt volna rendelkezésre, de valószínűsíthetően a probléma oka az volt, hogy a brit irányzók egyszerűen nem voltak alkalmasak az irányzói feladatokra, több esetben bebizonyosodott, hogy ez a rossz látásuknak volt köszönhető. (!) Több brit katona szemüveges volt, ami a Svéd Hadseregben abszolút kizáró ok, csak tökéletes látással rendelkező katonát soroznak be harcjármű kezelőszemélyzetnek. Megjegyzendő, hogy az irányzók kiválasztása nem azonos módon történik a briteknél, mint Svédországban. Mind az irányzási, és célzási módszereik elfogadhatatlanok és egyértelműen sokkal rosszabbak, mint egy svéd kezelőszemélyzet esetében. Svédországban sorozott katonai állomány van és a harckocsi kezelőszemélyzetével szemben támasztott követelményrendszer igen magas.
A kezelőszemélyzet képzettségi szintje
Bebizonyosodott, hogy a britek hozzáállása igen „laza”, de legfőképpen a képzettségi szintjük rendkívül gyenge, ami az első és a második teszt alkalmával be is bizonyosodott. Az 1. teszt minősítése: „nem megfelelő”, a 2. teszt minősítése „gyenge” lett. Habár a hozzáállás szintjének mérése szubjektív, az irányzóké pedig mérhetően objektív, érdekes lehet, hogy mennyire gyenge egy brit hivatásos (főállású) katona képzettségi szintje összehasonlítva egy svéd sorozott bakával.
Példának okáért svéd kiképzési szabályzók által engedélyezett maximum irányzási hiba álló célnál 0,2 mils, míg mozgó célnál 0,8 és 0,4 mils (a cél különböző mozgási sebességére vonatkozóan a két számérték). A „vizsgafeladat” a lövegre szerelt kamera segítségével történt, melyet 20 lövés leadásból értékeltek. Minden találat a még elfogadható hiba tűréshatárain belül 2 pontot ért, de 1 pont járt a „majdnem találatra” is. A „megfelelő” minősítéshez a sorozott állomány esetében 39 pont szükséges, az „éppen elfogadható”-hoz pedig 30 pont.
1. milliradián, tájoláshoz, irányzáshoz, távolságméréshez a célzóberendezés szálkeresztjét használják. A legelterjedtebb az ún. Mil-dot, ami pl. a kézi fegyvereken található célzóberendezéseken található. A szálkereszten látható pontok közötti távolság 1 milliradián.
Az első teszt eredménye:
- Passed: „sikeres vizsga”
- Barely Acceptable: „éppen elfogadható”
- Failed: „sikertelen vizsga”
A nem túl meggyőző eredményeket megmutatták a végrehajtó állománynak is, hogy saját maguk is értékeljék a feladat végrehajtást (talán azért is, hogy szembesüljenek a rossz eredménnyel, ami majd ösztönzi őket a későbbi tesztek végrehajtása során). Ezt követően a második lövészet következett, ezúttal a segéd-vezetők kivételével, akik normális esetben sem hajtanának végre irányzási tevékenységet. Az eredményekben jelentős javulás volt tapasztalható (egy fő irányzó/vezető kivételével, aki az első teszten „éppen elfogadható” minősítést szerzett, a másodikon pedig „sikertelen” lett az eredménye), de a végeredmény így sem közelítette meg a svéd sorállomány szintjét.
Íme a 2. teszt eredménye:
- Passed: „sikeres vizsga”
- Barely Acceptable: „éppen elfogadható”
- Failed: „sikertelen vizsga”
Az eltérést a számokban az okozza, hogy az egyik harcjármű parancsnok nem vett részt az 1. teszten.
Az egyébként sem túl fényes eredményeket még jobban elhomályosította, hogy rendkívül sok idő telt el a célok felbukkanása és a tűzmegnyitás között. A svéd szabályzók egyértelműen kimondják, hogy 17 másodpercnél több nem telhet el a cél megjelenése és a tűzkiváltás között (a szerző megjegyzése: ez idő alatt kell végrehajtani a célfelderítést, a parancsnoki feladatszabást, az irányzást, a töltést és a tűzmegnyitást). A legjobb britek által elért idő 18,5 másodperc volt, a legrosszabb pedig 36 másodperc. Ez nem a csupán a személyzet alulképzettségének volt köszönhető, hanem legfőképpen annak, hogy a brit szabályzók megtiltják az irányzó/vezető saját elhatározásból történő feladat végrehajtást, minden mozzanatot a parancsnok rendel el, melyet a személyzet csak az ő parancsa után hajt végre. Ebből kifolyólag a tűzkiváltás ideje is jelentősen megnövekedett.
A szerző megjegyzése: érdemes figyelni a másodperceket. A svédek nagyon komolyan vették ezt a dolgot. A 70-es és 80-as években a Magyar Honvédségben is igen szigorú normák voltak, a katonai élet minden területén. Aki volt katona, tudja mit jelent az a kifejezés, hogy: „normaidőre történő végrehajtás”. Ha egy riadó elrendelésekor valamelyik harcjármű nem indult be azonnal, akkor a harcjármű parancsnoka megnézhette magát. Bizonyosan fenyítést kapott a harckészültség veszélyeztetése miatt!
Az egyetlen „döntetlen” eredmény a felderítésben volt. A brit és a svéd kezelők megközelítőleg azonos idő alatt derítették fel a célokat (teljes kezelőszemélyzetet teszteltek, nem egy adott harcost). Az előírások szerint a felbukkanó célok 74% felderítettsége megfelelő a kiképzés során. A britek által elért eredmény 72% volt (legrosszabb 55% a legjobb 95%).
- Hova tűntek? Egy perce még itt voltak! - Tökéletes búvóhely. - Egen, csak ha ez megfordul levélként, borítékban megyünk haza.
A gyakorlat alatt a brit katonák panaszkodtak a napi harcjármű karbantartási feladatok ellátásához szükséges idő mennyiségére. A megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy ez egy kialakult szokás miatt, a Chieftain harckocsin megszokott lerövidített vagy egyáltalán végre nem hajtott, elhanyagolt karbantartások miatt volt így. A britek az Strv 103 harckocsinál nem tudták „ellógni” a karbantartási feladatokat, mert a svéd hadsereggel kötött szerződés alapján naponta, kötelezően végre kellett hajtaniuk minden egyes előírt karbantartási feladatot.
Megjegyzés: Az Strv 103-nál a karbantartási feladatok elvégzéséhez kevesebb időre van szükség, mint a Chieftain harckocsi esetében.
Humán erőforrás menedzsment
A britek által felderített célok száma a svéd kezelőszemélyzetével megegyezett. Az észleléstől a tűzmegnyitásig eltelt idő azonban a legtöbb esetben sokkal hosszabb volt, mint ami ésszerűen elvárható lett volna. Ez részben a Strv 103-as képzés rövidségének volt köszönhető, de leginkább a britek csapatmunka hiányának tehető be.
A svéd normatívákkal ellentétben a brit harcjármű parancsnokoknak minden egyes feladat végrehajtására külön parancsot kell kiadnia, például az irányzónak saját maga által történt célfelderítést követően tilos önállóan tüzet kiváltania a célra. Ugyanaz történt, mint az 1968-as tesztek során, amikor is lehetetlen volt meggyőzni a briteket, hogy próbálják ki a svéd módszert, amelyet például a németek is eredményesen használnak. A britek által említett ok az, hogy a harcjárművek lőszerjavadalmazása igen kevés, ezért a parancsnok nem kockáztathatja, hogy az irányzó önálló elhatározásból nyisson tüzet egy nem elsődleges prioritású célpontra, mert szerintük az irányzók nem képesek a megfelelő mérlegelésre és nem voltak kiképezve a tűz helyesbítésére sem.
A britek nem voltak hajlandók elfogadni azt az alapelvet sem, hogy bárki aki a kezelőszemélyzet tagja közül elsőként deríti fel célt, az azonnal tüzelhet is a felderített célra. A parancsnok által felderített célra is az irányzó váltja ki a tüzet. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ha a parancsnok átadja a tűz kiváltását az irányzónak, akkor a tűz megnyitása átlagosan két másodperccel hosszabb, mint ha a lövést a parancsnok váltotta volna ki. Ez 10 másodperc vagy annál több is lehet, ha az irányzónak nem egyértelmű a cél pontos helye és ezzel kapcsolatos kérdéseket intéz a parancsnokhoz, ami megint csak értékes másodperceket jelenthet.
Az Strv 103-ba épített duplikált irányító rendszer előnyéből eredő hatásfokot ez a parancsadási rendszer jelentősen csökkentette.
Az Strv-ben az ágyú elsütése és a harcjármű irányítása is átadható más kezelőnek. Például a háttal ülő segéd-vezetőnek átadható a harcjármű teljes vezetési rendszere, ennek megfelelően ugyanolyan sebességgel képes hátramenetben közlekedni, mint előre menetben, hiszen a normál esetben háttal ülő kezelő, ilyenkor előre „néz”, így hatékonyan és nagy sebességgel képes a járművet irányítani. Ennek lemodellezése a WOT-ban a nagy tolatási sebesség hozzáadásával valósult meg.
Egy lap az eredeti Strv 103 kezelési útmutatóból. A vezetési/irányítás átadásának módját mutatja.
A fegyelemről
A brit parancsnokok felettébb engedékenyek voltak, ritkán ellenőriztek bármit is. A karbantartási és egyéb felszereléssel kapcsolatos feladataikat is hanyagul látták el.
Taktikai feladatok
A gyakorlaton alkalmazott célmegjelölő berendezésnek köszönhetően fény derült a harckocsik harcászati alkalmazásának hiányosságaira (mind a Chieftain, mind az Strv 103 esetében).
Megdöbbentő a brit szabályzók a harckocsi szakaszok szétbontakozási terepszakaszának szélességére vonatkozó szabályai. A védelemre való berendezkedés esetén a szakasz akár 800 méter szélességben is alkalmazható! A gyakorlat során támadáskor is a szélesség gyakran elérte az 5-600 métert is. A harci szimulációs berendezések bizonyították, hogy ezek az előírások egyértelműen nem megfelelőek. A szakaszoknak ilyen szélességben történő alkalmazása ellehetetlenítette a tűzösszpontosítást, így az ellenség a támadó járműveket egyesével, egyiket a másik után semmisítette meg.
A terepszakasz szélességére vonatkozó kérdésekre a britek válasza a következő volt: "Az ellenség egy széles terepszakaszon több harcjárművel tör előre, de nekünk a terepszakasz teljes szélességet le kell fednünk a rendelkezésre álló kevesebb járművünkkel". A német összekötőt teljesen megdöbbentette ez a hozzáállás, a britek effajta harci taktikája.
Teljesítmény a gyakorlótéren
Az Strv-k utolsó értékelését egy nagyobb harcászati gyakorlat keretében hajtották végre. A BLUEFOR csapat, a KÉKEK csak Chieftain harckocsikat, míg az OPFOR csoport vegyesen Chieftain-eket és Strv-ket használt. Habár a „csatát” az OPFOR csapat nyerte, a svéd megfigyelők az eredményeket „erősen megkérdőjelezhető” jelzővel illették. Szerintük a BLUEFOR csapat egységei meglehetősen képzetlenek voltak. Rossz alakzatokat vettek fel, nem megfelelő manőverutakat használtak és helytelen harci pozíciókat alkalmaztak. A harcjármű parancsnokok és a töltők derékig kiemelkedtek a búvónyílásból, a vezetők fejüket kidugva a nyitott búvónyíláson vezették a járműveiket. A támadásokat összehangolatlanul, az tüzérséggel és gyalogsággal való koordináció nélkül hajtották végre. A harckocsik az erdőben támadtak, eközben a gyalogság a nyílt terepszakaszon egyenesen a védelemre berendezkedett ellenséges tankokkal szemben támadt. Sem időben, sem térben nem koordinálták a saját csapatok mozgását. A rádióforgalmazás igen intenzív volt, de nem lényegre törő, végrehajtásra vonatkozó parancsok nélkül. Az OPFOR egységparancsnokai gyakran „lemaradtak” egységüktől. A Chieftain és az Strv harckocsivezetők nem fordítottak kellő figyelmet a magántulajdonban lévő építmények és tereptárgyak megóvására, ezen túlmenően figyelmetlen manőverekkel feleslegesen zavarták a civil gépjárműforgalmat is. Mindkét félnél megfigyelhetőek voltak térképolvasási hiányosságok. A gyakorlat végére 10 Strv-ből 9 harcképes maradt.
Írta: Creative35
A szerző a cikk szöveges tartalmát és a benne található képanyagot több interneten fellehető forrásból állította össze.