Jelenleg

23
látogatónk van

2017. július 18. 08:10

Egy 1973-as gyakorlat tapasztalatai: Svéd megfigyelők jelentése az Strv 103 harckocsiról

(35 szavazat)
12 hozzászólás

Egy a Svéd Nemzeti Levéltárban dolgozó lelkes tankimádó az interneten közzétette azt a jelentést, melyet svéd katonai megfigyelők készítettek egy 1973-as németországi gyakorlat után.

Az anyag titkosítását nemrégiben feloldották, így az interneten bárki számára elérhetővé vált.

Előzmények

1973 nyarán a Brit Hadsereg (British Army on the Rhine (BAOR)) egy gyakorlat keretében tesztelte a svéd gyártmányú Strv 103 típusú harckocsikat. A harcjárművek személyzete a 2. Brit Királyi Páncélos Zászlóalj állományából került kijelölésre, akiket az adott típusra történő átképzés érdekében 4 hetes kiképzésre küldtek Svédországba. Ezt követően 10 darab Strv harcjármű indult útnak több hónapos terepen történő tesztelésre Németországba. A teszt eredményéről a Svéd Páncélos Erők Iskola megfigyelőként résztvevő állománya készített jelentést.

A végeredményről általánosságban elmondható, hogy a svéd megfigyelők a tesztek eredményeit erős kétkedéssel fogadták, véleményük szerint a tesztek vaktában, szakértői mérések nélkül kerültek végrehajtásra. Ennek fényében a jelentés maga igen kritikus hangvételű, részben a Brit Hadsereg kemény bírálata.

A jelentés

A Brit harckocsi irányzók képzettsége

Az irányzók kiképzésének a végén egy ún. lövegkamera segítségével két tesztlövészet került végrehajtásra. Egy álló, egy pedig mozgó célra a svéd előírásoknak megfelelően. Az eredmény elkeserítő volt.

Először azt gondolták, hogy az irányzók nem vették komolyan a tesztet, de sajnos az első kiértékelést követő lövészet eredményei a teszt újbóli megismétlése után sem voltak túl fényesek. Hivatalos jelentés: Bizonyosan jobb eredmények születtek volna, ha az irányzók kiképzésére több idő állt volna rendelkezésre, de valószínűsíthetően a probléma oka az volt, hogy a brit irányzók egyszerűen nem voltak alkalmasak az irányzói feladatokra, több esetben bebizonyosodott, hogy ez a rossz látásuknak volt köszönhető. (!) Több brit katona szemüveges volt, ami a Svéd Hadseregben abszolút kizáró ok, csak tökéletes látással rendelkező katonát soroznak be harcjármű kezelőszemélyzetnek. Megjegyzendő, hogy az irányzók kiválasztása nem azonos módon történik a briteknél, mint Svédországban. Mind az irányzási, és célzási módszereik elfogadhatatlanok és egyértelműen sokkal rosszabbak, mint egy svéd kezelőszemélyzet esetében. Svédországban sorozott katonai állomány van és a harckocsi kezelőszemélyzetével szemben támasztott követelményrendszer igen magas.

A kezelőszemélyzet képzettségi szintje

Bebizonyosodott, hogy a britek hozzáállása igen „laza”, de legfőképpen a képzettségi szintjük rendkívül gyenge, ami az első és a második teszt alkalmával be is bizonyosodott. Az 1. teszt minősítése: „nem megfelelő”, a 2. teszt minősítése „gyenge” lett. Habár a hozzáállás szintjének mérése szubjektív, az irányzóké pedig mérhetően objektív, érdekes lehet, hogy mennyire gyenge egy brit hivatásos (főállású) katona képzettségi szintje összehasonlítva egy svéd sorozott bakával.

Példának okáért svéd kiképzési szabályzók által engedélyezett maximum irányzási hiba álló célnál 0,2 mils, míg mozgó célnál 0,8 és 0,4 mils (a cél különböző mozgási sebességére vonatkozóan a két számérték). A „vizsgafeladat” a lövegre szerelt kamera segítségével történt, melyet 20 lövés leadásból értékeltek. Minden találat a még elfogadható hiba tűréshatárain belül 2 pontot ért, de 1 pont járt a „majdnem találatra” is. A „megfelelő” minősítéshez a sorozott állomány esetében 39 pont szükséges, az „éppen elfogadható”-hoz pedig 30 pont.

1. milliradián, tájoláshoz, irányzáshoz, távolságméréshez a célzóberendezés szálkeresztjét használják. A legelterjedtebb az ún. Mil-dot, ami pl. a kézi fegyvereken található célzóberendezéseken található. A szálkereszten látható pontok közötti távolság 1 milliradián.

Az első teszt eredménye:

  • Passed: „sikeres vizsga”
  • Barely Acceptable: „éppen elfogadható”
  • Failed: „sikertelen vizsga”

A nem túl meggyőző eredményeket megmutatták a végrehajtó állománynak is, hogy saját maguk is értékeljék a feladat végrehajtást (talán azért is, hogy szembesüljenek a rossz eredménnyel, ami majd ösztönzi őket a későbbi tesztek végrehajtása során). Ezt követően a második lövészet következett, ezúttal a segéd-vezetők kivételével, akik normális esetben sem hajtanának végre irányzási tevékenységet. Az eredményekben jelentős javulás volt tapasztalható (egy fő irányzó/vezető kivételével, aki az első teszten „éppen elfogadható” minősítést szerzett, a másodikon pedig „sikertelen” lett az eredménye), de a végeredmény így sem közelítette meg a svéd sorállomány szintjét.

Íme a 2. teszt eredménye:

  • Passed: „sikeres vizsga”
  • Barely Acceptable: „éppen elfogadható”
  • Failed: „sikertelen vizsga”

Az eltérést a számokban az okozza, hogy az egyik harcjármű parancsnok nem vett részt az 1. teszten.

Az egyébként sem túl fényes eredményeket még jobban elhomályosította, hogy rendkívül sok idő telt el a célok felbukkanása és a tűzmegnyitás között. A svéd szabályzók egyértelműen kimondják, hogy 17 másodpercnél több nem telhet el a cél megjelenése és a tűzkiváltás között (a szerző megjegyzése: ez idő alatt kell végrehajtani a célfelderítést, a parancsnoki feladatszabást, az irányzást, a töltést és a tűzmegnyitást). A legjobb britek által elért idő 18,5 másodperc volt, a legrosszabb pedig 36 másodperc. Ez nem a csupán a személyzet alulképzettségének volt köszönhető, hanem legfőképpen annak, hogy a brit szabályzók megtiltják az irányzó/vezető saját elhatározásból történő feladat végrehajtást, minden mozzanatot a parancsnok rendel el, melyet a személyzet csak az ő parancsa után hajt végre. Ebből kifolyólag a tűzkiváltás ideje is jelentősen megnövekedett.

A szerző megjegyzése: érdemes figyelni a másodperceket. A svédek nagyon komolyan vették ezt a dolgot. A 70-es és 80-as években a Magyar Honvédségben is igen szigorú normák voltak, a katonai élet minden területén. Aki volt katona, tudja mit jelent az a kifejezés, hogy: „normaidőre történő végrehajtás”. Ha egy riadó elrendelésekor valamelyik harcjármű nem indult be azonnal, akkor a harcjármű parancsnoka megnézhette magát. Bizonyosan fenyítést kapott a harckészültség veszélyeztetése miatt!

Az egyetlen „döntetlen” eredmény a felderítésben volt. A brit és a svéd kezelők megközelítőleg azonos idő alatt derítették fel a célokat (teljes kezelőszemélyzetet teszteltek, nem egy adott harcost). Az előírások szerint a felbukkanó célok 74% felderítettsége megfelelő a kiképzés során. A britek által elért eredmény 72% volt (legrosszabb 55% a legjobb 95%).

- Hova tűntek? Egy perce még itt voltak! - Tökéletes búvóhely. - Egen, csak ha ez megfordul levélként, borítékban megyünk haza.

A gyakorlat alatt a brit katonák panaszkodtak a napi harcjármű karbantartási feladatok ellátásához szükséges idő mennyiségére. A megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy ez egy kialakult szokás miatt, a Chieftain harckocsin megszokott lerövidített vagy egyáltalán végre nem hajtott, elhanyagolt karbantartások miatt volt így. A britek az Strv 103 harckocsinál nem tudták „ellógni” a karbantartási feladatokat, mert a svéd hadsereggel kötött szerződés alapján naponta, kötelezően végre kellett hajtaniuk minden egyes előírt karbantartási feladatot.

Megjegyzés: Az Strv 103-nál a karbantartási feladatok elvégzéséhez kevesebb időre van szükség, mint a Chieftain harckocsi esetében.

Humán erőforrás menedzsment

A britek által felderített célok száma a svéd kezelőszemélyzetével megegyezett. Az észleléstől a tűzmegnyitásig eltelt idő azonban a legtöbb esetben sokkal hosszabb volt, mint ami ésszerűen elvárható lett volna. Ez részben a Strv 103-as képzés rövidségének volt köszönhető, de leginkább a britek csapatmunka hiányának tehető be.

A svéd normatívákkal ellentétben a brit harcjármű parancsnokoknak minden egyes feladat végrehajtására külön parancsot kell kiadnia, például az irányzónak saját maga által történt célfelderítést követően tilos önállóan tüzet kiváltania a célra. Ugyanaz történt, mint az 1968-as tesztek során, amikor is lehetetlen volt meggyőzni a briteket, hogy próbálják ki a svéd módszert, amelyet például a németek is eredményesen használnak. A britek által említett ok az, hogy a harcjárművek lőszerjavadalmazása igen kevés, ezért a parancsnok nem kockáztathatja, hogy az irányzó önálló elhatározásból nyisson tüzet egy nem elsődleges prioritású célpontra, mert szerintük az irányzók nem képesek a megfelelő mérlegelésre és nem voltak kiképezve a tűz helyesbítésére sem.

A britek nem voltak hajlandók elfogadni azt az alapelvet sem, hogy bárki aki a kezelőszemélyzet tagja közül elsőként deríti fel célt, az azonnal tüzelhet is a felderített célra. A parancsnok által felderített célra is az irányzó váltja ki a tüzet. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ha a parancsnok átadja a tűz kiváltását az irányzónak, akkor a tűz megnyitása átlagosan két másodperccel hosszabb, mint ha a lövést a parancsnok váltotta volna ki. Ez 10 másodperc vagy annál több is lehet, ha az irányzónak nem egyértelmű a cél pontos helye és ezzel kapcsolatos kérdéseket intéz a parancsnokhoz, ami megint csak értékes másodperceket jelenthet.

Az Strv 103-ba épített duplikált irányító rendszer előnyéből eredő hatásfokot ez a parancsadási rendszer jelentősen csökkentette.

Az Strv-ben az ágyú elsütése és a harcjármű irányítása is átadható más kezelőnek. Például a háttal ülő segéd-vezetőnek átadható a harcjármű teljes vezetési rendszere, ennek megfelelően ugyanolyan sebességgel képes hátramenetben közlekedni, mint előre menetben, hiszen a normál esetben háttal ülő kezelő, ilyenkor előre „néz”, így hatékonyan és nagy sebességgel képes a járművet irányítani. Ennek lemodellezése a WOT-ban a nagy tolatási sebesség hozzáadásával valósult meg.

Egy lap az eredeti Strv 103 kezelési útmutatóból. A vezetési/irányítás átadásának módját mutatja.

A fegyelemről

A brit parancsnokok felettébb engedékenyek voltak, ritkán ellenőriztek bármit is. A karbantartási és egyéb felszereléssel kapcsolatos feladataikat is hanyagul látták el.

Taktikai feladatok

A gyakorlaton alkalmazott célmegjelölő berendezésnek köszönhetően fény derült a harckocsik harcászati alkalmazásának hiányosságaira (mind a Chieftain, mind az Strv 103 esetében).

Megdöbbentő a brit szabályzók a harckocsi szakaszok szétbontakozási terepszakaszának szélességére vonatkozó szabályai. A védelemre való berendezkedés esetén a szakasz akár 800 méter szélességben is alkalmazható! A gyakorlat során támadáskor is a szélesség gyakran elérte az 5-600 métert is. A harci szimulációs berendezések bizonyították, hogy ezek az előírások egyértelműen nem megfelelőek. A szakaszoknak ilyen szélességben történő alkalmazása ellehetetlenítette a tűzösszpontosítást, így az ellenség a támadó járműveket egyesével, egyiket a másik után semmisítette meg.

A terepszakasz szélességére vonatkozó kérdésekre a britek válasza a következő volt: "Az ellenség egy széles terepszakaszon több harcjárművel tör előre, de nekünk a terepszakasz teljes szélességet le kell fednünk a rendelkezésre álló kevesebb járművünkkel". A német összekötőt teljesen megdöbbentette ez a hozzáállás, a britek effajta harci taktikája.

Teljesítmény a gyakorlótéren

Az Strv-k utolsó értékelését egy nagyobb harcászati gyakorlat keretében hajtották végre. A BLUEFOR csapat, a KÉKEK csak Chieftain harckocsikat, míg az OPFOR csoport vegyesen Chieftain-eket és Strv-ket használt. Habár a „csatát” az OPFOR csapat nyerte, a svéd megfigyelők az eredményeket „erősen megkérdőjelezhető” jelzővel illették. Szerintük a BLUEFOR csapat egységei meglehetősen képzetlenek voltak. Rossz alakzatokat vettek fel, nem megfelelő manőverutakat használtak és helytelen harci pozíciókat alkalmaztak. A harcjármű parancsnokok és a töltők derékig kiemelkedtek a búvónyílásból, a vezetők fejüket kidugva a nyitott búvónyíláson vezették a járműveiket. A támadásokat összehangolatlanul, az tüzérséggel és gyalogsággal való koordináció nélkül hajtották végre. A harckocsik az erdőben támadtak, eközben a gyalogság a nyílt terepszakaszon egyenesen a védelemre berendezkedett ellenséges tankokkal szemben támadt. Sem időben, sem térben nem koordinálták a saját csapatok mozgását. A rádióforgalmazás igen intenzív volt, de nem lényegre törő, végrehajtásra vonatkozó parancsok nélkül. Az OPFOR egységparancsnokai gyakran „lemaradtak” egységüktől. A Chieftain és az Strv harckocsivezetők nem fordítottak kellő figyelmet a magántulajdonban lévő építmények és tereptárgyak megóvására, ezen túlmenően figyelmetlen manőverekkel feleslegesen zavarták a civil gépjárműforgalmat is. Mindkét félnél megfigyelhetőek voltak térképolvasási hiányosságok. A gyakorlat végére 10 Strv-ből 9 harcképes maradt.


Írta: Creative35

A szerző a cikk szöveges tartalmát és a benne található képanyagot több interneten fellehető forrásból állította össze.

Utoljára frissítve: 2017. július 18. 08:46

NE KONTEÓZZ, NE SÍRJ! Mielőtt kommentelsz, ezt feltétlen olvasd el!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
karakter van hátra.
Hozzászólások betöltése... A hozzászólás frissítve lett 00:00.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    ferko0805
    • Tankos
    · 6 éve
    Szervusztok!

    Néhány dolgot a svédekkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, mert nem biztos, hogy mindenkinek tiszta.

    1. Abban az időben dúlt a hidegháború, a szovjet atombombázók rendszeresen repültek a svéd légtér közelében, a felderítő gépeik sokszor megsértették a légteret. Szovjet tengeralattjárók kóricáltak a mélyben. Svédországot az oroszok kvázi "felvonulási területként", "ütköző zónának" kezelték volna egy leendő háborúban.

    2. Az Strv-103 MBT volt a valóságban és nem TD, mint a WOT-ban. Úgy is hivatkoznak rá, mint S harckocsi. A kifejlesztésénél szempont volt a dombos fenyvesekben való elférés és a lehető legkisebb magasság. A dombok mögül való rajtaütéses tűzmegnyitás (ambush) és a gyors menekülés a megfordulás idővesztesége nélkül. A kevés létszámú személyzet és technikai megbízhatóság. Ne feledjük, az oroszok annyian voltak, mint az oroszok.
    Ezt az akkor még egy cégként bejegyzett SAAB-Scania és a Bofors így oldotta meg. Ez igen fejlett ipari hátteret kívánt.
    Az akkori svéd alkotmány tiltotta a fegyverek és harci technológiák importját és exportját. Mindent maguknak kellett megoldani.

    3. Jelenleg a SAAB Technologies a vezető hadiipari cég Svédországban (és komoly pozíciójuk van a világpiacon is): Gripen, RBS-15, Carl Gustav (kilövés előtt beállítható: páncéltörő, bunkerromboló, épület-robbantó módba), Bill pct. rakéta (a harckocsi fölött robbantja lefelé a kumulatív töltetet, mert a tank fölül a legvékonyabb), hogy a legfontosabbakat említsem. Jelenleg a "Neuron" névre hallgató, gondolattal irányítható drón fejlesztésén dolgoznak. (Messze a megvalósítás, de milliókat ölnek bele. Talán nem lehetetlen?)
    Megvették az Ericsson-t, hogy a Gripen radarját ne külső cég gyártsa (akinek van Ericsson mobilja, az már SAAB gyártmány). Összedolgoznak a finn Nokia-val is.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Reka-Hunnia
    • Tankos
    · 6 éve
    Szerintem érdemes 2 részre bontani a véleményt. A Svédek amiket hiányoltak, azok csatában tán fontosak de háború megnyeréshez nem. Írta valaki, hogy a magyaroknál is nagy volt a fegyelem és fenyítés. És?......minden háborút el is veszítettek méghozzá durva következményekkel. Tessék megnézni az amikat a II vh-ban. És ne jöjjön itt senki azzal, hogy -persze a Hollywood-i filmek...mert a német írók is ugyanígy köpködték őket fegyelem és karbantartás terén.
    A Svédek az 1743-as orosz svéd háború óta nem harcoltak, ahol is a francia segítséggel csúnyán kikaptak. Tehát innentől a magyarhoz hasonlóan erősen megkérdőjelezhető a katonai hozzáértésük.
    Miért?
    Mert értelmes ember a győztesek módszereit másolja!
    Valaki linkelte, hoga az angolok lemondtak a napi 2 óra karbantartásról, mert azzal csak 50 méterrel ment többet a tankjuk. (viszont harci körülmények közt az a 2 óra plusz rengeteget jelent)
    Máshol hallottam, hogy a magyar német hadseregben még az összeomlás idején is elvárták a tisztek, hogy a csizmájuk tükörfényesre suvickolja a tisztiszolga.
    Szóval van az agyonszervezett hadsereg mint a német, svéd stb. És van a laza mint az angolszász és pl. az olasz vagy görög. A győzelem meg manapság már szinte kizárólag szövetség kérdése. Vagyis kinek milyen barátai vannak. Minden egyéb katonanyúzás.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Ergil
    • Tankos
    · 6 éve
    Nagyon tetszett a cikk, még több ilyet!
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    YelloWarrior
    • Tankos
    · 6 éve
    [quote name="Balfars"]
    Amúgy másrészről tényleg kétoldalú a dolog. Egyfelől Svédország katonai múltja nem bővelkedik háborúkban. Így azért egy kicsit kérdőjeles a meglátásuk egy többet háborúzó nemzeten. [/quote]

    Hááát....most attól függ mennyit megyünk vissza az időben
    Valaha egész jelentős katonai hatalom voltak.
    (páncélos haderő meg akkor kb röpke 50 éve volt....ebből 20 év totál elhibázott alapelvek alapján felépítve....ennyi a britek előnye...)

    Na meg, úgy látszik a britek '73-ban sem voltak a páncélos hadviselés magaslatán....hiába volt 30 éve a világháború, meg közte pár Közel-keleti balhé....
    A német tiszt szerint sem volt minden rendben, ha valaki hát ők tudják miben kellett volna jobbnak lenniük, nekem ennyi elég... :-)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Balfars
    • Tankos
    · 6 éve
    Ezt egy kapcsolódó Bowington tankmúzeomos video alatt találtam.
    [quote]Best Cheiftan quote ever: "this tank is an absolute battle-winner... as long as it breaks down in a good fire position"[/quote]
    Szerintem a brit legénység egyszerűen feladta, hogy napi 2 óra karbantartással azt érik el, hogy 50 méterrel többet gurulhatnak.

    Amúgy másrészről tényleg kétoldalú a dolog. Egyfelől Svédország katonai múltja nem bővelkedik háborúkban. Így azért egy kicsit kérdőjeles a meglátásuk egy többet háborúzó nemzeten. Másrészről pár éve volt egy cikk arról, hogy a brit katonák jelentős hányada egy levelet nem tud megírni a gyerekének annyira analfabéta. Emiatt pedig a saját vezérkaruk aggodalmaskodik azon, hogy hogyan fogják így a bonyolultabb fejlettebb technikát használni.
    Szóval 1:1.

    Minden esetre tényleg baromi jó a volt a cikk.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    bodzy
    • VIP
    · 6 éve
    Grat egy hasonló össze hasonlitást szívesen olvasnék a magyar-orosz összehasonlitásban. Tatán voltam katona a harckocsi dandárnál de semmit nem láttam belőlük szinte mert körbeírt kimaradásom volt! :rofl: :yk:
    Ugye az irnokság előnyei! :beer2:
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    bandras32
    • Tank elemző
    · 6 éve
    Kik azok a brittek? :P :trollol:
    https://www.youtube.com/watch?v=EgY49RCnz-4
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    YelloWarrior
    • Tankos
    · 6 éve
    Úgy látszik a britek páncélos erőkhöz való hozzáállása a II.Vh óta, addig sem változott

    "A német összekötőt teljesen megdöbbentette ez a hozzáállás, a britek effajta harci taktikája."

    "[i]Scheise, elpicsáztuk őket 30 éve de ezek semmiből nem tanulnak...és velük kéne most megint Moszkváig...áááá[/i]" :rofl:

    :P
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Jocek89
    • Tankos
    · 6 éve
    Én belelátok egykis korabeli történelmi-politikai hátteret is. Svédország semleges állam, nem volt és most sem tagja katonai szövetségeknek.( Bár épp az elmúlt két évben merült fel újra a Natohoz való csatlakoztatásuk az oroszok ellensúlyozására, és egyébként is együttműködbek a szervezettel, pl. Magyarországon is szoktak lenni svéd katonák a pápai repülőtéren). Node ott tartottam, hogy semlegesek. Akkoriban még teljesen reális volt a 3. Vh bekövetkezése, mindenki gőzerővel fejlesztett, készült. Így aztán érdekes lett volna elismerni, ha egy csupán önvédelemre berendezkedő semleges állam önerőből jobb tankot fejleszt, mint a Nato tag "megvédjükeurópát" "készülünkezerrel", és amcsi technikai támogatást is élvező britek. Ez ugyanaz a helyzet, mint a Gripen vadászgép és a korban hozzá illő F-16 variánsok esete, ott is rosszabbnak tesztelték a Gripent, és lazák voltak a tesztelők, a svédek pedig észrevételeket tettek. Az igazság nem derül ki soha, élesben a komoly svéd eszközök még nem bizonyíthattak és nem is fognak valószínűleg, mert a vásárlóik sem háborúzós államok.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Sztyepadzso
    • Tankos
    · 6 éve
    Ha jól emlékszem, Almásy László, Rommel seregénél Líbiában c. könyvében írja, hogy az angol, fogságba esett katonák első kérdése a font átváltási árfolyama volt. Nem tartotta őket "katonásnak". Persze német hátszél, meg német "katonásság", de érdekes képet festett róluk.
© 2024 WOTINFO. Minden jog fenntartva.