A keleti fronton szerzett hadi tapasztalatok a honvédség vezetőit a haditechnika – ezen belül a páncélozott eszközök-gyors ütemű fejlesztésére kényszerítették.A fejlesztés két irányban indult meg; egyrészt a már rendelkezésre álló fegyverzet korszerűsítése, másrészt új harceszközök kialakítása területén.

A korszerűsítés keretében került sor a Toldi–I könnyű harckocsik páncélzatának, fegyverzetének megerősítésére (Toldi–II, –Ila, –III), a Turán közepes harckocsi 75 mm-es löveggel történő átfegyverzésére (Turán–II) és a Zrínyi–II rohamtarack kialakítására.A szovjet csapatoknál nagy számban alkalmazott közepes és nehéz harckocsik (T–34/76, KV–I, –II, –85 stb.) megjelenése egyre sürgetőbben igényelte az ellenük sikerrel bevethető, saját nehéz harckocsik hadrendbe állítását.

A tervezett Tas harckocsi korabeli, 1:10 léptékű WM-gyári fémmodelljéről készült felvételek

A HM küldöttsége 1943 áprilisában tájékozódó látogatást tett Németországban, korszerű német harckocsik gyártási jogának megvásárlása reményében.
Tervezték (vagy inkább csak szerették volna) a Pz.Kpfw IV hosszú csövű változatának (H), valamint a Pz.Kpfw V, Panther (Párduc) típusok gyártási jogának és gyártási leírásának megvásárlását. A német fél – a típusok kiforratlanságára hivatkozva – az eladásoktól mereven elzárkózott, jóllehet korábban egy Pz.Kpfw IV F2 típust a HTI részére kipróbálásra átadott. A vásárlási kudarc a HM vezetőségét a nehéz harckocsi hazai terveztetésére és gyártására kényszerítette.

A HM még ugyanebben a hónapban, 1943 áprilisában megbízta a Weiss Manfréd Rt.-t az új típus megtervezésével és megépítésével.
Nem sokkal később, az elfogadott és jóváhagyott tervek után egy vas- és egy páncélfelépítményű mintakocsit rendeltek, közel 3,5 millió pengő tervezési és gyártási költségelőirányzat mellett.Az alaptervek rekordsebességgel, 1943 augusztusáig elkészültek. 40A HM tervezőgárdájának ebben az időben két bevált külföldi típus jelentett a tervezés során követhető példát: az 1941-től alkalmazott szovjet T–34/76 és az ennek német ellenpéldányaként kialakított Pz.–V Panther – 1942-től rendszeresített-korábbi, D változata.
A magyar nehézharckocsi, a Tas tervei a fentebb említett két típus jellemzőiből sok jegyet tartalmaztak.
Például: a kocsiteknő hossza azonos a T–34/76-éval és csupán néhány centiméterrel hosszabb a Párducnál, de szabad magassága az utóbbival csaknem azonos. A mellső homlokfal dőlési szöge 30°, megegyezően a T–34/76-tal (a Párducé 35°). A döntött farlemez alakjában a Párduc kocsiteknőjére utal.

A torony alakja oldalnézetből erős Párduc-jegyeket mutat, bár néhány cm-rel rövidebb, főként a hátsó lemez függőleges csonkítása miatt. A torony elölnézetből is hasonló, bár szélesebb, főleg a lövegpajzs méretében. Ezzel együtt elölről könnyen összetéveszthető német elődjével.
A lánctagok szélessége is csaknem azonos a német típuséval. A Tas tervezésének időpontjában a Párduc első sorozattípusa, a D volt ismert, így e típusváltozat további jegyei is felfedezhetők a magyar harcjárművön. Azonos a sárvédők lejtési szöge, helyét is csupán a magyarjármű testének néhány centiméteres magasságnövekedési eltérésével követi. A Párduc korai D típusán a vezető melletti homlokgéppuska csupán a homloklemezen kivágott résben helyezkedett el, hiányzott a későbbi változatok ráhegesztett félgömbje, az ún. „Kugelblende”.
Ez a Tas modelljén is hiányzik. (A Párduc D változatán a géppuska nyílását használaton kívül egy, a homloklemezzel azonos szintben lévő zárólemez [Klappe] takarta. Feltételezhető, hogy a Tas harckocsira is hasonló megoldást terveztek.)

A Turán–II és a Tas gyári modelljei 1:10 léptékben

Az újonnan épített modell elöl- és hátulnézete

A vezető és a géppuskalövész búvónyílásának mechanizmusa is a D változaté; az ajtó felfelé történő emelése után, az emelő tengelyén kifelé elfordítva tehető szabaddá a búvónyílás. A Tason a torony előrehelyezése miatt az ajtó másként nem nyitható. A Párduc tornya a páncéltesten viszonylag hátrébb, csaknem a középrészen helyezkedík el, így a későbbi G változaton az ajtót felhajtható megoldásúra cserélték.A külső – némileg a Párducra emlékeztető – formai jegyek sajátosan magyar belső felépítést takartak. A viszonylag nagy motortéri részben a két, egyenként 260 LE-s, hajtóművel összekapcsolt motort külön-külön is üzemeltethették. (A tervezés során felvetődött a T–34 motorjának alkalmazása is, de gyártási lehetőség híján elvetették.)
A járószerkezet hazai tervezésű, továbbfejlesztett Turán futómű volt, jó terepjáró és rugózási konstrukcióval. Meghajtókerék a mellső fogaslánckerék volt, oldalanként 3×2 db futógörgővel, páronként közös himbataggal, lap-és spirálrugó-kombinációval. A lánc vezetését oldalanként 5 felső lánctartó kerék, a lánc feszítésének funkcióját a hátsó láncfeszítő kerék látta el.A harckocsi páncélzatát igen erősre tervezték: homloklemeze 120, a torony 50, a páncéltest egyéb részei 20 mm-es páncélzattal készültek.

A Tas tervezett fegyverzete: 1 db 75 mm-es, 43 M hosszú csövű harckocsilöveg, speciálisan lapított profilú csőszájfékkel, egy, a löveggel párhuzamosított 8 mm-es és egy további 8 mm-es homlokgéppuska.A 38 t-s harckocsi alapméretei: hossza a csővel 9200, cső nélkül 6900, szélessége 3500, magassága 3000, szabadmagassága 625 mm volt.A kezelőszemélyzet létszámát 5 főre, a sebességet 45 km/h-ra tervezték. Mivel a jármű nem végzett futópróbát, egyéb adatai nem ismertek.
Az építés történetének ismert fázisai:1944 májusára elkészült a teljes tervdokumentáció, a WM megkezdte a vas mintakocsi építését.
Júniusra befejezték a komplett alvázat, beépített motorokkal. Sajnos, az amerikai 15. AAF 1944. július 27-i, a WM-gyár elleni légitámadása az 43elkészült alvázat szerelőcsarnokkal, gépteremmel együtt megsemmisítette.

A Tas nézeti rajza (Bajtos Iván)

A WM szeptemberben a Tas építési munkáit átadta a Ganz gyárnak, ahol az előkészületek lassan megindultak, azonban az 1944. októberi események után be is fejeződtek.
A magyar hadiipar német irányítás alá került, a Tas építését véglegesen leállították, mivel a meglévő üzemek anyaghiánya a nehézfegyvergyártást már nem tette lehetővé. A budapesti hadiüzemek leszerelése – így a Ganz gyáré is – 1944. november 15-én megkezdődött.A háború befejezése után hosszú évekig csupán legendák keringtek a tervezett magyar nehéz harckocsiról, a Tas-ról.
Eddigi ismereteink szerint fotót vagy teljes tervdokumentációt sem az amatőr, sem a hivatásos haditechnika-kutatók vagy -történészek nem fedeztek fel.Sokáig csupán egy, a hetvenes évek végén – nagyrészt emlékezetből-készült modell nyújtott némi támpontot külalakjáról. Azonban ennek a-páncélozott harcjárművek típuskönyvében is megjelent – modellnek a hitelességét semmiféle korabeli dokumentum nem támasztotta alá. A kétségek megmaradtak egészen a nyolcvanas évek elejéig. Ekkor, csehszlovák forrásból, végre hiteles fényképanyag került a magyar szakemberek kezébe.
A Magyar Királyi Haditechnikai Intézet Gépjámű Kísérleti Állomás (HTI) dokumentációs anyagainak egy része – mint hadizsákmány – a brnói Páncélos Katonai Akadémia titkos anyagai közé került.

A zárolási idő leteltével a dokumentumok egy részét selejtezték. E kiselejtezett anyag között volt néhány felvétel (a képek hátlapján dátummal, azonosító kódszámmal, a felhasznált fotóanyag megnevezésével) a Tas harckocsi 1:10 léptékű, WM-gyári modelljéről. A hazajutott többnézeti fotók alapján sikerült a modell valósághű rekonstrukcióját elkészíteni.(A Tas harckocsira vonatkozó adatok eredetileg Kovácsházi Ernő okl. gépészmérnöktől származnak, ezek alapján Korbuly Pál okl. gépészmérnök házi eszközökkel készítette el azt a modellt, amely jelenleg is a Hadtörténeti Múzeum birtokában van.
A kevés adat alapján készült egy festmény is, valószínűleg Nyeste Emil munkája, amelyről több fotómásolat ismeretes.
A WM-gyár által készített 1:10 léptékű fémmodellről több felvétel készült, ezeket néhai Bajtos Iván gépészmérnök találta meg a brnói archívumban, s az ő révén kerültek Magyarországra. A jármű jelenleg meglévő nézeti rajzát is ő készítette a halála előtt. A Tas fődarabjai és alkatrészei két-két példányban készültek, az előkészítés alatt álló-még névtelen – rohamlöveghez szánva, amely azonban nem épült meg. Szerk.)

HADITECHNIKA 1993. JANUÁR–MÁRCIUSXXVII. ÉVFOLYAM

Henschel_Werke

A következő rész- A páncélos fegyvernem megteremtésének kezdetei a Magyar Királyi Honvédségben lesz.