Rég volt vers, s ez most nagyon tetszik.
Budai Zolka
Négy gyermekünkből
Négy gyermekünkből csak az egyik legyél te,
illatos, sűrű haj nőjön a fejére,
kócosan, mezítláb üljön fűbe, kőre,
színes ruhái legyenek s fehér bőre.
Ha játszótársai arcát hóba mossák,
fagyjon rá a józan, csillogó okosság,
ha tervei közül nem sikerül egy sem,
csukja be a szemét s hangosan nevessen.
Négy gyermekünkből csak az egyik legyek én,
várjon sokat csöndben, sötétben, feketén
és feszüljön meg, hogy el tudja oldani,
sapkája legyen és megkötött dolgai.
Ha értelmét veszti néha egy-egy szónak,
gondolja magát újragondolhatónak
s ismerje az embert a csontokon, vázon
és beszéljen róla, de ne magyarázzon.
Mind a kettőnk legyen a harmadik gyermek,
hisz folyton a harmadik gyermekek nyernek,
egyszerű mosolya, egyszerű cipője,
egyszerűen ne érjen haza időre,
titkos kis álmait védje vastag paplan,
ő mondja el azt, ami elmondhatatlan,
ő mondja el azt, mit régen tudni kéne,
rá hallgatunk majd s ő hallgat a szívére.
A negyedik gyermekünk legyen furcsa, más,
hogy az amit elhiszünk, élünk, megcsalás,
minden mi bennünk bűn, mocsok, istenverő,
egyetlen lélekben, benne jöjjön elő,
legyen céltalan, lusta, trágár és pimasz,
ne érdekelje, csak üldözze az igaz,
féljünk, hogy belőle kitudjami válhat
és szeressük őt úgy, mint a másik hármat.
Battlefield 2D style
"You've been thunderstruck."
TierX szinten ...