Hajnal óta dolgoztunk kint a mezőn, a keményre égett föld nehezen adta meg magát az ekének, a giudeai napsütés kíméletlenül perzselt embert, állatot. Verejtékeztünk, minden pórusunk tele volt a szálló porral, böglyök és legyek kínoztak minket, alig vártuk, hogy délben az egyre növekvő forróságban végre árnyékba húzódhassunk pihenni. A feleségem Sára a városban dolgozott, gabonát nyomtattak, az a munka talán még rosszabb volt, az agyagfalu házak visszasugározták a meleget, a levegő sem mozdult a szűk utcákon, mint kint a síkon. Felhőkben szállt a pelyva, viszketett az ember mindenhol. Ő viszont délutánra már felszabadul, megy haza megszoptatni a két kicsit, pihenhet. Mi estig kint maradtunk, a munka nem várhat, hamarosan vetik a jövő évi árpát, élni kell. Estére már sajgott az összes ízületem, fájt és szúrt az oldalam, így alig vártam, hogy lemálházzak és induljak hazafelé. Minden fáradságom elmúlik majd, ha üdvözölhetem az asszonyt, megsimogathatom magzataimat, végre jól bevacsorázzam, hűvös forrásvízzel üdíthessem fel magam, és csendben időzzek elalvásig a családdal. Hazafelé páran az égen megjelent új, fényes csillagról beszéltek, hogy nagy változások eljövetelét jövendöli, talán Tiberius is enyhít a tartomány elnyomásán és Herodes Antipas apja nyomdokaiba léphet. Már láttam a házat, az istállót, már éreztem az ismerős, édes illatokat, pár lépés és végre otthon leszek. De jaj nem, nem mehettem a családomhoz, nem ehettem, enyhíthettem égető szomjamat, pihentethettem sajgó csontjaim, kikötöttek a bejáratnál levő vaskarikához mert a helyemen három cifra ruhás alak sürgölődött és a jászolomban egy embergyerek feküdt...
Battlefield 2D style
"You've been thunderstruck."