Talán ez az M48-as volt a legjobban felfegyverzett tank Vietnámban. A visszaemlékezést írta, és a képeket készítette Dave Decker:
1969 volt. A B35-ös sorszámú tank legénységi tagja voltam, aminek a beceneve “The Grim Reaper” volt. Az 1. Gyalogsági Osztályhoz tartozó hadműveleti vezetés 2/34-es páncélozott B századának 3. Szakaszában szolgáltam. Ez az M48A3-as volt valószínűleg a legjobban felfegyverzett tank Vietnámban.
1849. október 6. Mikor még tisztán létezett a becsület, a bátorság és haza szeretete...
"Damjanich Jánost lábtörése miatt parasztszekéren vitték a vesztőhelyre, a kocsin végig szivarozott". Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: "Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!"
A második világháború tankászainak említésekor sokaknak Wittmann vagy Carius neve ugrik be, míg a legtöbb igazolt győzelemmel rendelkező tankparancsnokról sokaknak nincs ismeretük.
Ő nem más, mint Kurt Knispel, akinek 168 igazolt győzelme volt, de sokak szerint ez a szám akár a 200-at is elérhette.
Budapest ostroma több szempontból is rendkívüli volt. A szovjet hadsereg magyarországi összes veszteségének fele Budapesttel kapcsolatosan keletkezett. A város elfoglalásáért indított hadművelet 108 napig, a tényleges ostrom 102 napig tartott, amelyből 52 napot a védők teljes bekerítésben harcoltak végig.
A második világháború poklában voltak akik hősökké váltak saját nemzetük történelmében.
Egyikük Michael Wittmann, a német páncélos legenda. Nevéhez 138 tank és 132 löveg kilövése fűződik, miközben neve tökéletesen tiszta maradt a háború mocskában, nem szennyezte be sem katonai sem civil személyek elleni atrocitás.
A huzagolatlan lövegek atyja, a 115mm-es űrméretű szovjet U-5TS volt az első löveg, ami leválóköpenyes, űrméret alatti szárnystabilizált páncéltörő lőszert használt és elindította az átállást a huzagolatlan lövegekre.
Katonai tiszteletadás mellett vettek végső búcsút Hegedűs Ferenc páncélos őrmestertől Cegléden. A Magyar Honvédség legidősebb altisztjét életének 103. évében érte a halál. Családja, hozzátartozói és ismerősei mellett az MH Altiszti Akadémia katonazenekara és díszelgői kíséretében búcsúztatták Hegedűs Ferencet a ceglédi Hold utcai temetőben, június 20-án.
A szentendrei alakulat katonái és növendékei külön megtiszteltetésnek tekintették, hogy ők gondoskodhattak a katonai szertartás végrehajtásáról, hiszen a honvédségi körökben is csak Feri bácsiként emlegetett páncélos őrmester rendszeres vendégelőadónak számított az akadémián.
A keleti fronton Horváth Sándor hadnagy 1942 nyarán egy felderítés folyamán egy erdőben 4 orosz páncélgépkocsira talált, amelyet csak egy katona őrzött. A többi orosz valahol távolabb fedezte magát, mert az erdő magyar tüzérségi tűz alatt állt. Az oroszt leütötte, két honvédjével két páncélost beindított és kivezetett az erdőből, majd erősítéssel visszatérve a magukhoz tért oroszokat kézigránátokkal leküzdötte, így a másik két páncéljármű is a honvédek zsákmánya lett. A közelben tartózkodó Jány vezérezredes intézkedésére azonnal kitüntették a Magyar Koronás Bronzéremmel.
Az 1866. július 3-ai königgrätzi csata történetéből a hősiesség szimbólumává vált a magyar "halottak ütege", azaz a 9. tüzérezred VII./7. számú lovagló ütege, amely túlnyomó részben magyarokból – győri, szegedi és nyíregyházi tüzérekből – állt.
A csatában a porosz hadsereg az osztrák jobbszárnyat karolta át. A parancsnok elhatározta, hogy ütegével feltartóztatja a porosz gyalogság előnyomulását, bár jól tudta, hogy sem ő, sem ütege nem menekülhet meg. Előreparancsolta az ágyúk fogatait, felmozdonyozott 8 ágyúját vágtatva előrevitte az ellenség felé, majd a poroszok előnyomuló rajvonalától csupán 200 lépésnyire hirtelen megállt. Az ellenség tüzelése közben ütegét tűzvonalba állította és folyamatosan kartácsokat lövetett...
"Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját."
Apponyi Albert Gróf, a Magyar Delegáció vezetője
Mint a M.Kir. Klapka György 6.Honvéd tüzérezred ütegparancsnoka vett részt a Don menti téli harcokban. Lövegei hihetetlen pusztítást okoztak a támadó szovjet gyalogság soraiban. Január 14-én (1943) a túlerejű ellenség szívós előre nyomulás árán körülzárta az elöl lévő figyelő helyét.
A hadnagy az utolsó pillanatig maga irányította ütegét, amikor azonban látta hogy a helyzet reménytelen – nem akarván orosz fogságba kerülni – elbúcsúzott ütegétől és lövegeinek tüzét saját figyelőjére irányította. Önfeláldozó cselekedete egyedülálló a magyar királyi tüzérség addigi történetében... Hősi történetét egy ezredtársa így örökítette meg:
Vitéz nemes barankai Barankay József százados a magyar tüzérség XX. századi történetének egyik legnagyobb alakja.
Barankay (Demjanovich) József 1909. október 2-án született Újvidéken, édesapja az első világháborúban hivatásos tisztként harcolt, majd századosként szerelt le, testvére, Demjanovich Endre orvos volt, 1943-tól ő is a Barankay nevet használta.
Barankay József a gimnáziumi érettségi után 1927-től a magyar királyi 2. honvéd tüzérosztálynál Győrszabad hegyen kezdte meg katonai szolgálatát, később elvégezve a karpaszományos tüzérek tisztes iskoláját, tizedes lett.