Jelenleg 260 vendég és 3 tag online

2017. november 21. 11:56

Aki megszelídítette a Párducot: Ernst Barkmann (by Bodzy)

Írta:
Értékelés:
(46 szavazat)
11 hozzászólás

Ernst Barkmann 1919. augusztus 25-én született a Hamburgtól 30 kilométerre fekvő Kisdorfban. Az iskola befejezése után apja mezőgazdaságában segített, majd 1936-ban önként jelentkezett az SS Standarte Germania ezredbe, az akkor még csak alakuló Waffen SS egyik alakulatába, ahol mint géppuskás szolgált.

1939-ben részt vett a lengyelországi hadjáratban, itt szenvedte el első sebesülését. 1941-ben ezrede szerepet kapott a Barbarossa-hadműveletben, amely a Szovjetunió megtámadását jelentette.

Az itt mutatott bátorságáért 1941. július 14-én megkapta a Másodosztályú Vaskeresztet. A Dnyeperpetroszk környékén zajló csatákban 41 őszén ismét megsebesült, és a lábadozás idejére Hollandiába vezényelték, ahol az SS-be jelentkező európai önkéntesek kiképzését felügyelte. 1942-ben felépülése után önként jelentkezett páncélos kiképzésre, majd a sikeres vizsgák után a 2. páncéloshadosztály a Das Reich kötelékébe került. A hadosztály ekkor a keleti fronton harcolt, Barkmann alakulatát az 50 mm-es ágyúval felszerelt PZ III-sok alkották. Ezek a harckocsik, mind lövegben, mind páncélzatban jelentősen elmaradtak, a szovjetek által már hadrendbe állított, T 34-76 tankokhoz képest.

Das Reich PZ III-as tankja

1943 tavaszán egysége a Das Reich súlyos harcokat folytattak a Harkov visszafoglalásáért vívott ütközetekben. Barkmann itt is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, amiért megkapta az első osztályú Vaskeresztet. Sokszor életét és tankját nem kímélve vette fel a harcot a túlerővel szemben, amivel kivívta felettesei elismerését.

Kimerülve a harcok után

Teljesítménye és hozzáállása jutalmául, 1943 közepén átirányították a Das Reich 4. századába, amelyet éppen akkor szereltek fel a korszerű PZ. V Párduc harckocsikkal. Ezzel harcolta végig a történelem legnagyobb tankcsatáját Kurksznál, melyben számos tankot semmisített meg.

A Párduc

A német hadseregben a háború kezdetekkor használt, főleg PZ III és PZ IV harckocsik jól fejleszthető, minden körülménynek megfelelő típusok voltak, és szinte legyőzhetetlennek számítottak 1941-ig. Ekkor azonban a meginduló keleti hadjáratban feltűnt a legújabb szovjet fejlesztés, a T-34. Ez sokkolta a németeket: „Saját harckocsimmal odaálltam mellé, ránéztem a T-34-esre, majd a sajátomra, ami olyan volt mellette, mint egy cigarettásdoboz. Tisztában voltam vele, hogy ha ez ellen kellene harcolnom, nem lenne semmi esélyem.”- nyilatkozott Heinrich Matelmann német harckocsizó. A legtöbb fegyverük hatástalannak bizonyult az orosz páncélos ellen, a katasztrófa csak azért maradt el, mert a szovjetek sem koncentráltan alkalmazták a tankjaikat, ahogy egy évvel korábban a franciák sem.

Nyilvánvaló volt, hogy valamit sürgősen tenni kell. Heinz Guderian egyszerűen a T-34 lemásolását javasolta. Ezt azonban a német ideológia nem engedte. A „felsőbbrendű árja faj” nem alacsonyodhatott odáig, hogy az „alsóbbrendű” szlávok termékét csak úgy lekopírozza. A cél tehát a T-34 felülmúlása lett. Az új közepes típus gyártásáért két cég versengett. A MAN (VK 3002M) és a Daimler-Benz (VK 3002 DB) jelzéssel dolgozott a projekten. A VK 3002 (DB) jobban hasonlított a T-34-re. Ez a típus mindenki szerint jobb volt a MAN-tervénél, Hitler maga is ezt preferálta. Ám a meghatározott 75 mm-es KwK 42 löveget a Daimler-Benz tornya nem tudta befogadni. Az új torony fejlesztése már folyt, de hamar kiderült: ennek a gyártása 1942 decembere előtt nem lehetséges. Ráadásul a MAN változat stabilabb platformot biztosított az ágyúnak. Hitler így emellett döntött, a Daimler-Benz jármű fejlesztését azonnal leállították.

Jól látható a hasonlóság a T-34 és a VK 3002 (DB) között

Az új harckocsi prototípusa a Panzerkampwagen V Panther - katonai megnevezése SdKfz 171 - 1942 szeptemberére készült el. Az első változat a Panther D volt. Ez felismerhető arról, hogy a homlokgéppuska levélszekrényszerű takarólemezt kapott. Ez nem volt megfelelő, így a később bevezetett A és a végső G változaton (a változatok jelölése nem követte feltétlenül az ábécésorrendet, és nem is mindig használtak minden betűt) már gömbbefogású homlokgéppuska volt. A legutolsó G-ken a vezető ablaka is eltűnt a homlokpáncélról, mivel hatékony periszkóp került beépítésre. A harckocsi egy 75 mm-es löveget (KwK42-L70) és egy 750 lóerős benzinmotort kapott (Maybach HL 230) ami a széles lánctalpakon igen jó mozgékonyságot eredményezett a kisebb talajnyomás révén. A védelem fokozása érdekében gyakran alkalmaztak köténylemezt, illetve a mágneses aknák elleni Zimmerit-bevonatot is. Mivel azonban ez utóbbi megszilárdulásához hat nap kellett, később nem alkalmazták, nem engedhették meg maguknak, hogy ilyen sokáig kelljen várni a harckocsikra.

Zimmerit-bevonattal a múzeumban

A tervek havi 600 darab legyártását irányozták elő, azonban a német hadiipart sújtó folyamatos szövetséges bombázások miatt legjobb esetben is csak 300 példányt tudtak a hadsereg rendelkezésére bocsájtani.

A sorozatgyártást az idő rövidsége miatt megfelelő tesztek elvégzése nélkül kezdték meg, és számos hibájára a használatkor derült fény. A korai Párducok közül több esett ki műszaki meghibásodás miatt, mint ahányat az ellenség tett harcképtelenné. A tank első harctéri alkalmazására a kurszki csatában került sor. A szinte kipróbálatlan harckocsik vesztesége - műszaki meghibásodások miatt - nagy volt. Az elhamarkodott premier miatt több példány is ellenséges kézbe került, így a Párduc gyenge pontjait sikerült felderíteni. Páncélzata erős volt. Szemből eleinte nem lehetett kilőni. A lövegpajzsot szemből csak a T-34/85 lövege, illetve a késői M4 Sherman-ek 76 mm-es M1A2 ágyúja tudta átütni, illetve az ezeknél nehezebb lövegek (például a 90 mm-es amerikai, a 17 fontos brit, vagy a 107, 122 vagy 152 mm-es orosz ágyúk már szemből is elbántak a harckocsival). De más típusokkal csak oldalról vagy hátulról támadhatták eredményesen a Párducokat. Természetesen - akár a Tigrisnél - a tetőpáncél vékony volt, így a légierő számára rendkívül sebezhető volt ez a jármű is. A korábbi, gyengébb fegyverzetű harckocsik esetében a fő szabály az „öt az egyhez” volt, vagyis négy ellenfelet a Párduc legyőzhetett egymaga, de az ötödikkel szemben már valószínűleg alulmaradt. A Párduc G verzió alvázának felhasználásával készült a Jagdpanther páncélvadász. A háború végéig 4800 darab Párducot állítottak hadrendbe, és ez messze elmaradt a több tízezer M4 Sherman és T-34-es mellett. Érdekességként, az oroszok csak 1944-ben 11000 T34-85-öst gyártottak.

A Párducnak is terveztek utódot, a Panther II azonban halva született ötlet volt. Igazából egy feltuningolt Panther G lett volna, érdekes módon a Tigris egyes elemeinek a beépítésével. Vastagabb páncélzat, 88mm-es KwK 36 löveg, "3D" távmérő, Maybach HL 230 motor, és a Tigris OLVAR sebességváltója került volna a Párduc II-be. Noha nehezebb lett volna elődjénél, a jobb motor miatt gyorsabb lett volna. Ha a KwK 43 löveget is beépítették volna, a tűzerő is növekedett volna. 1945 nyarán indult volna a típus gyártása, de a háború vége ezt megakadályozta.

A háború utáni francia haderő a megmaradt példányokat szolgálatba állította, sőt, egy ideig tovább gyártották őket. Emiatt ma is létezik működő Párduc. Előremutató technikai megoldásai is továbbéltek a nyugati közepes harckocsikban, amelyek a modern alapharckocsi (Main Battle Tank, MBT) kategóriához vezettek.

A nyugati fronton

1943 végén Barkmannt Unterscharführerré (hadnagy) léptették elő. Egységét kivonták a keleti hadszíntérről és a dél-franciaországi Bordeaux térségébe vezényelték feltöltés céljából. A szövetségesek partraszállása után (1944. június 6.) parancsot kaptak az ellentámadásra és a Das Reich megindult Normandiába. Barkmann a normandiai harcok során érte el legnagyobb sikereit. Első Sherman tankját július 8-án lőtte ki St. Lo közelében. Négy nappal később két újabb amerikai tank esett áldozatul neki, és egy harmadikat súlyosan megrongált. Ugyanezen a napon, még három Shermant és egy páncéltörő löveget vont ki az amerikai hadrendből, azonban az ő Párduca is megsérül egy páncéltörő lövedéktől. Július 14-én kölcsönkapott Pantherrel vett részt egy ütközetben, amelyben újabb három amerikai tank esett áldozatául. Párducát július 26-ra javították meg és elkeseredett küzdelemben próbálták megállítani a szövetségesek előretörését, amely a Kobra-hadművelet nevet viselte.

Barkmann a Párducon

Másnap, 27-én tankját elvágták az egységétől és igyekezett őket utolérni. Le Lorey-nál amerikai páncélos alakulatba ütközött. Kénytelen volt egymaga felvenni a harcot, bár több találatot is kapott - elülső meghajtó kereke megsérült, lánctalpa leszakadt, beragadt az egyik menekülő ajtó és a vezető is megsérült - járműve harcképes maradt és kilenc tank kilövése után az ellenfelet visszavonulásra késztette. A lánctalp megjavítása után, tolatva, nagy nehezen tudott visszavergődni alakulatához. Brakmann az egyetlen, akinek haditettei révén neve földrajzi névként is fent maradt. Azt a helyet ahol megfutamította az amerikai egységet, azóta Barkmann corner-nek (Barkmann saroknak) hívják. Szinte hihetetlen, de tankját másnapra megjavították, aminek az eredménye újabb hat páncélos megsemmisítése lett.

Július 29-én maga Barkmann is megsebesült és századát Gavray-nál bekerítették. Tankjával mégis sikerült áttörnie, pedig közben egy másik sérült Párducot is vontatott. A vontatott Párduc azonban augusztus 1-én Barkmann tankjának a végét okozta, ismeretlen okok miatt felrobbant és a hatalmas lángok kigyújtották tankját. Szerencsére sikerült a lőszer felrobbanása előtt elhagyni a harckocsit. Egységeiket gyalogosan érték el. Ezért a tettéért megkapta a Lovagkeresztet.

Előléptették SS-Oberstrumführerré (főhadnagy) és harcolt az ardenneki offenziában, azonban december 26-án súlyosan megsérült, és csak 45 márciusában tudott visszatérni alakulatához. Stuhlweissburg térségében vette föl a harcot a Vörös Hadsereg ellen ahol négy T-34-est lőtt ki, ezzel a Das Reich hadosztály elérte a 3000. harckocsi győzelmét. A hónap végére a hadosztálynak már csak 6 működőképes harckocsija maradt és összevonták a Leibenstandarte hadosztály maradványaival. A dél-ausztriai harcokban tankja felborult egy bombatölcsérben és mozgásképtelenné vált. Legénysége ekkor felrobbantotta és gyalog vágtak neki az angol megszállási övezethez vezető útnak, ahol is fogságba estek.

Ernst Barkmann pályafutása során 84 ellenséges tankot, 136 egyéb járművet és 43 ágyút semmisített meg. Bár a Das Reich hadosztály tagja volt, amelynek nevéhez sok kegyetlenkedés kapcsolható - a páncéloshadosztály egyik zászlóalja egy partizánakció megbosszulásaként elpusztította a francia Oradour-sur-Glane városkát, több mint 600 lakosával együtt – a nevéhez nem köthető semmilyen háborús bűntett. A háború után visszatért szülővárosába Kisdorfba, és sokáig ő volt a város polgármestere és tűzoltóparancsnoka. Életének 90. évében 2009. június 27-én hunyt el.


Írta: Bodzy

Felhasznált források:

Utoljára frissítve: 2017. november 21. 12:21
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
karakter van hátra.
Hozzászólások betöltése... A hozzászólás frissítve lett 00:00.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    project640 · 1 éve
    sárgaharcos védelmére kelet, mert én sem éreztem benne kioktató jelleget, viszont nagyon érdekes, amit ír a pluszba összeszerelt párduc és vadászpárducokkal kapcsolatosan....
    ez a Barkmann story azért elég 'cool' .... a tudomásom szerint repülők is támadták akkor, ..., de gondoljunk bele, helyben megjavítani egy lánctalpat!!!! miközben lángol melettünk 9 amcsi harckocsi!!! miközben bármikor jöhet egy amcsi járőr, bármi
    egyébként a németek szerelőműhelyei tényleg elképesztő sebességgel dolgoztak, ... hálátlan volt a szerepük, sokan nem emlékeznek rájuk :-(
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    YelloWarrior · 1 éve
    [quote name="_wazze_"]T.Sárgaharcos!
    Hidd el hogy az emberek többsége kib.....-ul utálja az ilyen utólag mindentudó okostojásokat.
    Miért nem publikálsz te is valamit,hiszen úgy tűnik te a téma unicum szakértője vagy.[/quote]

    Érdekességképpen írtam le, "kiegészítésként"...szóval nem mondtam hogy szar a cikk, egyedül a választékosságot róttam fel, de azt se nyelvtannéci módon, de ha zavar akkor így jártál....

    Mire lenne jó a komment lehetőség ha nem ilyesmire?
    Írja le 30 delikvens hogy "köszi, jó volt.." és ennyi?,...sok értelme van...

    [quote name="Golza"]Csillagos 5-ös, vagyos 5 csillag, mert engem nem zavar a sok volna.
    YelloWarrior nem az a baj amit mondasz, hanem ahogy...[/quote]

    Hogy másképp írtam volna le? Semmi személyeskedő, gúnyos, lenéző, beképzelt...stb nem volt abban amit írtam....egyszerű tények, bárki utána nézhet.
    Hosszú lett....de ennyi.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Golza · 1 éve
    Csillagos 5-ös, vagyos 5 csillag, mert engem nem zavar a sok volna.
    YelloWarrior nem az a baj amit mondasz, hanem ahogy...
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    _wazze_ · 1 éve
    T.Sárgaharcos!
    Hidd el hogy az emberek többsége kib.....-ul utálja az ilyen utólag mindentudó okostojásokat.
    Miért nem publikálsz te is valamit,hiszen úgy tűnik te a téma unicum szakértője vagy.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    YelloWarrior · 1 éve
    "Ezt azonban a német ideológia nem engedte. A „felsőbbrendű árja faj” nem alacsonyodhatott odáig, hogy az „alsóbbrendű” szlávok termékét csak úgy lekopírozza."

    Amatőrök....
    Le lehetett volna másolni, csak azt kellett volna mondani hogy a volgai németek tervezték kényszer nyomására a T34-et vagy hogy eredetileg a VK előbb volt, csak ellopták a terveket..., vagy hogy az orosz államot a germán varégok alapították, tehát minden ami jó ott, az miattuk van
    Ennyi :P
    Tanulhattak volna a csillagösvényPóni, meg a Turul-Szíriusz PárthusJézusherceg SumérMagyar Szövetségtől.... :-)

    "A harckocsi egy 75 mm-es löveget (KwK42-L70) és egy 750 lóerős benzinmotort kapott (Maybach HL 230) "

    Nekem 700 Lóerő rémlik és ahogy nézem sehol nincs megadva 750 Lóerő....Az a motor 515 KW...tehát 700 Le, de ez a max...az alap kivett teljesítmény az 600 Le.

    "a tetőpáncél vékony volt, így a légierő számára rendkívül sebezhető volt ez a jármű is. "

    Hát nem tudom, de ha becsapódik egy ledobott bomba a legénységnek annyi, lehet akár 200 mm-es páncél is....egy 3+7 méteres acéldobozon nincs mi elnyelje a becsapódás erejét.

    "Igazából egy feltuningolt Panther G lett volna,....volna...volna...volna...volna... 1945 nyarán indult "volna" a típus gyártása, de a háború vége ezt megakadályozta."

    Srácok én a sok szövegbeli "volnázásért" ált. 4-dikben is megjegyzést kaptam az egyébként 5-ös fogalmazásomra
    Pedig jó lett volna ha nincs benne annyi volna, de hát akkor nem mondhattam volna hogy erre figyelni kellett volna:)

    "A háború utáni francia haderő a megmaradt példányokat szolgálatba állította, sőt, egy ideig tovább gyártották őket. "

    Pontosítsunk:
    Az ARL 44-ig használták, rendszeresítették a franciák a megmaradt Párducokat, de nem gyártották őket...a britek (REME) számár viszont a németek összeszereltek még 9 Párducot és 12 JagdPanthert.
    Tehát "úgy" már nem gyártották, mint más harckocsit, de használták ami volt...

    ---------------------


    Azért tök jó hogy életben maradt a fickó és sokáig élt:)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Wixxew1 · 1 éve
    Stuhlweissburg esetleg nem azonos Stuhlweissenburggal, azaz Székesfehérvárral?
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    bodzy
    • VIP
    • Kiképző
    · 1 éve
    [quote name="VonHunor"]hello!

    nagyon szép összeszedett kiis cikk ez.
    egy élmény volt olvasni!
    köszönet érte!

    pusztán az a kérdésem, hgy a fekete -fehér képen mi a tökömet keres KINAI ( "sok ócsó" ) macska firka egy német tank leirásánál???[/quote]
    Ilyen kepet talaltam hozzá
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Kismacko33 · 1 éve
    Köszönjük Bodzy, ismét egy újabb érdekes történet a II. Vh poklából :thx2:

KERES
© 2019 eSports Pro Ltd. Minden jog fenntartva.