Néhány képen észrevehettétek, hogy furcsa mintázat volt bizonyos német harcjárműveken. Ezt Zimmeritnek hívták, ami egy védő réteg volt a páncéltesten, és csökkentette az acél mágnesezhetőségét.
Tankelhárító aknák
1942 végén a németek elkezdtek mágneses tankelhárító aknákat alkalmazni a csatatéren. Mivel attól tartottak, hogy a szövetségesek lemásolják ezt a fegyvert, kifejlesztették a Zimmerit védőréteget, amivel bevonták a harcjárműveket. A Zimmerit nem volt teljesen antimágneses, de megnehezítette a mágneses akna feltapadását a páncélzatra.
A Zimmerit egy vegyi anyag volt, ami benzénben feloldott fenyő fűrészporból, cink-szulfidból, bárium-szulfátból, PVA ragasztóból, sóderből és festékből állt. Ha jól lettek ezek az anyagok összekeverve, akkor egy puha, ragadós gyurmaszerű képződmény lett belőle. Kőműveskanállal vitték fel az anyagot különleges utasítások szerint. Egy Tigris tank bevonásához 200 kg Zimmerit kellett, míg egy Panzer IV-eshez a mennyiség fele elég volt.
A végleges vastagság 6 mm volt. A munkások először egy 2 mm-es réteget vittek fel, 4 órán át száradni hagyták, majd lánghegesztővel kiégették a maradék nedvességet belőle és megkeményítették a réteget. Ezután felvitték a maradék 4 mm-es réteget, mintát vágtak a Zimmeritbe és újból átmentek rajta a lánghegesztővel.
Minták
A minták gyárról gyárra és járműről járműre változtak. Szinte mind a keskeny horizontális mintán alapult, de néhány minta négyzetes, vagy négyzetrácsos volt.
A benzén jelenléte természetesen tűzesetet jelenthetett a lánghegesztő alkalmazása során, ez csak egy alternatíva volt, ha azonban nem volt idő 8 napot várni a száradásra, inkább elfogadták a kockázatot.
Általában azok a felületek lettek bevonva, amiket a gyalogság lábon elérhetett könnyen. A köténylemez, tároló ládák és mozgó alkatrészek nem kaptak bevonatot.
Éghető?
A gyárakban 1943 augusztusában kezdték el alkalmazni a Zimmeritet, de a csatatéren is be lehetett vele vonni a járműveket. 1944 szeptemberében befejezték a Zimmerit alkalmazását, mert olyan elméletek terjedtek el, hogy a becsapódó lövedékek képesek felgyújtani a bevonatot. Hivatalos tesztelés során megcáfolták ezt az elméletet. Azonban ha a Zimmerit nem volt eléggé kiszárítva és jelentős benzéntartalom maradt benne, akkor kigyulladhatott, tehát volt valamennyi valóságalapja a teóriának.
A másik oka a rendkívül drága és időigényes eljárás beszüntetésének az volt, hogy egy szövetséges nemzet sem használt mágneses aknákat a háború során.