Jelenleg 315 vendég és 3 tag online

2017. máj. 23. 06:50

Vitéz nemes barankai Barankay József százados

Írta:

Vitéz nemes barankai Barankay József százados a magyar tüzérség XX. századi történetének egyik legnagyobb alakja.

Barankay (Demjanovich) József 1909. október 2-án született Újvidéken, édesapja az első világháborúban hivatásos tisztként harcolt, majd századosként szerelt le, testvére, Demjanovich Endre orvos volt, 1943-tól ő is a Barankay nevet használta.

Barankay József a gimnáziumi érettségi után 1927-től a magyar királyi 2. honvéd tüzérosztálynál Győrszabad hegyen kezdte meg katonai szolgálatát, később elvégezve a karpaszományos tüzérek tisztes iskoláját, tizedes lett.

Innen, a tüzérosztály 2. ütegétől jelentkezett a Ludovika Akadémiára, amely elvégzése után 1932. augusztus 20-án avatták tüzér hadnaggyá. Első tiszti beosztását Nyíregyházán kapta, mint az ott állomásozó magyar királyi 2. lovas tüzérosztály ütegparancsnoka. 1935. november 1-gyel főhadnaggyá léptették elő, 1937-től a Ludovika Akadémiára vezényelték. A csapattiszti szolgálat összes tapasztalatával felvértezve vett részt a tüzér akadémikusok nevelésében és szakmai képzésében, elöljárói és tanítványai legnagyobb megelégedésére. Szigorú és következetes parancsnokként tisztelték, aki mindig fegyelmezett katonaként, mindent átható hazaszeretetre nevelte a hallgatókat. A Ludovikán 1937-1941 között szolgált, először nevelőtisztként, majd tüzéroktatóként, jellegzetes döccenő járása miatt az akadémikusok a szeretetteljes „Döce” névre keresztelték el, amelyet később tüzérségszerte használtak.

Az akadémiai évek után 1941. május 1-jén századossá léptették elő, majd a budapesti magyar királyi 1. honvéd tüzérosztályhoz vezényelték ütegparancsnoki beosztásba. Itt érte a 2. hadsereg mozgósításának híre, amely arra késztette, hogy önként jelentkezzen frontszolgálatra. Az 5. honvéd tüzérosztályt akkor szervezték át gépkocsizóvá az 1 tábori páncélos hadosztály szervezetén belül. Ennél a tüzérosztálynál lett az osztályparancsnok segédtisztje. A 2. hadsereg kiszállítását és előrenyomulását követően augusztusban és szeptemberben már a Don folyónál vett részt a korotojaki, majd az uriv-sztorozsevojei hídfők felszámolásáért vívott küzdelemben. A hídfőcsatákban, mint az osztály parancsnoka vezette a tüzér ütegek harcát.

A hadműveletek során 1942. október 6-án osztályának egyik ütege – amelynek tüzét Barankay százados vezette – egy rohamszázad erőd elleni harcát támogatta. Az üteg néhány lövéssel szétrombolta az erődöt, amelyből a szovjetek – a sebesülteket hátrahagyva – elmenekültek. Barankay az első behatoló magyar honvédekkel együtt rontott az erődbe, ahol csak sebesültek tartózkodtak. Éppen az üldözésre intézkedett, amikor az egyik könnyebben sebesült szovjet harcos géppisztolyával rálőtt a századosra, akinek bal karja súlyosan megsérült. A seb ellátása után Barankay – az orvos utasítása ellenére – tovább vezette az üteg harcát, és csak akkor hagyta ott az alosztályát, amikor 40 fokos sebláza miatt hátraszállították. Az ellenség előtti kiemelkedő bátorságáért ekkor kapta meg a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon kardokkal.

Barankay százados sebesüléséből felépülve újabb nagy feladatot kapott. 1943 januárjától a németországi Jüterbogba vezényelték rohamtüzér kiképzésre, azzal a céllal, hogy az újonnan megteremtendő magyar fegyvernem, a rohamtüzérség kiképzését vezesse. Barankay meghatározó szerepet játszott a magyar elit fegyvernem megszervezésében, kiképzésében és harcvezetésében. Ő lett az 1943 szeptemberére felállított hajmáskéri 1. honvéd rohamtüzérosztály parancsnoka. Új beosztásában nagy megbecsülést vívott ki magának alapos szaktudásával és emberségével.

Egyik beosztott tisztje, Csanády György főhadnagy 1991-ben így emlékezett rá:

„Sokoldalú tehetség volt. Gyors felfogásával fél szavakból is értett, színesen és érthetően adott elő. Soha senkit nem sértett, vagy bántott meg, de magáról gyakran cinikusan beszélt. Magánéletéről soha nem beszélt, csak halála után értesültünk arról, hogy özvegy édesanyját támogatta. Nem cigarettázott, nem ivott, káros szenvedélye nem volt. Szerényen élt, szolidan öltözködött, csak a hivatásának élt. Szolgálaton kívül vidám, kedves jó barát volt. A fiatal tüzértisztek példaképüknek tekintették, szinte rajongtak érte. Így a legkiválóbb tiszteket tudta kiválogatni rohamtüzérséghez.”

Az 1940/43M Zrínyi rohamtarackkal felszerelt 1. rohamtüzérosztályt 1944. április végén mozgósították, személyi állományát és technikai eszközeit hadiállományra töltötték fel.

Csapattestét az Északkeleti-Kárpátok előterében súlyos elhárító harcokban vetették be. Barankay százados mindig személyesen vezette ütegei harcát még akkor is, ha csak egy ütege kapott harcfeladatot. Az általa kiképzett osztály a galíciai Ottyniánál esett át a tűzkeresztségen. Két ütege, az osztályparancsnok vezetésével a szolnoki 16. gyaloghadosztály egy zászlóalj erejű vállalkozását támogatva, közel egy ezred erejű szovjet harccsoportot semmisített meg. A Barankay vezette rohamlövegek a harccsoport élén betörtek az ellenség állásaiba, és azokat legázolva semmisítették meg az ellenséget. Barankay 1944. május 20-án egy rohamtüzér ütegének vállalkozása során aknaszilánkoktól sebesült meg olyan szerencsétlenül, hogy mindkét kezét és lábait is sérülés érte. Ennek ellenére – sebeinek ellátása után néhány nappal – ismét átvette az osztályparancsnoki teendőket.

Barankay százados osztályának egyik ütegét 1944 júliusában az 1. hadsereg VI. hadtestének körletébe vezényelték, ahol az alakulat egyik rohamlövege egy támadás alkalmával a mély talajon, saját állásaiban elakadt. A rohamlöveg környékén annyira felázott és sáros volt a talaj, hogy a lánctalpak és a páncéltest egy része mélyen belesüllyedt a sárba. Az ellenség részéről több kísérlet történt a löveg megkaparintására, de mindegyik sikertelen maradt. Barankay állandó mondásai közé tartozott: „Egyetlen Zrínyi rohamlöveg sem kerülhet az ellenség kezére, de rohamtüzér sem élve!” Ennek megfelelően, bajtársai segítségével megpróbálta kihozni a löveget az ellenség orra elöl. Bár a rohamlöveg a két harcoló fél közötti „senki földjén” állt, a vállalkozás életveszélyesnek tűnt, hiszen a környéket az ellenség gyalogsági tűz alatt tartotta. Az osztályparancsnok vezetésével egy önként vállalkozó csapat megközelítette az értékes harceszközt. Elsőként megpróbálták beindítani, de ez sikertelen maradt, majd az ellenség szakadatlan gyalogsági és aknavető tüzében – Barankay vezetésével – vontató csigarendszert építettek ki, amelynek a drótkötelét is – élete kockáztatásával – maga az osztályparancsnok akasztotta a lánctalpas harcjárműre.

A löveget ilyen módon sikerült megmenteni és rövid idő múlva, a javítás után ismét harcba küldeni. Barankay századost a rendkívüli hőstettéért a kormányzó a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel tüntette ki. 

Barankay az elkövetkezendő napokban még kétszer sebesült meg, de ezzel sem törődve tovább vezette a rohamtüzérosztály harcát.

1944. július 13-án figyelőpontját – ahol két rádiósával tartózkodott – egy Il−2-es szovjet csatarepülő bomba-találata érte. Mindhárman hősi halált haltak. Beosztott tisztjeinek elmondása szerint Barankay felkészült szembenézni a halállal. Alárendeltjeit fanatikus megszállottsággal vezette a legveszélyesebb pillanatokban is. Mindent hajlandó volt feláldozni a Hazáért. Frontszolgálata előtt budapesti lakását felszámolta, mondván, hogy neki arra már szüksége nem lesz. A fronton rohamtüzérosztálya két első hősi halottjának sírjai mellett egy helyet önmaga számára tartatott fönn a stanislawi temetőben. Halála után ide temették bajtársai. Barankay József százados kitüntetését édesanyja vehette át 1944 szeptemberében, lakóhelyén, Bácsalmáson.

Az Esti Újság 1944. december 4-i száma hozta az olvasók tudomására, hogy az 1944. november 22-én kelt legfelsőbb elhatározásnak megfelelően – a rohamtüzérség egyöntetű kérésére – az 1. rohamtüzér osztály ezentúl a „Magyar királyi vitéz Barankay József 1. honvéd rohamtüzérosztály” nevet viselheti. Barankay József százados a magyar tüzérség XX. századi történetének egyik legnagyobb alakja, akinek hazaszeretete, katonai pályafutása, egész élete példa értékű. 

A hősi halott századost, célzott kutatás eredményeként a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály munkatársai 2012 nyarán találták meg és azonosították az ukrajnai Ivano-Frankivszk magyar-német hősi temetőjében. A munkálatokat hosszú kutatómunka előzte meg, ugyanis a második világháborút követően a szovjet hatóságok mindent megtettek annak érdekében, hogy még a nyomát is eltüntessék a tengelyhatalmak hősi temetőinek. A hős honvédtiszt megtalálásában rendkívül segítőkésznek mutatkoztak az ukrán hatóságok, az exhumálást végző szakemberek már a fémkoporsót látva tudták: olyan ember földi maradványait találták meg, akit jelentős személyiségnek tartottak. A Honvédelmi Minisztérium pedig azonnal döntött arról, hogy a százados földi maradványait hazaszállítják. 2012. november 6-án katonai tiszteletadással újratemették a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Vitéz nemes barankai Barankay József százados kitüntetéseit családja az újratemetés alkalmából odaajándékozta a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak.

A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem kiérdemléséhez különösen kimagasló fegyvertényt kellett végrehajtani, és amelyet mindössze 22 magyar és egy német katona részére ítéltek oda – többüknek már haláluk után. Barankay a kitüntetés ötödik adományozottja volt.


Írta: Creative35

A szerző a cikk szöveges tartalmát és a benne található képanyagot több interneten fellehető forrásból állította össze.

Utoljára frissítve: 2017. máj. 23. 11:19
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
karakter van hátra.
Hozzászólások betöltése... A hozzászólás frissítve lett 00:00.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Rohamnyuszi · 2 éve
    Köszi a munkádat.

    Az írás által több lettem valami hasznos infóval, méltatlanul elhallgatott/elhanyagolt történelmünkről.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    makaiz · 2 éve
    Köszönet a cikkért!!!

    Hatalmas tisztelet Barankaynak!!!
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Szete58 · 2 éve
    Köszönet!
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    upiupi · 2 éve
    Csak annyit lehet mondani: KÖSZÖNJÜK!
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    YelloWarrior · 2 éve
    Érdekes volt. Köszi.

    [quote name="Ezekiel"]Én is köszönöm a cikket! Ezeket olvasva mindig elgondolkozom, hogy bizonyos emberi értékek mennyire kikoptak a mai kor emberéből....[/quote]

    "Soha senkit nem sértett, vagy bántott meg, de magáról gyakran cinikusan beszélt. Magánéletéről soha nem beszélt, csak halála után értesültünk arról, hogy özvegy édesanyját támogatta. Nem cigarettázott, nem ivott, káros szenvedélye nem volt. Szerényen élt, szolidan öltözködött, csak a hivatásának élt. Szolgálaton kívül vidám, kedves jó barát volt."

    Hát igen...
    Ha az emberek többsége ennek a felét ma is betartaná....nem 'átlag' ember lenne hanem 'normális'.... :P
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Samy70 · 2 éve
    Rövid, tömör, tartalmas. Grat!

    Samy
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Red_Doki · 2 éve
    Gratulálok a cikkhez!
    Nincs benne semmi politika, nincs benne ideológiai maszlag, nincs propaganda. Csak ami fontos. Egy bátor hős életének története.
    Ne hagyd abba az ilyenek írását, és ragaszkodj a stílushoz.

KERES
© 2019 WOTINFO. Minden jog fenntartva.