Jelenleg 242 vendég és 2 tag online

2017. máj. 10. 09:21

Kerekes harcjárművek a II. Világháborúban (by Bodzy)

Írta:
Értékelés:
(16 szavazat)
3 hozzászólás

Mivel a Wargaming bejelentette, hogy a kerekes harcjárművek a későbbiekben bekerülhetnek majd a játékba, nézzük meg - a teljesség igénye nélkül - hogy mik is jöhetnének szóba néhány nemzetnél. Ezen járművek fő feladatai a felderítés, gyalogsági támogatás, csapatszállítás és a rend fenntartása volt többnyire.

Francia Panhard 178

Az Automitrailleuse Panhard et Lavassor Type 178 páncélgépkocsit 1935-ben kezdték gyártani, és az észak-afrikai gyarmatokon akarták használni. Fő fegyverzete egy 25 mm-es ágyúból és kettő 7.5 mm-es géppuskából állt. Motorját hátul helyezték el és mind a négy kereket meghajtotta. A 105 LE-s motor úton 72 km/h-s sebességet biztosított 300 km-es hatótáv mellett. Páncélzata 7-28 mm volt és négy fős legénység üzemeltette. Bár a gyártása lassú volt mégis viszonylag nagy számban állt rendelkezésre a német támadás időpontjában. Sok jármű közülük épségben került német kézre, amit németek saját szolgálatukba állítottak Panzerspahwagen P 204(t) néven, és néhányat át is építettek, felfegyverezve egy 37 mm-es páncéltörő ágyúval. A francia ellenállók 45 darabot elrejtettek, majd a tornyot levéve, vagy egy 25 mm-es vagy egy 45 mm-es ágyúval használták, főleg a meg nem szállt területeken. Azonban ezek többsége is német kézre került a teljes megszállás után.

A zsákmányolt járművek egy része Franciaországban maradt a helyőrségek megerősítésére, de sok az oroszok elleni harcokban vett részt. Itt főleg a partizánok elleni járőr feladatoknál vetették be. Párizs felszabadítása után 1944-ben újrakezdték a gyártását, ezeket viszont már egy 47 mm-es löveggel szerelték fel. Az Indokínai harcokban is szerepet kaptak, hadrendből 1960-ban vonták ki.

Angol Daimler MK I

Fejlesztését 1939 augusztusában kezdték meg a Daimlernél.  A torony és a páncélzat súlya okozta problémákat csak 1971 elejére sikerült megoldani. Tornyában egy 40 mm-es ágyú mellett egy 7.92 mm-es BESA géppuska kapott helyet. A négy kerék meghajtásáról egy 95 LE-s benzinmotor gondoskodott, amely közúton 80 km/h-s sebesség mellett 330 km hatótávot biztosított. Korszerű megoldásnak számított a hidraulikus tárcsafék alkalmazása. Folytak kísérletek egy 76.2 mm-es tarack beszerelésével kapcsolatban is. Az afrikai hadszíntéren 1941-42-ben jó tapasztalatokat szereztek a katonák róla, mint jó teljesítményű, megbízható jármű. Ebből összesen 2694 db-ot gyártottak.

Angol AEC sorozat

A jármű első példányait 1941 elején mutatták be, sorozatgyártása 1941 júniusában kezdődött meg AEC MK I néven. A jármű gyakorlatilag egy kerekes harckocsi volt, páncélzata csaknem megegyezett a Cruiser tankkal. Tornyában, ami megegyezett a Valentin tankon alkalmazottal, egy 40 mm-es löveg és 7.92 mm-es géppuska volt. Az első típusból 120 darab készült el, majd azt követően igény merült fel egy erősebb löveg használatára. Az AEC MK II új három személyes tornyot kapott, benne egy 57 mm-es löveggel, de ez sem volt elég erős, ezért gyorsan kifejlesztették az MK III-as-t is. Ebbe már az amerikai M3-as 75 mm-es löveget szerelték, így igen hatékony volt az alkalmazása.  A 155 LE-s dízel motorja mind a négy kereket hajtotta, közúton 69 km/h sebességet ért el és hatótávolsága 420 kilométer volt. Főleg az afrikai hadszíntéren vetették be, de néhány MK III-as jutott Normandiába is. Összesen 629 darab készült belőle.

Német SdKfz 234-es család

1940-ben a német tervezők megfogalmazták a követelményeket egy új az SdKfz 231-es típusra alapuló 8X8-as páncélgépkocsira. A követelmények szerint alváz nélkülinek, önhordónak kellet lennie, a motoroknak pedig meg kellet felelnie a sivatagi viszonyoknak is. Az új sorozatot Schwerer Panzerspahwagen SdKfz 234-re keresztelték. Ez sokkal alacsonyabb és jobb formájú volt mint elődje, vastagabb volt a páncélzata és nagyobb üzemanyagtartállyal látták el. Napjainkban széles körben elismerik, hogy az SdKfz 234 sorozat a II. Világháború legjobb ilyen járműve volt. A SdKfz 234/1 egy parancsnoki jármű volt, amelynek nyitott tornyában egy 20 vagy 30 mm-es gépágyú és egy 7,92 mm-es MG42 kapott helyet. A járművet egy 120 LE-s Tatra motor hajtotta közúton 85 km/h-val míg terepen 30 km/h-t ért el, hatótávja úton megközelítette az 1000 km-t.

A sorozat talán legjobb darabja  az SdKfz 234/2, azaz a Puma volt. Ezt egy 50 mm-es KwK 39/1-es löveggel szerelték fel az MG42-es géppuska mellett. Tornyát eredetileg a Leopard könnyű harckocsira szánták, de annak fejlesztését leállították. A Puma hatékonyan szembe tudott szállni a könnyű harckocsik ellen a keleti fronton. A jármű olyan sikeres volt, hogy gyártása egészen 1945-ig folytatódott, mint egyetlen felderítő jármű. Páncélzata szemből 25 mm volt oldalt és hátul 15/8 mm-rel rendelkezett.

A Puma sikere arra ösztönözte a döntéshozókat, hogy egy még erősebb lövegű modellt rendeljenek. Az Sd.Kfz. 234/3 jelű variánst egy rövid csövű (L/24), 75 mm-es KwK 51-es löveggel szerelték fel - ez a komoly tűzerejű löveg már bizonyított a Panzerkampfwagen III-ban, IV-ben és a StuG III-ban. A Stummel-ek feladata a felderítők tűztámogatása volt (azaz az általuk felderített ellenséges páncélosok elpusztítása). Ez akkoriban hihetetlenül modernnek számított, a mozgékony gumikerekes páncélvadászok, mint az AMX-10 RC csak több évtizeddel később terjedtek el. A hatalmas rombolóerőnek azonban ára volt: el kellett távolítani a tornyot (ettől védtelenné vált a legénység) és a fegyvert rögzítő állvány csak néhány fokos oldalirányzási szöget tett lehetővé. A típusból 100-nál is kevesebb készült.

A 4. variánst szintén a kényszer szülte, mivel a háború végén a Szövetségesek már hatalmas mennyiségű harckocsival rendelkeztek. Ezek leküzdésére e típus a Stummel-hez hasonlóan nyitott felépítményt kapott, benne a még hatásosabb 7.5cm Panzerabwehrkanone 40 páncéltörő löveggel. A löveg nagy tömege miatt a PaK 40-es eredeti lövegpajzsát jelentős mértékben csökkentették és az oldalirányzás itt is csak szűk szögtartományra korlátozódott. A hosszú csövű Sd.Kfz. 234/4 ennek ellenére a mozgékonyság és a tűzerő házasításának mintapéldájává vált - a típus nagy sebességgel közelíthette meg célpontját, lövege pedig szinte minden ellenséges harckocsi ellen hatásosnak bizonyult. Ebből a változatból is csupán 89 épült, így komolyabb hatást a háború menetére nem gyakorolt. A SdKfz 234-es család előállítása költséges és bonyolult volt, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a gyártott darabszám a háború végéig nem érte el az 500 darabot.

Amerikai M-8

1940-ben tendert írtak ki a páncélos gépkocsik gyártására, amelyet a Ford nyert meg T22-es tervével. A járművet M-8 néven állították hadrendbe 1943-ban. Alacsony építésű jármű volt 6 kerék meghajtással, amiket egy hathengeres 110 LE-s benzinmotor hajtott. Legnagyobb sebessége 88 km/h volt úton és 322 km-es hatótávval rendelkezett. A szolgálatot 4 fő látta el benne, tornyában egy 37 mm-es ágyút és egy 12.7 mm-es Browning géppuska kapott helyet. Az M-8 egyik változata volt az M-20, amelyet a torony levételével kaptak, így az alkalmassá vált katonák vagy ellátmány szállítására. Ez löveggel nem rendelkezett, védelmét csak a géppuska biztosította. 1943 novemberéig mintegy 1000 darabot állítottak hadrendbe, mind az amerikai mind az angol hadseregben. A britek Greyhund néven használták, bár hátrányának tartották a vékony fenéklemezét. Ezt a problémát homokzsákok alkalmazásával próbálták orvosolni, amiket az aljára fektettek. Bár 1945-ben befejezték a gyártását, de az elkészült 11667 darabból több hadseregnél is hadrendben maradt az 1970-es évek közepéig. A jármű kiválóságát jól mutatja az is, hogy számos M-8-as a mai napig szolgálatban áll néhány Közép és Dél-Amerikai országban.

Orosz BA-10

A Gorkij Autógyár által gyártott BA-10 először 1932-ben jelent meg. Ezt egy polgári teherautó alvázára építették, motorja elöl, míg tornya hátul helyezkedett el. Több változat is készült belőle a jármű főfegyverzete a 37 mm-es páncéltörő ágyú volt, vagy a 12.7 mm-es DSK nehézgéppuska. Későbbi típusokat viszont már a 45 mm-es löveggel szerelték fel. Ezek voltak a BA-10M típusok, amelyekre a T-26 könnyű tank tornyát szerelték fel.  Külön érdekessége volt, hogy alkalmas volt a lánctalpak felszerelésére is, ha a nehéz terep úgy kívánta. Meghajtásáról egy 86 LE-s GAZ motor gondoskodott, amellyel 87 km/h-s sebességre volt képes úton 320 km-s hatótáv mellett. Személyzete 4 fő volt páncélzata pedig 6 és 15 mm között változott. A német támadás kezdetekor 1941-ben mintegy 1200 darab volt hadrendben. Nagyon sok került épségben német kézre, akik Panzerspahwagen BAF 203R néven állították a Wermacht hadrendjébe. 1942 után a szovjetek megkezdték ezen nehéz páncélos gépkocsik kivonását a rendszerből. A megmaradtakon átalakításokat végeztek, leszerelték a tornyukat és gyalogsági szállító járművé alakították át őket.

Magyar 39M Csaba

A Csaba egy tipikus második világháborús páncélautó volt mind kialakítását, mind tudását tekintve. A páncéltesthez hasonlóan a torony is szegecseléssel készült. Ebben helyezték el a 39M fő fegyverét, egy 39M típusú nehézpuskát (ezt a magyar Danuvia fegyvergyár készítette, de valójában a svájci Solothurn S-18-as licencgyártású megfelelője volt). A 20 mm-es kaliberű fegyver 100 méterről mintegy 20 mm-nyi páncélt volt képes átlőni. A Csabát emellett egy párhuzamosított géppuskával is felszerelték, ráadásul a torony nyitható hátsó részébe egy golyószóró került, ezáltal a páncélautó kiemelkedően nagy tűzerejű típusnak számított. A löveg és a párhuzamosított géppuska a hatszögletű toronyban kapott helyet. A páncélautó tetőn lévő ajtaja mellett egy kisméretű kétszárnyú nyílást alakítottak ki a torony hátsó részén is - ide helyezték el a golyószórót. A 39M védelmét 9 mm vastag páncéllapok alkották - ez nem sokkal maradt el a korszak többi páncélautójának szintjétől.

A hátsó traktusba beépített nyolchengeres, 90 lóerős egység műúton 65 km/h-s végsebességet biztosított és terepen is nagy mozgékonyságot tett lehetővé. Csaba két pilótafülkét kapott (egyet-egyet az orr-, illetve farrészbe). Emiatt a 39M tízsebességes váltóművet kapott (5 előre és ugyanennyi hátrameneti fokozattal). A négyfős legénység felét adták a sofőrök, így egy esetleges haladási irányváltás esetén nem kellett feleslegesen időt tölteni a vezető helycseréjével. A 39M Csaba megjelenésekor meglepően jó típusnak számított és kezdetben alkalmasnak tűnt feladatára - az összekötő bevetések alatt képes volt megvédeni magát gépfegyvereivel és lövegével, felderítőként pedig mobilitásának hála gyorsan válthatott megfigyelési pontot. Ez egyben azt is jelentette, hogy a döntéshozók nem is akarták továbbfejleszteni a típust (az erőforrásokat a gyenge magyar páncélosokra használták), pedig erre az idő előrehaladtával egyre nagyobb szüksége lett volna a 39M-nek is. Emiatt azonban egyáltalán nem terveztek vagy gyártottak megnövelt páncélvédettségű és erősebb fegyverzetű variánsokat.

A 39M alaptípusból mindössze egyetlenegy módosított modell készült, mely a 40M nevet kapta. Ez egy parancsnoki variáns volt, melynél a páncéltestet érintetlenül hagyták - változást szinte csak a fegyverzet száma jelentett. Mivel a parancsnok számára nagyobb üres térre volt szükség, eltávolították a 20 mm-es géppuskát - ettől nagyobb lett ugyan a rendelkezésre álló hely, viszont drasztikusan lecsökkent a típus tűzereje, ráadásul a második géppuskát is kiszerelték. Ezt a variánst könnyű volt felismerni nagyméretű keretantennájáról, melyet egy emelőrendszerrel szükség esetén be lehetett húzni. A parancsnoki járművet egy második szimplex rádióval is felszerelték, így nemcsak fogadhatott, de küldhetett is üzeneteket.

Összesen 135 darab készült belőle, ebből 30 darab volt a parancsnoki 40M. A leszállított példányok a gépkocsizó-, lovas- és hegyi dandárokhoz kerültek. Gyártása 1944-ben fejeződött be.


Forrás: Chris Chant: Harckocsik

Utoljára frissítve: 2017. máj. 10. 09:46
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
karakter van hátra.
Hozzászólások betöltése... A hozzászólás frissítve lett 00:00.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    YelloWarrior · 1 éve
    Remélem ezekre a valószínűleg tier I-IV gyöszökre az újabb nemzetek miatt lesz szükség (ahogy tegnap írta valaki..) hogy ki lehessen tolni őket tier X-ig....ha már önmagukban nincs elég tank hozzá, pl magyar ág.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    HUN_Sector · 1 éve
    A Sztálin orgona hol marad? Vag a teherautó rakétavetőkkel már nem harcjármű, hanem arty? :P
    Egyébként innen meg egyetlen lépés lenne a féllánctalpasok bevezetése is.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    MegaJani · 1 éve
    AEC Mk III: "hatótávolsága 420 kilométer volt" ( ͡° ͜ʖ ͡°)

KERES
© 2019 eSports Pro Ltd. Minden jog fenntartva.