Jelenleg 312 vendég és 3 tag online

×

Megjegyzés

Lack of access rights - File 'http:/i.ytimg.com/vi/xE8THeTICGw/maxresdefault.jpg'

2016. július 14. 08:01

1 perces történelem: A dieppe-i rajtaütés (by Bodzy)

Írta:
Értékelés:
(61 szavazat)
20 hozzászólás

Úgy vettem észre szeretitek a történelmi eseményekkel kapcsolatos cikkeket, ezért indítanék egy rövidebb terjedelmű cikk sorozatot 1 perces történelem néven.

Ezekben a cikkekben kisebb eseményeket mutatnék be, kisebb részletességgel mint megszokhattátok.

A dieppe-i rajtaütés („Jubileum" hadművelet) a második világháború egyik legkevésbé előkészített hadművelete volt 1942. augusztus 18-án.

Célja

A terv szerint nagy létszámú haderő száll partra a kikötő közelében. Ez a haderő elpusztítja a két nagy tengerparti tüzérségi üteget, sértetlenül elfoglalja a kikötőt, és a Saint Aubin-nál lévő repülőtéren a lehető legnagyobb rombolást hajtja végre, majd az apályt kihasználva visszavonul. Az egész egy rövid, hatásos orvtámadásnak indult.

Ugyanakkor feladata volt, meggyőzni a szövetségeseket, hogy a La Manche csatorna túlpartján még nem lehet megnyitni a második frontot. A Jubileum szándékos áldozat volt azért, hogy sokkal több életet mentsenek meg, ha majd végre elkövetkezik a félelmetes „D-nap”. Egyben jelezze a nácizmus rabszolgáinak: közel a szabadulás. Bár úgy tűnt, kudarcot vallottak vele, a Jubileum félrevezette az ellenséget a második front megnyitását illetően.

A hírszerzés vezetői éltek a lehetőséggel és a Jubileumot tizenhat különböző akció fedezésére használták fel. A Jubileum politikai és katonai célokat szolgáló klasszikus gerilla-hadművelet volt, melynek meg kellett válaszolnia azt is: mennyire hatékony a német radar?

Előzmények

Churchill Rooseveltnek és az oroszoknak is azt mondta, hogy egy konvencionális partraszállási kísérlet célpontja a csatorna európai partján csak azon a néhány területen lehetséges, ahol a Királyi Légierő (RAF) biztosítani tudja a légi fedezetet. Tanulmányozzák a támadó csapatok több hullámban partraszállásának lehetőségeit. Ez légi összecsapásokat váltana ki, amelyekben látványosan meg tudnák törni az ellenség európai légierejét, tovább könnyítve az oroszok helyzetét. 

Az angolok egy elfogott német ügynöktől tudták, hogy a németek az Európa erőd nyugati fala mentén telepítették legnagyobb hatótávolságú radarjaikat – a legkorszerűbbet a francia Dieppe kikötőjénél, a Csatorna túlpartján lévő Newhaven-től hetven mérföldnyire. A Newhaven-Dieppe átkelőhely a háború előtt népszerű turistaút volt; most megpróbálták meggyőzni a németeket arról, hogy a szövetségesek itt teszik partra inváziós csapataikat. Két angol radarszakértőt speciális kiképzésre vittek, hogy majd megszerezhessék a radar legfontosabb részeit. Az FBI két ügynöke azért ment velük, hogy megsemmisítse az ellenséges radart, illetve ha a két szakértőt fogság fenyegetné, akkor végezzen velük.

Ugyanez év áprilisában a francia ellenállás tizenkét vezetőjét vitték a Gestapo dieppe-i hadiszállására.

Információkat gyűjtöttek a Dieppe környékén állomásozó német csapatok harcértékéről és létszámáról. Szerte Angliában felkeresték mindazokat, akik a háború előtt Franciaországban jártak. A tőlük elkért fotókból becsülték meg a part lejtszögét, a talaj teherbíró képességét. Egy átalakított Spitfire repülőgépből légifelvételeket készítettek a területről.

A főpróba

A Jubileum főpróbáját július 7-én hajtották végre. Egy kis létszámú angol flottaegység indult az atlanti fal erejének kipuhatolására. Mielőtt elindultak volna, a német légifelderítés felfedezte, és bombázni kezdték az egységet. Így az átkelés meg sem kezdődött, azt le kellett állítani. Ennek hatására a németek meggyőződhettek arról, hogy az angolok mennyire nincsenek felkészülve semmiféle támadásra.

A végrehajtás

A feladatra kiszemelt csapatok a Kanadai 2. Hadosztály nevet kapták. 1939 óta tartózkodtak Nagy-Britanniában, és égtek a vágytól, hogy megmutassák bátorságukat. Amerikai és brit rohamcsapatoknak kellett segíteni őket. Délelőtt tíz órakor rövid üzenet futott végig: „A műsor megkezdődött - Most!”. Hat órával később az utolsó ember is a fedélzeten volt. Az átkelés az éjszakai órákra volt időzítve. A számok impozánsak voltak: 5000 kanadai lövész, tízezer pilóta és tengerész, mindkét irányból külön kommandók intéznek támadást. Az „inváziós flotta” azonban könnyű fegyverzetű, kis hajókból állt: volt köztük négy folyami hadihajó és egy négyszáz tonnás naszád. Vittek magukkal több, mint száz Churchill tankot is. Német őrhajók útközben észrevették őket, és a katonák partot érésekor a haderő legjelentősebb részét gépfegyverek tüze fogadta.

A legtöbb tank már azelőtt harcképtelenné vált, mielőtt támadásba lendültek volna, elakadtak a laza köves talajon. A hajókat elhagyó kanadaiak háromnegyed részét szinte azonnal megölték vagy megsebesítették. A nap végére a parton magas kupacokban emelkedtek a kanadai holttestek.

A visszavonuló partraszálló erőket lőni kezdték egy kiserődből... a kommandó óramű pontossággal akcióba lépett: kézigránátokkal, vasmacskákkal bevették az erődöket, átkeltek az elaknásított területen, megnyitották a drótsövényt. Felmérték az ellenséges ütegek elhelyezkedését. Ekkor csaptak le a Hurricane-ok. Gépágyúik tüzet okádtak, kilőtték rakétáikat, majd eltűntek. A kommandósok feltűzött szuronnyal rohantak 250 métert az ellenség felé géppuskatűzben. Néhányuk elesett, a többiek rohantak tovább. Szuronyaik és rohamkéseik nagy munkát végeztek. A hatalmas ágyúkat kezelő 112 németből mindössze négy maradt életben! A többi kommandós hasonló támadásokat hajtott végre, ugyanakkor el kellett terelniük a figyelmet a radarral foglalkozó hírszerzőkről. Elvágták az állomást a dieppe-i központtal összekötő vezetéket, így ha a radar ismét működésbe lép, rádión kell továbbítani az információkat, amit lehallgathatnak. A város másik részén a Speciális Hadműveletek Igazgatóságának emberei behatoltak a helyi börtönbe, ahol három náci egyenruhába öltözött szudétanémettel rázhattak kezet, így nem került sor harcra.

Közben a fejük felett repülőgépek csaptak össze. Az amerikai rangerek, az angol kommandósok, és a kanadai katonák harcolva vonultak vissza. Legfontosabb eredményük volt, hogy sikerült megszerezniük a berendezés azon részeit, mellyel részleteket tudhattak meg az ellenséges radarról. Hosszútávú eredménnyel járt az is, hogy sikerült kiszabadítani a francia ellenállási vezetőket, és náciellenes ügynököket tettek partra. Még a fogságba esett kanadaiak is megtalálták a módját, hogy tovább harcoljanak. Lucien Dumas, aki folyékonyan beszélt franciául, visszaverekedte magát Londonba. Mikor megkérdezték visszamenne-e, vállalta és megszervezte a „Sheridan-hálózatot”, amely háromszázhét lelőtt szövetséges pilótát mentett ki a nácik kezeiből.

Fontos volt, hogy a németek azt higgyék: a Jubileum kudarcot vallott! Hitler 1942 végén legalább harminchárom hadosztályt állomásoztatott az atlanti fal mentén, hogy védelmezzék a Calais-Boulogne környéki kis kikötőket. Tette ezt abban a hitben, hogy az angolok ismét itt fognak támadni.

Oroszországra nézve is fontos következményei voltak: a németek azt hihették, az angolok befejezték a felkészülést, és elszánták magukat.

Tanulságok

Megvizsgálták, hogyan szerezték a sérüléseiket a dieppe-i támadók. A tengerparton harcoló 4963 kanadai közül 3367-et tettek harcképtelenné, legtöbbjüket a partot éréskor ölték meg és akkor, amikor újra hajóra szálltak. A katonák leggyakrabban alsó végtagjaikon sérültek, ritkábban karjukon, mellkasukon, még ritkábban nyakukon, fejükön és hasukon. Ezek az elemzések hozzájárultak a D-napon alkalmazott fegyverzetek, hajók, és technikák kialakításához, a veszteségek mérséklésére.

A D-napot megelőző előkészületkor, már nem csak becslésre hagyatkoztak a part teherbírásával kapcsolatban, hanem talajmintát is vettek a normandiai partokról, hogy a páncélos egységeket elbírja-e illetve azok nem akadnak-e el a fövenyen.

Az új partraszálló hajót, az LCT(R)-t 1080 rakétával szerelték fel, amelyeket huszonhat másodperc alatt tudott kilőni a tengerpart egy tenyérnyi felületére. Ilyen tűzerővel csak tizennyolc cirkáló rendelkezett.

A „Jubileum” hadművelet nélkül a Fáklya hadműveletnél, a D-napon, és a később az amerikaiak szigetről szigetre folytatott csendes-óceáni hadműveleteinél sokkal nagyobb veszteségek lettek volna.


Írta: Bodzy

Utoljára frissítve: 2016. július 18. 11:07
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
karakter van hátra.
Hozzászólások betöltése... A hozzászólás frissítve lett 00:00.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    gabesz81 · 2 éve
    Érdekes volt, köszönöm. 5* ;-)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Freepunk_Hun · 2 éve
    Köszönet a cikkért. Érdekes volt.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Tyrannus9 · 2 éve
    Nagyon jó, imádom ezeket a cikkeket, még több ilyet! ;-)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    No1Star · 2 éve
    Köszi a cikket Bodzy! Szeretjük az ilyeneket ;-)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    egonn · 2 éve
    Gratula ! Jó ilyesmit olvasgatni !
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Volvo_elcsap
    • Kiképző
    · 2 éve
    Ment az 5 csillag, grat! Sok cikket olvastam már a II. világháborúról, de erről eddig még csak nem is hallottam, shame on me :oops:
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Master_of_Artyllery · 2 éve
    Jó volt olvasni. Több ilyet, ha belefér ! :banana:
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Leopardusz · 2 éve
    jap, lehet h jobbak ezek a rövidebb "egypercesek", mind a korábbi félmérföldesek. figyelemfelkeltésre, érdekességnek mindenképp, na meg vitainditónak , s akit érdekel, még utánanézhet.

KERES
© 2019 eSports Pro Ltd. Minden jog fenntartva.