Jelenleg

14
látogatónk van

2016. június 28. 08:08

Kurszk - avagy Prokhorovka - a valóságban (by Bodzy)

Írta:
(42 szavazat)
31 hozzászólás

73 éve, 1943. július 5-én kezdődött a második világháború egyik legjelentősebb ütközetsorozata, benne a történelem egyik legnagyobb páncéloscsatája Kurszk környékén. A kurszki csatát sokan a keleti, szovjet-német fronton zajló harcok igazi fordulópontjának tekintik, mert ettől kezdve ment át végérvényesen a Vörös Hadsereg kezébe a kezdeményezés.

Az 1943 februárjában véget ért sztálingrádi csata után a szovjet Vörös Hadsereg offenzívába ment át, több száz kilométerrel vetve vissza a németeket. 1943 tavaszán a Wehrmacht a front déli szakaszán visszafoglalta ugyan Harkovot, de Kurszk térségében egy mintegy 120 kilométer mély, 190 kilométer széles, 550 kilométer hosszú, a német állásokba mélyen belenyúló kiszögellés szovjet kézen maradt. A német hadvezetés 1943 nyarán ennek visszafoglalását tűzte ki célul, a haditerv szerint északról és délről támadva akarta katlanba zárni az itteni szovjet csapatokat.

A Citadella hadművelet időpontját Hitler egyre halogatta. A cél érdekében nagyarányú átcsoportosításokat és átszervezéseket hajtottak végre német oldalon. 37 új (újjászervezett) hadosztályt hoztak létre, amelyből 17 páncélosalakulat volt. Mindezek nagyon sok időt vettek igénybe. Von Manstein tábornagy ugyan ellenezte a hadműveletet, de kijelentette, hogy ha kell, akkor csakis május elején lehet megindítani, rögtön a tavaszi esőzések után felszáradó talajon. Hitler azonban az új Ferdinand rohamlövegekben és a Párducokban bízva bevárta azok harctérre érkezését. A júliusi dátum viszont végzetesnek bizonyult, mert addigra a szovjetek hatékonyan felkészültek a támadásra. A készülődés és a támadás többször is megváltoztatott időpontja - többek között a legendás magyar hírszerző, Dóra, azaz Radó Sándor jóvoltából - nem maradt rejtve a szovjetek előtt. 

A németek az offenzívához a Középső és Dél hadseregcsoport több mint 50 hadosztályát, 900 ezer katonát, tízezer löveget, 2500 harckocsit és rohamlöveget és 1370 repülőgépet vontak össze, a térségben összpontosult a keleti fronton lévő német páncéloshadosztályok 70, a repülőgépek több mint 65 százaléka. A német erők nagy részét az elavult Pz III típus tette ki továbbá nagy mennyiségű Pz IV-es, a kísérleti szakaszban lévő 250 darab Párduc, melynek java része műszaki okok miatt harcképtelenné vált. A terv az volt hogy 285 tigris harcra kész legyen 1943 májust 12-ig, de végül csak 246 tankkal látták el a katonákat. A legtöbb Orel-Kursk Salientben állomásozott. A Citadella hadműveletre a német parancsnokság 2 nehéz tank zászlóaljat használt . Ebben a csatában részt vett 89 db Ferdinánd más néven Elefant is.

A rohamlövegek közül itt debütált a Hummel önjáró tarack (100 darab).

Önvezérlő tüzérségi járművek különböznek a tankoktól abban, hogy más feladataik vannak, legfőképpen tűzerő-védelem arány tekintetében. Sokkal szélesebb a tüzelési távolsága mint a tankoknak hogy ne kelljen megközelíteni az ellenséget, ebből adódóan kevesebb ellenállással találkoznak – ezért kisebb a védelmük és nagyobb a méretük (különösen a magasságuk).

A páncélzata elsődlegesen kézifegyverek ellen van kialakítva.  A fő feladatai voltak a gyalogsági támadások támogatása, mély-harc az offenzívák során és ellentámadások támogatása a védelmi műveletek során. A németek úgy hitték a járművek erősítették a támadások sebességét, hozzáadtak a gyalogság ütőerejéhez és pszichológiai támogatást nyújtottak.

A német részről felsorakoztatott tankok

Tank pusztító „Ferdinand” („Elefant”)

Szovjet katonák a Kurszki csata során szemlélhették meg a német nehéz önjáró tüzérségi osztályú harci tankot, a Ferdinand-ot, amit a 2. vh. során tank rombolóként használtak, más néven az Elefántot.

Ez a harci jármű, egy 88mm-es löveggel felszerelve egyike volt a legnehezebben felszerelt és legjobban páncélozott német járműveknek akkoriban.

Az alacsony gyártási mennyiség ellenére az egyik legismertebb önjáró tüzérségi jármű ami jó pár legendát keltett életre. „Ferdinándok”a Kurszki csata során mutatkoztak be ahol páncélzatuk kevés sebezhetőséget mutatott a szovjet tankelhárításnak és tank tüzérségnek.

StuG III Ausf. F

Egy német közepes önjáró támadó tank volt a 2. vh során.

A P2tkpfW III volt az alapja.

Számos modifikációja volt a járműnek tömeggyártásban 1940-től 45-ig. A Wehrmacht legszélesebb körben használt páncélozott járműje volt. Kursk Salient-nél az első megjelenéskor 68 db volt belőlük. A keleti fronton kívül bevetették őket Afrikában, Olaszországban és Franciaországban.

Stug III Ausf. G

A G modifikációban a jármű tankelhárító képességei lettek fejlesztve: egy 75mm-es kaliberű hosszú löveg lett felszerelve, a páncél meg lett erősítve (maximum 80 mm-ig elöl), páncél pajzsokat szereltek az oldalakra és egy gépágyút közelharcra.

PZ Kpfw I

Német könnyű tank melyet az 1930-as években használtak. Annak ellenére hogy csak néhány ilyen tank vett részt a Kurszki csatában, pánikot tudtak kelteni a szovjet gyalogság körében, még jobban mint a bombázások.

A tank rejtett pozícióból jelent meg, lőtt egy párat a gyalogságra és eltűnt csak port és némi füstfelhőt hátrahagyva a robbanó töltetektől amelyek még csak tölcséreket sem hagytak. Számos ilyen tankot hagytak szolgálatban 1944-ig, de főleg gerilla-elhárító műveletekre, mivel nem voltak megfelelőek a Szovjet-Német és a Nyugati frontokra.

PZ Kpfw II

A Pz Kpfw II (teljes néven - Panzerkampfwagen II, úgy is ismert mint SD Kfz 121) egy könnyű német tank volt. 1937-ben tervezték és számos modell maradt gyártásban 1942-ig. A 2. vh kezdetén ilyen tankokból állt a Wehrmacht tankerejének 38%-a. Harci bevetésben gyengébbek voltak fegyverzetben és páncélzatban gyakorlatilag minden hasonló tanktípusnál.

Csak 1942-ben vonták vissza a német tank személyzetektől és részlegesen támadó tüzérségi dandárok használták vagy másodlagos részein a frontnak. A keleti fronton 1943-ig használták. Hetven ilyen tank vett részt a Citadella hadműveletben.

Pz Kpfw III

Német közepes tank melyet 1933-tól 43-ig gyártottak. A 2. vh első napjaitól használták amíg az utolsót is meg nem semmisítették a harcmezőn. Felderítésre, gerilla-elhárítási hadműveletekre, egységvonalak járőrözésére és főhadiszállások őrzésére használták.

PZ Kpfw IV

Közepes harckocsi, az egyetlen melyet a háború egész folyamán gyártottak, sőt a háború után Szíria is vásárolt az egykori szovjet hadizsákmányból. Tervezését 1934-ben kezdték, a végleges változat elődjéhez, a Pz. III-hoz képest nem tartalmazott forradalmi változtatásokat, de annál erőteljesebb, megbízhatóbb volt. Közepes harckocsi, az egyetlen melyet a háború egész folyamán gyártottak. Ennek az eredetileg a többi, könnyebb fegyverzetű harckocsi támogatására szánt típusnak a láttán a szovjet tisztek kijelentették: nem hiszik, hogy ez lenne a legnehezebb német harckocsi! Sorozatgyártása 1938-ban kezdődött, 1940-ben állították rendszerbe, különböző változataiból a háború végéig 7071 db-ot állítottak elő. 1941-ben Oroszország megtámadásakor a német harckocsik közül egyedül a Pz. IV. tudta sikerrel felvenni a harcolt a szovjet T-34 harckocsikkal. 1942-től hatékonyabb, hosszú csövű löveget kapott, az eredetileg 8-14,5 mm-es páncélzat 30-80 mm-re növekedett, súlya 17,3 tonnáról 25 tonnára nőtt. A motor kezdetben 250 LE, később 300 LE-sre nőtt. A háború végéig gyártották, alvázából alakították ki a Jagdpanzer IV harckocsivadászt és Hummel önjáró löveget.

Pz.V Ausf.D

Sokak szerint a Panther (Párduc) egyike volt a II. Világháború legjobb harckocsijainak. Az új erősebb páncélzatú járművek megjelenésével, a Wehrmacht elkezdett felállítani dandárokat melyek képesek ideiglenesen megerősíteni egy tank hadosztályt.  Az 1942 elején megrendelt típust eredetileg a szovjet T-34-esek leküzdésére szánták, mert ez a harckocsi felülmúlta a Pz.IV-est a keleti fronton folytatott küzdelemben. Tervezésére nagy hatással volt a szovjet T-34-es harckocsi. Korszerűen döntött, vastag páncélzata fokozott védelmet nyújtott, 75 milliméteres L/70 kaliberhosszú lövege hatalmas tűzerőt biztosított. A gyártás megindulása (1942 ősze) után szinte azonnal bevetésre kerültek a kurszki csatában (1943), ahol súlyos veszteségeket szenvedtek. Főként futó- és hajtóműproblémái voltak, de az 1944-től gyártott G típusváltozatnál ezeket jórészt kiküszöbölték. Kb. 5500 darab készült a típusból, ebből 3700 volt a G modell. A Pz. V. a II. Világháború legjobb német harckocsija lett. A háború során ideiglenes egységként kezelték őket. A 10. tank hadosztályt 1943 június 23-án hozták létre hogy részt vegyen a Citadella hadműveletben. Tartalmazta a 39. Párduc Tank Ezredet és az 503. Nehéz Tank Zászlóaljat. Ezeket soha nem használták egy egységként.

A Párducok tömeggyártása 1943 januárjában kezdődött. Németország 250 tankkal tervezte ellátni katonáit május 12-ig hogy részt vegyenek a német offenzíva Citadella hadműveletében Kurszk közelében. De az új tankok gyártása nagyobb kihívást volt mint számítottak rá így a Citadella Hadművelet el lett halasztva májust 15-ről június 25-ig és végül július 5-ig.

Egy párduc feje nyitott szájjal van ráfestve a tankra és az ágyúk hátsó részére, általában a tankszám alatt.

Pz Kpfw VI

A Panzerkampfwagen VI „Tiger I” másnéven egyszerűen „Tigris”, egy német nehéz tank volt a 2. vh során.

1937-42-ig egy Henschel nevű cég tervezte. A projektet Erwin Aders vezette. A legfélelmetesebb tankja volt a 2. vh-nak, példázata a legjobb katonai eszközöknek.

A tank először tömeges használatba a kurszki csata során került, és a Wehrmacht és SS katonák a háború végéig használták. A gyártás egyszerűsítése végett merőleges páncéllemzeket alkalmaztak, amelyek vastagságát 80-100 mm-re növelték, és 88 mm-es L/56 kaliberhosszságú ágyúval szerelték fel. Az ágyú pontosságára jellemző, hogy a háború végét követően az egyik megmaradt példánnyal az angol hadsereg tesztet végzett és az egymást követő 5 lövés, ha jól emlékszem 1 méteres körön belül csapódott be 2 km távolságból! (köszi WG az általatok alkalmazott pontosságot!)

Mikor először megjelent a világ legjobban felszerelt és páncélozott tankja volt és az maradt legalább 1943 novemberéig. Tigriseket a legtöbbet a kurszki csatában használták.

A szovjetek már áprilisban megkezdték a védelmi vonal kialakítását, Rokosszovszkij központi frontja április 21-én kapta azt a parancsot, miszerint Kurszk környékén 25 km-es sávból telepítse ki a lakosságot, és alakítson ki védelmi körleteket. A szovjet hadsereg leginkább a páncéltörő eszközökből szerelkezett fel, a németek által később Pakfrontnak nevezett páncélelhárító körletek 8 darab 76,2 mm-es és 4 darab 45 mm-es páncéltörő löveggel rendelkeztek, alaposan beásva, álcázva, ezenkívül 50-70 darab páncéltörő puskával ellátott század is erősítette. Egy ilyen körlet két csomópontot alkotott és mindegyik 2-3 páncélost (harckocsi vagy rohamlöveg) is kapott. A szovjetek a teljes páncéloserőik 75%-át csoportosították át Kurszkhoz.

Panzer III és Panzer IV harckocsik

Az orosz részről felsorakoztatott tankok

T-70

A T-70 egy szovjet könnyű tank volt a 2. vh-ban. 1941 október-novemberében tervezték a Gorky autógyárban (GAZ). A projektet Nikolay Astrov vezette, a vezető tervezője minden szovjet könnyű tanknak abban az időben. 1942 januárjában állt szolgálatba a Vörös hadseregben a T70-es. Számos autógyár gyártotta.

A kurszki csata lett a csúcsa a T-70-es karrierjének. Utána gyorsan visszavonták a seregből mivel végre nyilvánvalóvá vált hogy könnyű tankok szinte teljesen hasztalanok nyílt harcban. De az igazsághoz hozzátartozik hogy kevesebb T-70-es semmisült meg bevetés közben mint T34-es, példának okáért. Az egyik oka hogy szabályként a második hadvonalban használták kisebb ellenséges tankok ellen. T-70 könnyen elpusztítható volt, mivel úgy égett, mint egy gyufásdoboz.

T-34-76

Egy szovjet közepes tank melyet a 2. vh-ban használtak. 1940-től állt gyártósorba, és 1944-től kezdődően az alap közepes tankjává vált a Vörös Hadseregnek. Ezen kívül a legszélesebben használt közepes tankja volt a 2. vh-nak. A T-34-76-os az 1942-es tervrajznak (ahogy hagyományosan történészek hívják) az egyik legnagyobb tömegben gyártott variánsa volt.

1943 júliusára, 11461 ilyen tankot gyártottak. Ami megkülönböztette ezt a modellt az előző variánsoktól egy új ágyú volt, amelyet 1942 tavaszán Mark Nabutovsky tervezett, technológiailag fejlettebbé téve. Az ágyúnak két modifikációja volt: egy öntött acél ágyú ami 52mm vastag volt és egy nyomott ágyú ami 45 mm vastag volt. Mindkettőt használták a kurszki csatában és a sztálingrádi ütközetben.

KV-1

A Vörös Hadsereg már az 1930-as évek elején csapatszolgálatba kívánt állítani egy korszerű nehézpáncélost, de az ez időben zajló áttörő harckocsik programja csúfos kudarcba fulladt. Az öt toronnyal felszerelt T-35 és a három toronnyal ellátott T-28 harckocsik nem tudták teljesíteni a korszerű hadászati elvárásokat, így kénytelenek voltak félredobni a több toronnyal felszerelt, nehéz és lassú "cammogó erődök" koncepcióját, és újjá kellett tervezniük ezt a fegyvernemet. Ezért T-34-es közepes harckocsi tervezésével párhuzamosan megkezdték a KV típusjelű (KV=Kliment Vorosilov) nehézharckocsi-sorozat kifejlesztését is. A Szovjetunió megtámadásakor még kevés példány állt hadrendben, a gyártás csúcspontja már a háború idejére esik. 1943 után fokozatosan a KV–85-ös modell váltotta fel.

KV-1S

A KV-1S egy szovjet nehéz tank volt a 2. vh-ban. A KV a hivatalos neve a szovjet nehéz tankoknak melyet 1940-től 43-ig tömeggyártottak. „1S” a tank első modellje sebességi modifikációjának felel meg. A KV-1S létrehozása egy indokolt lépés volt a háború első fázisának sikertelenségét figyelembe véve, de ennek eredményeképp a jármű közelebb állt a közepes tankokhoz. Így a hadsereg nem kapott egy teljesen felszerelt (későbbi sztenderdekhez mérten) nehéz tankot ami kiállt volna közepes tankok ellen harci erő tekintetében. Egy modellje a KV-1S-nek 85mm-es löveggel megmaradt kísérleti fázisban mivel 1941-42-ben az általános 76 mm-es lövegek könnyedén elpusztítottak bármilyen német páncélos járművet. Így a tervezők nem láttak okot a KV-1S erősebbé tételében.

De miután a német Pz VI (egy „Tigris” felszerelve 88mm-es ágyúval) megjelent, az 1S-ek elavulttá váltak egy nap alatt, mivel nem volt képes többé felvenni a versenyt a német nehéz tankokkal.

SU-152 Kursk 

A SU-152 egy szovjet nehéz önjáró tüzérségi jármű volt a 2. vh során. A KV-1S volt az alapja és fel volt szerelve egy nagyerejű 152mm-es ML-205 mozsárágyúval. Egyszerre lehetett használni nehéz tank pusztítóként és nehéz támadó lövegként. Önjáró mozsárágyúként is használható volt bizonyos mértékig. Kursk Salient-nél sok önjáró tüzérségi löveg személyzete hősiességet és profi járművezérlést tanúsított.

Sankovsky őrnagy SU-152-es személyzete például 10 német tankot semmisített meg csak 1 nap alatt. Az Orel-Kurszk Hadműveletben az ezrede 7 Ferdinándot és 10 Tigrist, csakúgy mint más járműveket semmisített meg (egyes források szerint 8 Ferdinándot és 12 Tigrist). Ilyen kiemelkedő harci eredményekért a Wehrmacht „állatkertje” ellen, 2 szovjet katona a SU-152-nek az „Állat” becenevet adta.

SU-122

Szovjet közepes önjáró tüzérségi jármű. Önjáró mozsárágyúként is használható némi korlátozásokkal. Az első tömeggyártásba fogott önjáró tüzérségi üteg volt. A SU-122 azért jött létre hogy maximálisan leegyszerűsítse a T-34-es tankok tervét az 1942-es nehéz körülmények között és egy nagyon mobilis járműként szolgált, tank és jármű egységeket látta el tüzérségi támogatással.

A szovjet parancsnokság remélte hogy jó fegyverré válik az ellenség új nehéz páncélozott járműveivel szemben a kurszki csata során, de valójában csak korlátozott sikerei voltak miközben komoly veszteségeket szenvedett.

SU-76 m

Egy szovjet könnyű önjáró tüzérségi jármű, a T-70-es alapján készült és gyalogsági támogatást kellett volna biztosítania. De a kurszki csata mértéke ellenére a járművet nem használták tömegesen.

Haderők és veszteségek

„Churchill” tankok, melyek gyakorlatilag variánsai a Mk III és IV-eseknek is lettek küldve a Szovjetuniónak a kölcsönbérleti program keretein belül. A szovjet-német fronton ezek a tankok olyan nagy hadműveletekben vettek részt mint a kurszki csata és Leningrád ostromának felszámolása.

A csata idején a szovjet tankok fő gerincét a T-34-76 tette ki, mivel a hadiüzemek Urálon túlra történő telepítése miatt, ekkor tájt már kevés KV harckocsi állt a rendelkezésükre. Például a leningrádi gyár által legyártott 334 darab KV-2 harckocsi az 1941-es harcokban gyakorlatilag mind megsemmisült.

A szovjet erők Georgij Zsukov marsall irányításával készültek arra, hogy a támadó németeket erős védelemmel felőröljék, páncélosaikat megritkítsák, majd a friss tartalékokat bevetve általános ellentámadásban semmisítsék meg őket. Tagozott védelmet építettek ki 50 kilométer mélységben, a veszélyeztetett szakaszokat aknamezőkkel töltötték fel. A kurszki kiszögellést a Konsztantyin Rokosszovszkij vezette Központi Front és a Nyikolaj Vatutyin vezette Voronyezsi Front tartotta, a tartalékot a védelemre és támadásra egyaránt bevethető, Ivan Konyev vezette Sztyeppi Front képezte. A három front állományába 10 összfegyvernemi, 3 harckocsi- és 2 légi hadsereg tartozott mintegy 1 millió 900 ezer katonával, ötezer harckocsival és rohamlöveggel, 31 ezer tüzérségi löveggel és 3600 repülővel.

Az általános német támadás július 5-én indult meg. A Wehrmachtnak hat nap alatt 10-18 kilométer mélyen sikerült beékelődnie a szovjet védelembe, de Kurszkig nem tudott eljutni. Július 12-én bontakozott ki Prohorovka térségében a második világháború egyik legnagyobb páncélos csatája Hermann Hoth 4. páncélos hadserege és Pavel Rotmisztrov 5. gárda-harckocsihadserege között - ennél nagyobb páncélos erőket csak az 1991-es Öbölháborúban vetettek be. Szovjet részről ekkor "debütált" az új T-34-es harckocsi, s a németek is ekkor vetették be a félelmetes Tigriseket és Párducokat, valamint az önjáró Ferdinand rohamlövegeket. Prohorovkánál 1200-1500 harckocsi, roham- illetve önjáró löveg csapott össze viszonylag kis területen, s tízórás küzdelem után kiégett roncsok százai maradtak a csatamezőn, a harcokból egyik fél sem került ki egyértelműen győztesként.

Az 50 napos kurszki csata legismertebb epizódjára július 12-én Prohorovka vasútállomás környékén került sor, ez volt a II Világháború legnagyobb páncélos ütközete. Két oldalról csaknem 1200 harckocsi és önjáró löveg vett benne részt.

A prohorovkai ütközet jelentette a Citadella hadművelet végét, a németek másnap Hitler parancsára védelembe mentek át. A Führer azért döntött így, mert a szövetségesek július 10-i szicíliai partraszállása miatt erőket kellett átcsoportosítania a keleti frontról. Az offenzíva beszüntetésére kényszerítette az is, hogy július 12-én a kurszki térségtől északra a Vörös Hadsereg elindította a Kutuzov hadműveletet, amelyben Orjol környékén akarták megsemmisíteni az Észak Hadseregcsoporthoz tartozó német erőket. A németek augusztus elejére kénytelenek voltak feladni Orjolt, délen Belgorodot, majd néhány héttel később Harkovot is, s vissza kellett vonulniuk a Dnyeper folyóig.

Augusztus 23-án Harkov elfoglalásával ért véget a belgorod–harkovi offenzíva, a kurszki csata befejező szakasza.

A kurszki térségben 1943 nyarán lezajlott ütközetsorozat súlyos áldozatokat követelt mindkét fél részéről. Az adatok ellentmondásosak: a szovjetek mintegy kétszeres létszámfölényben voltak, többszörös fegyverzetbeli fölénnyel bírtak, de veszteségeik a németek sokszorosát tették ki. Egyes források szerint a Wehrmacht mintegy 54 ezer embert, 250-320 páncélost, 500 löveget és 160 repülőgépet, míg a Vörös Hadsereg 178 ezer embert, 1600-1900 harckocsit, 3900 löveget és legalább ötszáz repülőgépet veszített. A csatában életét vesztette 200.000 kurszki lakos is.

A kurszki kiszögellésben aratott győzelem utáni hónapokban a szovjet csapatok több száz kilométerre nyomultak előre nyugat felé. Szeptemberben az egész Donyec-medence felszabadult a német megszállás alól, a hadászati kezdeményezés végleg a Vörös Hadsereg kezébe került, azt a németek a keleti fronton nem tudták többé visszaszerezni.

Szovjet részről levonva a csata tanulságait, hogy az év első felében hibás irányba módosított szovjet harckocsi fejlesztési doktrínát a csata kimenetele visszatérítette az eredeti irányba: a nagyobb teljesítményű harckocsi ágyúk fejlesztése ismét jelentős prioritást kapott (D-5, D-10, D-25) és ezzel újabb rohamlöveg (SZU-85) és nehézharckocsi-típusokkal látták el a szovjet csapatokat a nyár végétől. A KV-nehéz harckocsi-család ismételt gyártásba vételével (KV-85), majd továbbfejlesztésével létre jött az (IS-1) és (IS-2), melyekkel már eredményesen tudtak fellépni a német nehéz harckocsikkal szemben 1944 elejétől-közepétől.

Videók

https://www.youtube.com/watch?v=XsOUSv5afFc

Verseny

Ne feledjétek a kurszki csata évfordulója alkalmából indított versenyünket sem!


Írta: Bodzy

Köszönet Creative35-nek a szakmai lektorálást!

Utoljára frissítve: 2016. június 28. 09:49

NE KONTEÓZZ, NE SÍRJ! Mielőtt kommentelsz, ezt feltétlen olvasd el!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
karakter van hátra.
Hozzászólások betöltése... A hozzászólás frissítve lett 00:00.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    AzertsemJo
    • Tankos
    · 4 éve
    " A Tigris és a ferdinánd akkor lenne jó tank, ha egy bizonyos feladatra tervezték volna, amiben nem kritérium az ár és a mozgékonyság. pl. azt mondták volna kell egy erősen páncélozott, jó lövegű tank, amit védekezésre, bunkerek kiegészítésére akarunk használni. És annyi a nyersanyagunk hogy nem tudjuk hova rakni. "

    Tulajdonképpen amire hivatkozol félig-meddig megvalósult ebben az esetben.
    A fő cél ugye egy olyan nehéz-páncélos létrehozása volt ami :
    - erős páncélzata miatt "sérthetetlen" az akkoriban meglévő ellenséges tankok számára.
    - viszont ellenfeleit már nagy távolságból is képes pontos lövésekkel lekűzdeni
    Kifejezetten erre lett tervezve , és megjelenésekor , egészen addig amíg nem jelentek azok a típusok amik már képesek voltak leküzdeni , illetve ki tudta használni a távolsági harc előnyeit tényleg borzalmas pusztításra volt képes. Nem véletlen hogy a legtöbb elpusztított tank alig fele-harmada tömegű volt egy Tigris súlyának , gyakorlatilag ezek tették ki a megsemmisített tankok több mint 80-85 százalékát.

    Aztán ez az előny csökkent , majd megszűnt , illetve a háború végére gyakorlatilag "elavulttá" válik a németek részéről nézve , éppen ezért szűnik meg a sorozatgyártása.
    Pedig a német oldalon minden egyes páncélosra egyre nagyobb szükség volt.

    A műszaki problémáit most tényleg nem vettem figyelembe , pedig ugyebár volt rengeteg.
    Ami sokat rontott ezek nélkül is a háború vége felé a használhatóságán az magából a tervezéséből adódott.
    - Már nem a nagy , nyitott térségeken távolról folyt a harc.
    - Manőverező harcra , közepes , pláne kis távolságon alig használható. ( A Tigris csak álló helyzetben tudott tüzelni , vagy a toronygyűrű súlyos sérülését kockáztatta !)
    - Ebből adódóan vagy beásott védelemben , vagy jobban manőverező páncélosokkal együtt alkalmazva -amik védik a megkerülés ellen- lehet csak hatékonyan alkalmazni.
    Ezt viszont egyre nehezebb biztosítani.
    - A páncélzata már nem elég a megjelent ellenfelei ellen , az IS2 pl. több száz méterrel nagyobb távolságról is ki tudja lőni -szemből- mint amire a Tigris képes (már ha eltalálja :-) !)

    Ha jól emlékszem Wittmann mondta a Tigrisről Hitler kérdésére válaszolva :
    Az orosz mezőkön nincs ellenfele , nálánál jóval gyengébb ellenfeleit már nagy távolságából biztosan kilövi , azok sérülést nem képesek okozni.
    Nem pontos idézet , de a Tigris gyakorlatilag erről szólt , ez volt a lényege.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    charliefirpo_2018
    • Tankos
    · 4 éve
    Köszi,nagyon jó lett,gratula
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    bodzy
    • VIP
    · 7 éve
    Köszi lesz folytatás a következő már a fejemben van....
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Red_Doki
    • Tankos
    · 7 éve
    Tessék csak tovább folytatni az ilyen írásokat. Jó lenne több ilyet olvasni. Aki kritizál (én is), jó szándékkal teszük. Senki sem hibátlan, mi sem tudnánk jobbat írni. Mi csupán hozzátesszük a +1%-ot, kijavítva az esetleges (főleg forrásanyagból származó) pontatlanságokat.

    Viszont trolkodás nélkül megint felteszem a kérdést: a németek célja a kurszki kiszögellés megszüntetése volt. Kétoldalú bekerítéssel, az ellenség bekerített csapatainak megsemmisítésével. namármost az északi oldal teljesen befulladt, a déli is elakad, mégha közelebb is volt a győzelemhez. Tehát amíg a csata tartott a németek nem győztek. Akkor miért is vitatjuk el a győzelmet a szovjetektől? Megvédték az állásaikt nem?
    Az meg hogy a szovjet védelem már szinte teljesen kifulladt és lehet hogy 2 napig se tudott volna kitartani már más kérdés. nem volt több támadás, tehát megőrizték a pozíciót, a németek innentől kezdve már nem tudtak kezdeményezni. Ergó vesztettek. Az meg hogy a németak legjobb erőit hitler visszahívta megint nem változtat semmin. A csatának vége volt, jöhetett az ellentámadás.

    Más: Ferdinánd, Tigris hiába jól páncélozott és erős tűzerejű nem ért semmit. nem tudtak vele nyerni. Jaj hát kevés volt belőle... igen, nem lehetett kellő számban gyártani, ezért is volt rosszabb mint a szövetséges tankok. Mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy tank jó vagy sem. Ha csak a tűzerőt nézzük meg a páncélt, akkor a KV-1 is volt annyira jó mint a Tigris. A maga idejében. Sőt jobb is, mert nem terhelte meg annnyira a szovjet gazaságot mint a Tigris a németet.
    Meg kellene már érteni, hogy egy tank értékét nem csak a harcban kilőt/elvesztett tankok aránya határozza meg.
    A Tigris és a ferdinánd akkor lenne jó tank, ha egy bizonyos feladatra tervezték volna, amiben nem kritérium az ár és a mozgékonyság. pl. azt mondták volna kell egy erősen páncélozott, jó lövegű tank, amit védekezésre, bunkerek kiegészítésére akarunk használni. És annyi a nyersanyagunk hogy nem tudjuk hova rakni. Akkor oké, ennek teljesen megfelelnek. de álltalános nehéztanknak és tankvadásznak nem jó. Voltak tőlük sokkal jobbak még német oldalon is.
    (Panter/Jgpanter)

    Ferdinándot lehet hogy nem tudták kilőni de nem is kellett. Elég mozgásképtelenné tenni és már szinte hatástalan (ez érvényes minden torony nélküli járműre, StuGIII, Su-152 stb.)
    Másik meg, hogy a gyalogság könnyebben végzett vele mint bármelyik másik páncélvadásszal.

    Szovjet veszteség: a németek arányban nézve ugyanakkora veszteséget szenvedtek. Csak nekik fályóbb volt a szűkösebb készletek miadt. A szovjet gazdaság símán tudta pótolni a vesteségeket.

    Útóélet: a szovjetek levonták a következtetést a Kurszki csatából. eredmény: T-34-85, IS, IS-2 stb.
    A németek - hála Hitler megalomániájának, és az őt támogatő mérnököknek - semmit nem tanultak az esetből.
    Guderiant tudnám idézni (bár nem szószerint), aki a PzIV-eket favorizálta a Tigrisek helyett, és ha ő, a páncélos hadviselés legjelenősebb alakja így gondolta, én nem vitatkozom vele.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Leopardusz
    • Tankos
    · 7 éve
    [quote name="bodzy"]Mindenkinek köszönöm az épitő észrevételeket, nem tökéletes ezt tudom, de próbálok egy kis "történelmet" bele vinni a WOT-os életünkbe, sokan vannak akik innen szednek össze információt ne adj isten érdeklődést a történelem iránt....
    Mint irtam a Panther Tiger Ferdi triumvirátusból kevés állt rendelkezésre a fő gerincét a német erőknek a PZ III- IV adta ![/quote]nagyon jól csinálod, s szivesen olvasnánk még más helyszinekről, eseményekről is hasonló összeállitásokat ;-)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Jacktor
    • Admin
    · 7 éve
    [quote name="bodzy"]Jacktort idézem (utólagos engedelmével) amikor átküldtem emailon Neki: Huh b+ ez nem hoszzú ez kb...ot hosszú !! Freepunk !! NP !! ;-)[/quote]
    Pedig ez a hossz még semmi pl. a Tirpitz-es cikkhez ([url]http://www.wows.hu/index.php/item/73-tirpitz-csatahajo[/url]) képest :-)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    1st_Division
    • Tankos
    · 7 éve
    [quote name="crowley74"]Ha valakit érdekel a helyszín mostani állapota: [url]https://www.facebook.com/photo.php?fbid=683576621658298&set=a.679648088717818.1073741828.100000178982169&type=3&theater[/url]
    Egy időre nyilvánosra állítottam. Ez csak néhány kép, de van rá érdeklődés felpakolom a többit is valahova.[/quote]

    huh szép hely egyébként Kurszk...Szép táj, szépen megcsinálták az Oroszok.
    Nekem is volt szerencsém Jalta-n 1 hetet eltölteni, lehet rá mondani, hogy a kelet Monaco-ja.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    bodzy
    • VIP
    · 7 éve
    Jacktort idézem (utólagos engedelmével) amikor átküldtem emailon Neki: Huh b+ ez nem hoszzú ez kb...ot hosszú !! Freepunk !! NP !! ;-)
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    TivadarToth
    • Tankos
    · 7 éve
    Kösz Bodzy, és a kiegészítő/javító hozzászólóknak is!

    Érdemes elolvasni Zsukov marsall emlékiratait a témában (is), még a szovjet részrehajlás és cenzúra kivonása után is nagyon érdekes látni, belelátni mit és hogyan gondoltak szovjet részről.
  • Ez a hozzáadás vissza van vonva.
    Freepunk_Hun
    • Tankos
    · 7 éve
    Ja, és bocs a negatív böfögésért, természetesen végig olvastam én is, mert érdekelt.
    Köszönet érte, és a munkádért.
© 2024 WOTINFO. Minden jog fenntartva.