Történelmi áttekintés
A tüzérséget, mint fegyvernemet az arabok használták először, 890-ben tűnt fel Mekka ostrománál. A tűzfegyverek használata a hadászatban a XIV. században terjedt el igazán. Ezen tűzfegyverek rendkívül pontatlanok (tüzérségnél a max. lőtáv kb. 300 méter volt) és megbízhatatlanok voltak. A lövedék minden tűzfegyver esetében golyó alakú volt.
Érdekes módon egészen a XIX. század második feléig tartott, míg teljesen áttértek huzagolt csövek használatára.
A huzagolt csőben az ogivál alakú lövedékek a huzagok kialakításának köszönhetően forgó mozgásra kényszerülnek, ami növeli a lövedék stabilitását a röppályán (megjegyzés: a lövedékeken körbe egy bronz vezetőgyűrű található. Ez a puha fém sajtolódik be a huzagokba töltéskor, nem maga a lövedék).
A kézifegyverek lőszerei általában rézköpennyel vannak ellátva, ezek a lőszerek nem kapnak külön köpenyt, a lövedék puha réz borítása veszi át ezt a feladatot.
Lőszertípusok
Romboló, repesz, repesz-romboló, betonromboló, páncéltörő, űrméret alatti páncéltörő, űrméret feletti páncéltörő, kumulatív, vegyi, srapnel, kartács, gyújtó, világító, köd, propaganda, nyomjelző, atom.
A WoT-ban ezen lőszertípusok töredékét jelenik csak meg, ezért ezekről lesz szó a továbbiakban.
HE - High-Explosive avagy repeszromboló gránát
A tüzérség repeszgránátjai az ellenség szabadban vagy gyenge fedezék mögött elhelyezkedő élő erejének repeszekkel való pusztítására, tüzér ütegek lefoglalására és könnyű tábori fedezékek lerombolására szolgálnak. Alkalmazhatók védelmi létesítmények lőréseinek lövésére és páncéltörő lövedékek hiányában harckocsikra való tüzelésre is.
Én a várpalotai tüzérségi lőtéren a 90-es években lőttem 152 mm-es D-20-as ágyútarackkal harckocsira. A lánctalpat ért találatnál a robbanás egy futógörgőt kitépett a helyéről, kettő másikat pedig erősen megrongált. A testet ért találatnál csupán a külső elemeket rongálta meg a repeszhatás (kémlelőnyílás, lámpatestek, külső géppuska sérülnek ilyenkor). A tábori tüzér eszközök rendeltetésükből eredően esetleg csak önvédelemből lőnek harckocsira, minden tüzér tudja, hogy harckocsival való találkozáskor egy lövése van csak, utána nyúlcipő, azonnal el kell hagyni a tüzelőállást, mert a második lövésre már nem lesz lehetőség...
A repesz-romboló gránátokkal szemben támasztott alapvető követelmény a repeszhatás erőssége, amely abban áll, hogy minél nagyobb megsemmisítési hatósugár mellett maximális mennyiségű ölő hatású repeszt biztosítsanak. Az acélból készült HE gránátban trotil robbanószer van, mely a gyújtó becsapódáskor robbant fel. Az acél lövedéktest felrobbanását követően nagy mennyiségű, különböző méretű és formájú repeszdarabra szakad. Az acél gránátoknál a repeszek egyenletesebb súlyeloszlása figyelhető meg az öntöttacél gránátokhoz képest, utóbbiaknál ugyanis jelentős százalékot a kisebb repeszdarabok tesznek ki. Az ölő hatású repeszek mennyisége annál nagyobb, minél nagyobb a gránát relatív súlya.
A repeszromboló gránátok gyújtószerkezete 3 különböző időzítéssel állítható. Pillanat, romboló, és késleltetett állás. A robbanótöltet robbanásakor a gránát robbanása gyakorlatilag egy pillanat alatt megy végbe és a test üregében 100-300 ezer kg/cm2 nagyságrendű nyomás keletkezik. A 4-5 g súlyú repeszek, amelyek a becsapódás pillanatában legalább 10 mkg kinetikai energiával rendelkeznek, alkalmasak a puhatestűek leküzdéséhez.
Romboló gyújtóval történő lövés:
Ebben az esetben a gránát robbanása nem a céllal való találkozás pillanatában következik be. A romboló gyújtóval szerelt gránátokat és repeszromboló gránátokat védelmi létesítmények, bunkerek, parancsnoki harcálláspontok rombolására, megsemmisítésére használják. A gránát becsapódáskor nem azonnal robban, behatol az építménybe vagy földbe és ott több méter haladás után robban, így fejtve ki a legnagyobb romboló hatást.
Időzített gyújtóval való lövés:
A gránát robbanása az akadállyal való találkozás előtt a levegőben történik, időzítő gyújtóval (mechanikus vagy rádió-gyújtóval) késleltetve. Az időzített gyújtást élő erőre és technikára, azok összevonási helyeinek, átkelőhelyek, mocsaras terepek, fákon és magasan elhelyezett figyelőállások, valamint légi célok leküzdésére alkalmazzák. A lövészárkokban elhelyezkedő élőerő ellen még a közeli becsapódás repeszei sem fejtenek ki komoly hatást, ezért az alacsony röppályán való tüzelési módot alkalmazzák. Alacsony röppályán alacsony becsapódási szög esetén a lövedék a földön megpattan, majd az időzített gyújtó késleltetése miatt a levegőben, az árokban elhelyezkedő élő erő feje felett robban...
Elmondhatjuk, hogy a valóságban a tábori tüzérségi eszközök NEM képesek HE-repeszromboló lövedékkel egy harckocsit megsemmisíteni. A repeszhatás roncsolhatja a lánctalpat, mozgásképtelenné teheti a járművet, de a páncéltesten való áthatoláshoz a becsapódás kinetikus energiája, a robbanás ereje és a repeszhatás nem elegendő.
AP - Armored Piercing avagy páncéltörő lövedék
A harcmodor és a harceljárások nagymértékű fejlődésével az 1900-as évek elején megjelent a nagy tűzerejű és mozgékonyságú páncéltörő tüzérség. A páncéltörő lövedékekkel szemben támasztott fő követelmények a nagy páncélátütő hatás, az utólagos romboló hatás a páncél mögött és a jó szóráskép (nagy kezdősebesség). Űrméretes páncéltörő lövedékek szerkezeti sajátosságát a tömör fejrész és a test nagy falvastagsága képezi, a robbanóanyagtér viszonylag kis térfogata mellett.
Működésük: A páncéltörő hatásból és a páncél mögött kifejtett romboló hatásból tevődik össze, mely utóbbi általános esetben repeszhatásból, romboló és gyújtóhatásból áll. A páncél és a lövedéktest repeszdarabjai, a robbanótöltet robbanási termékei roncsolják a tartályokat, felgyújtják az üzemanyagot és felrobbantják a harckocsikban levő lőszereket.
Főként az ellenség nehéz harckocsijainak és rohamlövegeinek közvetlen irányzással történő lövésére szolgálnak. (közvetlen irányzásnál a cél látható, míg megosztott irányzásnál nem.)
Az űrméret alatti páncéltörő lövedékek alkalmazása lehetővé tette a lövedékek páncélátütő hatásának jelentős növelését kezdősebességük fokozása útján. A lövedék fő eleme a páncélmag. Hengeres-ogivál formájú és nikkellel gyengén ötvözött wolfram-karbidból készítik. A páncélmag átmérője lényegesen kisebb a löveg űrméreténél, a 76 mm-es lövegeknél 28 mm, a 85 mm-es lövegeknél pedig 35 mm. A fenékrész a löveg csövében a páncélmag központozására és a lövedék forgó mozgásának megadására szolgál, ami biztosítja a lövedék stabilitását repülés közben.
APCR - Armor Piercing Composite Rigid avagy acélmagvas páncéltörő lövedék
Hatása a páncélátütő és a páncél mögötti romboló hatásból tevődik össze. A páncélátütő hatás a lövedék szerkezetétől, az anyag tulajdonságaitól és a becsapódás kinetikai energiájától függ. Páncélba való ütközéskor a ballisztikai süveg és a fej roncsolódik. A nagy energiával rendelkező páncélmag behatol a páncélba és átüti azt.
A páncéllal való találkozás pillanatában a maggal együttmozgó fenékrész elősegíti a páncélmag számára a páncél átütését, növelve annak tömegét.
A páncélba ütközéskor a fenékrész roncsolódik és a páncél előtt marad, a páncélon való áthaladáskor az erős összenyomás eredményeként a magban nagy belső feszültségek keletkeznek. A páncélból való kilépés után a feszültségek hirtelen megszűnése közben a páncélmag szilánkokra roncsolódik. Az űrméret alatti lövedékek átlagosan az űrméret 2,5-szereséig terjedő vastagságú páncélt ütnek át.
HEAT - High Explosive Anti Tank avagy kumulatív lőszer
A kumulatív (páncélrobbantó) lövedékek szintén harckocsik és más páncélozott célok közvetlen irányzással történő pusztítására szolgálnak, ezenkívül felhasználhatóak tartós védelmi létesítmények függőleges falainak lövésére is. A páncéltörő lövedékektől eltérően a páncél átütését nem kinetikai energia folytán érik el, hanem a kumulatív töltet robbanóanyaga energiájának hatékony kihasználása (kumulatív sugár), annak összpontosítása és irányított hatása útján.
Mi az a kumulatív sugár? Charles Munroe kémikus 1888-ban felfedezte, hogy amikor lőporgyapotot egy fémlemezen felrobbantott, a detonáció helyén mélyebb, betűszerű kráterek jelentek meg, ami tulajdonképpen a robbanószert összefogó anyag bevésett márkajelzése volt. Rájött, hogy a betűk valamilyen korábban ismeretlen módon fókuszálták a robbanást és ebből vezette le, hogy ha a robbanóanyagban egy üreget alakít ki, amely a céltárgy irányába néz, akkor a robbanás során felszabaduló erőt az adott irányban felerősítheti - ez a Munroe-effektus. Munroe „M” monogramos bevésésével ellátott lövedéke az egyik teszten eléggé túl is teljesített: a szegecselt fémlemezen szinte akadály nélkül áthatolva egy raktárépületbe csapódott és összedöntötte azt. Habár épületek, hidak robbantásánál már használták az irányított robbanást, de csak később, az I. Világháború után kezdett komoly igény mutatkozni olyan lövedékek iránt, amelyek képesek voltak áthatolni a harckocsik vastag páncélzatán is.
A Munroe-effektust (kumulatív sugár) úgy sikerült beépíteni a lövedékekbe, hogy az üregbe, a robbanószer elé homorú fémbélést helyeztek, aminek kettős haszna volt. Egyrészt meggátolta, hogy a robbanótérben termelődött gázok egymás felé áramolva lefékezzék egymást, másrészt a hő és a nagy nyomás hatására a másodperc ezredrésze alatt halmazállapotot váltott és plazmaszerű, túlnyomásos fémsugárként spriccelt ki az üregből.
A kumulatív lövedék pillanatgyújtója a harckocsi páncéllal való találkozásakor működésbe lép. A robbanóimpulzus a gyújtószerkezettől a központi csövön keresztül a gyutacsra és detonátorra közvetítődik, amik a kumulatív lövedék fenékrészében vannak elhelyezve. A detonátor robbanása a robbanótöltet felrobbanásához vezet, a robbanás pedig a lövedékfenéktől a kumulatív üreg felé terjed. A robbanótöltet robbanásával egy időben a lövedék fejrésze szétroncsolódik és a kumulatív üreg alapzatával a páncélhoz közeledik. A hirtelen összenyomás eredményeként a fém megfolyik és sugarat alkot. A nagy összenyomási sebesség eredményeként a fémsugár 200-600 C hőmérsékletig felmelegszik. A 15 km/s sebességgel a páncél irányába mozgó kumulatív sugár a páncélba ütközve annak felületén 2.000.000 kg/cm2 (igen 2 millió!) fajlagos nyomást hoz létre. A páncél mögötti romboló hatást a fém kumulatív sugara, a páncél fémrészecskéi és a robbanótöltet együttes hatása biztosítja.
A forgó kumulatív lövedékek az űrméret kétszereséig, a nem forgók az átmérő négyszereséig terjedő vastagságú páncélt ütnek át. Ennek a forró fém-plazma egyvelegnek a hatását el lehet képzelni, amint iszonyatos erővel bespriccel a harckocsi szűk küzdőterébe, ahol a kezelőszemélyzet és a lőszer található...
A kumulatív hatás működése
A valóságban:
A lőszerek berobbanása:
Egyszer sikerült bronzig jutnom, de ...