Jelenleg 269 vendég és egy tag online

Tavaszi hadjárat és annak 170 éves évfordulója

7 hónapja 1 hete #287476 Írta: Greysword
COM_KUNENA_MESSAGE_CREATED_NEW
Talán a magyar hadtörténelem legdicsőbb 3 hónapja volt az 1849-es tavaszi hadjárat, amelynek idén ünnepeljük a 170 évfordulóját. Még jóval a harckocsik előtt járunk, de a hazáját és annak történelmét szerető emberként szeretnék tisztelegni a magam módján hős honvédeink előtt, és büszkének lenni arra, hogy ehhez a nemzethez tartozom. Ezért úgy gondoltam nyitok egy új témát, ahol leírnám röviden a történelmi eseményeket és azokat a hőstetteket, amelyek aranybetűkkel került be Magyarország történelmébe, és amik nekem megmelengetik a szívemet. Elsőnek, időrendben haladva a szolnoki ütközetet választottam, ami a tavaszi hadjárat nyitánya volt.


170 évvel ezelőtt a mai napon (március 5.) zajlott le a szolnoki ütközet, ahol a Délvidékről kivont 6. hadosztály (pk.: Vécsey Károly vezérőrnagy) és a 8. hadosztály (pk.: Damjanich János vezérőrnagy) megtámadta és visszaszorította a várost megszálló császári csapatokat. A hadművelet célja a Pest-Buda irányába mérendő főcsapás előtt elterelni a császáriak figyelmét lett volna, azonban a kápolnai vereség (február 26-27.) miatt ez a haditerv meghiúsult, a szolnoki támadást ennek ellenére mégsem állította le a vezérkar. Így vált végül a szolnoki ütközet a tavaszi hadjárat előkészítőjévé, ugyanis megszilárdította a Tisza-vonalán a magyar állásokat lehetővé téve a biztonságos felvonulást a magyar főerő számára az áprilisi hadműveletekhez, nem utolsósorban pedig a kápolnai vereség után az általános harci kedvre is jó hatással volt.
Az ütközetben főszerepet Damjanich hadosztálya játszotta, amely a déli irányból támadva a sűrű köd leple alatt megközelítve a várost, a köd felszálltakor azonban, mivel Vécsey hadosztálya késlekedett a keleti irányú támadással egyedül kellett felvennie a harcot az ellenség főerőivel.
Az egyik kulcsmomentum az volt, amikor a szegedi 3. (kakastollas) honvédzászlóaljat szemből tüzérségi tűz alá került, az első sortűznél több mint 50 fő esett el [ez kb. a zászlóalj állományának 5%-a, a teljes magyar veszteség (300 fő) 1/6-a]. Erre reagálva Földváry Károly százados, a zászlóalj parancsnoka oldalra való kitérést vezényelt, mire a zászlóalj oláh származású részeg dobosa rohamot vert. Földváry hatalmas lélekjelenléte mentette meg a helyzetet, aki amikor látta, hogy a szemben álló császári tiszt tűzparancsot ad kardjával, „zászlóalj feküdj” parancsot adta ki, így a kartácstűz a fekvő katonák felett elszállt. Az osztrák tiszt meglepetésében elfelejtett töltést vezényelni a tüzéreknek, így a szegediek elfoglaltak az ágyúkat, és ezzel pedig sikerült áttörni az osztrák vonalakat.
A honvéd csapatok ezután benyomultak a városba, majd a Zagyva folyónak szorították az ellenséget. Ekkor a 9. kassai (veressipkás) honvédzászlóalj, akik a szegediekkel folyamatos rivalizálásban voltak a legvitézebb honvédzászlóalj címért, parancs nélkül megrohamozták az ellentámadásra gyülekező császári nehézlovasságot. Hasonló haditettet a korszakban csak Napoleón császári gárdája hajtott végre.
Az ütközetben 12 ezer magyar honvéd állt szemben 7500 osztrák katonával, a veszteségek kb. 300 fő magyar oldalon és 700 a császáriaknál, emellett 11 löveget is zsákmányoltak, a magyarok és biztosították a szolnoki átkelőt a további hadműveletnek.
A harcok után Damjanich sapkáját levéve tisztelgett a szegediek előtt, majd előbb leszidta a kassaiakat, amiért parancs nélkül támadtak, majd előttük is tisztelgett, kiemelve, hogy amit végrehajtottak, arra csak a császári gárda volt képes előttük. Az ütközet utózöngéje, hogy Damjanich a városban összeszólalkozott Vécseyvel, majd azt a kocsijába kényszerítette és elhajtotta a hadszíntérről. Vécsey késlekedése miatt Damjanich erői nagyobb veszteségeket szenvedtek, és ezért Damjanich – jogosan – Vécseyt tette felelőssé. Ezek után a két parancsnok nem maradhatott egymás mellett, így az OHB Vécseyt Aradra helyezte az ostromló csapatok élére, míg Damjanich átvette Vécsey parancsnokságát is. Ami szerencse, hiszen talán Damjanich volt a szabadságharc legjobb harctéri parancsnoka, aki több csatát is megfordított az áprilisi hadjárat során. A két tábornok 1849. október 6-án békült ki egymással a bitófa alatt, ugyanis ők ketten maradtak utolsónak.
Tisztelet a hősöknek!
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: Szete58, Leopardusz, Tankpeti

Jelentkezz be, és csatlakozz a beszélgetéshez!

6 hónapja 3 hete #287790 Írta: Leopardusz
Megválaszolva: Leopardusz
Köszönjük szépen, mindig öröm ezeket olvasgatni :)

Jelentkezz be, és csatlakozz a beszélgetéshez!

6 hónapja 2 hete #287987 Írta: Greysword
Megválaszolva: Greysword
1849. április 2-án a hatvani ütközettel kezdődött a tavaszi hadjárat főoffenzívája, amelynek eredményeképpen május 21-én Buda visszafoglalásra és Magyarország területéről szinte teljesen kiszorultak a császári csapatok. Mi volt az a haditerv, amivel sikerült ez a bravúr a magyar honvédségnek?
Március 31-én a fővezéri posztra Görgei Artúr került, aki egy merész elképzeléssel akarta bekeríteni a Duna-Tisza közén lévő császári csapatokat. Windisch-Gratz Hatvan-Gödöllő irányából várta a magyar támadást (nagyjából az M3 nyomvonalán), egyébként Dembinski és Vetter eredeti elképzelése is ez lett volna. Ehelyett Görgei úgy döntött, hogy a VII. hadtest (pk. Gáspár András) csak áltámadást indít Hatvan irányába, majd védelmi pozíciót vesz fel a Zagyva vonalán, ezalatt pedig a magyar sereg zöme a Jászságon át a Gödöllő térségében gyülekező császáriak hátába kerül és elvágja a visszavonulásukat Pest-Buda irányába. A haditerv ötlete és részletes kidolgozása Klapka György érdeme, akiről méltatlanul el szokták felejteni, hogy zseniális vezérkari tiszt is volt, nem csupán harctéri parancsnok.
Kb. 50 ezer honvéd állt szemben 55 ezer császárival, az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek voltak tehát. A magyar terv veszélyes volt, ha császáriak rájönnek arra, hogy Hatvan térségében nem a magyar főerők vannak könnyedén szétzúzhatják őket, után pedig szabaddá vált volna az út az ideiglenes fővárosba, Debrecenbe.
A fentieknek megfelelően a VII. hadtest 12 ezer katonája Gyöngyös irányából megtámadta a Hatvan térségében állomásozó Schlick hadtestet (17 ezer katona). A támadást segítette, hogy a Jászárokszállás-Jászfényszaru irányába menetelő III. hadtest Wysocki hadosztálya az ágyúszót meghallva parancs nélkül a dél felől oldalba támadta a Hatvan előtti dombokat megszállva tartó császáriakat. Erre Schlick előbb Hatvanba vonult vissza, majd a Zagyvát kihasználva elszakadt a magyar csapatoktól és megkezdte a visszavonulást Hatvan irányába, a délről érkező támadás miatt tartott tőle, hogy elvághatják a visszavonulás útját, ha nem indul meg azonnal.
A hadjárat első lépése a magyarok számára jól sikerült. A császáriak nem tudták a magyar fősereg helyzetet, de a hatvani ütközet miatt Windisch-Gratz Pest irányába való támadást vagy északi átkarolást várt Vác felé, a déli irányra nem gyanakodott. Ennek megfelelően a Wrbna hadtestet Vácról, míg a Jellasics hadtestet Ceglédről rendelte Gödöllő térségében. Másnap pedig saját maga is Gödöllőre helyezte át székhelyét.
Az események tehát Görgei terve szerint alakultak, azonban azzal nem számolhatott, hogy Jellasics semmibe veszi Windisch-Gratz sürgető hangvételét és csak komótosan indul meg északnak, aminek eredménye a tápióbicskei ütközet lett.
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: jomunkasember

Jelentkezz be, és csatlakozz a beszélgetéshez!

6 hónapja 1 hete #288007 Írta: Greysword
Megválaszolva: Greysword
A tápióbicskei ütközet (1849. IV. 4.)
A magyar főerők (I., II. és III. hadtest) a haditervnek megfelelően a Jászberény-Nagykáta útvonalon haladtak, hogy átkarolják a Gödöllő térségében gyülekező császári erőket. Az élen a Klapka vezette I. hadtest haladt. Klapka azt az értesülést kapta, hogy Tápióbicskén a Jellasics-hadtest egyik ellátmány szerelvénye vesztegel, ezért a zsákmány reményében a csapataival Tápióbicske irányába nyomult előre, erről értesítette Görgeit is, de a fővezér beleegyezését nem várta meg. A faluban azonban nem csak az ellátmány szekerek voltak, hanem két horvát határőrökből álló dandár (Sternberg és Rastics), akik Windisch-Gratz sürgető parancsa ellenére kényelmesen vonultak észak felé, Tápióbicskén megállva abrakolni.
A magyar csapatok gyanútlanul vonultak a falu felé, mivel a Tápión átívelő hidat is üresen találták, valamint egy arra járó kereskedő megerősítette, amit a felderítés, miszerint Tápióbicskét nem tartja megszállva az ellenség. A horvátok bár nem számítottak magyar támadásra, amikor meglátták a közeledő magyarokat elrejtőztek a falu házaiban, és a tüzérségüket pedig a közeli dombokon állították fel. A csapdába sétáló magyar csapatok körében hatalmas fejetlenség tört ki, amikor a házak közé kerülve előbb gyilkos golyózápor, majd szuronyroham fogadta a őket. A magyar csapatok fejvesztett menekülésbe kezdtek vissza a Tápió-híd irányába.
Klapka, hogy megmentse a csapatait a teljes megsemmisüléstől a Kóburg huszárezred 4 századát vetette be, lassítandó a császári csapatok üldözését. Ekkor került sor a híres párbajra Színi Sebő Alajos huszárőrnagy és gróf Riedesel császári őrnagy között. A gróf hatalmas termetű ember volt, és amikor párbajra hívta Sebő őrnagyot, aki saját visszaemlékezése szerint halálra rémült, azonban az emberei előtt nem akart gyávának mutatkozni, így elfogadta a kihívást. Háromszor csaptak össze, és bár a gróf erősebb volt, a huszárőrnagy lova mozgékonyabb volt, ezt kihasználva végül sikerült egy fejre mért csapással végeznie az őrnaggyal, bár az alkarjára ő is kapott egy súlyos vágást. Később Jókai Baradlay Richárdot Színi Sebő Alajosról mintázta meg. A párbaj eredményeképpen a magyarokban kezdett visszatérni a harci szellem.
A helyzetet végül azonban Damjanich gyors beavatkozása mentette meg a katasztrófától, aki az ebédre várakozó csapatait az ágyúszóra azonnal megindította Tápióbicske felé, így a híd nyugati oldalán sikerült feltartóztatni az üldöző császáriakat és visszaűzni őket a híd túloldalára. Az eközben helyszínre érkező Görgei pedig utasította Damjanichot a híd visszavételére, ami nem volt egyszerű feladat. A Tápió miatt a környék mocsaras volt, és csak egy keskeny töltésen lehetett a hidat megközelíteni, az ezen való magyar támadásokat visszaverte a horvát határőrök puska- és ágyútüze.
Damjanich ekkor a két legvitézebb zászlóalját, a kakastollas szegedi 3.-at és a veressipkás kassai 9.-et vezényelte támadásra. A két zászlóalj, azonban az egymás elleni rivalizálástól fűtve összeverekedett, mindketten elsőként akarták a hidat megtámadni, és ezzel megszerezni a győztes roham dicsőségét. A helyzetet Földváry Károly, a szegediek parancsnoka mentette meg, aki a 9. zászlóalj hadilobogóját kitépte a zászlótartó kezéből és felrohant a hídra. A szegediek a parancsnokuk, a kassaiak a zászlójuk után rohanva egyesült erővel támadtak és elsöpörték a császáriakat. A magyar hősiesség újabb diadalát aratva.
A hátráló császáriak felgyújtották Tápióbicskét, majd kihasználva, hogy a magyar tüzérség a terepviszonyok miatt nem tudja támogatni a magyar előrenyomulást, elszakadtak az üldöző magyaroktól. Bár a magyar vitézség megfordította a csatát a veszteségek súlyosak voltak, 800 fő elesett és 10 ágyú az ellenség kezére került. A császáriak vesztesége 300 fő volt. Magyar oldalon 18 ezer, míg a császári oldalon 12 ezer katona vett részt a csatában. Klapka felelőtlensége majdnem az egész támadás kudarcához vezettet, gyakorlatilag Damjanich gyors helyzetfelismerése és beavatkozása mentette meg a napot.
A legnagyobb veszély az volt, hogy a császáriak tudomást szereznek a magyar főerők helyzetéről. Szerencsére azonban Jellasics, hogy palástolja a késlekedését elbagatellizálta az ütközetet és a magyar erőket, jelentésében úgy állította be az eseményeket, hogy a császáriak visszaverték a támadó magyarokat és csak önszántukból adták fel a csatateret, hogy csatlakozhassanak a hadtest többi részéhez. Emiatt Windisch-Gratz számára nem derült ki, hogy a magyar főerők szaladtak bele Jellasics hadtestébe, és az ő oldalába menetelnek tovább, Isaszeg irányába.
Melléklet: Than Mór festménye, ami a győztes magyar rohamot ábrázolja, a két zászlóalj is felismerhető a kakastollakról és a vörös sapkákról.
Mellékletek:

Jelentkezz be, és csatlakozz a beszélgetéshez!

6 hónapja 1 hete #288010 Írta: bandras32
Megválaszolva: bandras32
Aki teheti 6.-án látogasson el Isaszegre. Délután 4 óra körül szokott kezdődni a csata, huszárok, gyalogosok, tüzérség. Jó szokott lenni. :)
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: Greysword

Jelentkezz be, és csatlakozz a beszélgetéshez!

6 hónapja 1 hete #288021 Írta: Greysword
Megválaszolva: Greysword
Én is mindenképpen javaslom. Minden évben hadijátékokat rendeznek a tavaszi hadjárat emlékére katonai hagyományőrzők részvételével (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg és Vác).

Jelentkezz be, és csatlakozz a beszélgetéshez!


KERES
© 2019 eSports Pro Ltd. Minden jog fenntartva.