Sziasztok!
BAAAAAAGGGGGEEEEETTTT Parancsnok Bajtárs Úr!
Helló!
Parancsnok Bajtárs úrtól engedélyt kérek előnyögni számomra problémát okozó kérdéseket… Az engedélyt köszönöm!
Kérdés 1:
Vezetek erről-arról statisztikákat a játékkal kapcsolatban, csak úgy magamnak, saját szempontok alapján.
Errefelé kánikula van és a folyamatosan üzemelő asztali ventillátorom arrébb repítette az előbb az egyik statisztikai lapomat, azt, amelyiken a Tier IV. T-28 közepes szovjet pénzgyártó tankocskám statisztikáit vezetem… Ezért új látószögből láttam a papírra írtakat… és meglepődtem…
Mert ez is szerepel rajta:
A tank részvett 2767 csatában, győzelmi aránya (winrate) 54%.
Ez nekem jó, kényelmesen elvagyok ezzel az adattal.
De… mivel 100 csatánként átlagot számolok, kimutatok, gondolkozok, elemzek stb. (minek?), most tűnt fel, hogy ennek a tanknak az első statisztikai winrate számát akkor írtam fel, amikor a 207. csatájából jött vissza a garázsba…, akkor a winrate-je volt: 54%... és minden újabb kb. 100 csata után ismét felírtam a winrate-t… és mindig 54% volt !
Hogy a pi..ába lehet ez?
Ez azt jelenti, hogy 2767 csata alatt, soha-soha-soha nem változott a 100 csatára vetített winrate, hiszen mindig 54% ?
Ez vagy azt jelenti, hogy én vagyok a világ összes W.o.T. játékosa közül a legstabilabb tudású, hiszen, ha soha nem változott egyetlen %-ot sem a winrate a 207. csata óta, akkor én nagyon tudok valamit: minden évszakban, minden napszakban, minden időjárási stb. körülmények között hozom a tudásomat…
Az egyik magyarázat, hogy nem fejlődök, azaz, én húzom vissza az emberiséget az elérhető legjobb élettől, hiszen ennyi (2767) csatával, ugyanazzal a tankkal, már illene minimum 95%-os winrate-t felmutatni, mint oly sokan teszik azt ezen honlap látogatói (észt osztói) közül… és mivel nem megy felfelé a winrate-m ezzel a tankkal, akasszam fel magam…
Parancsnok Bajtárs úrnak milyen gondolatai támadnak ezt a statisztikámat olvasva?
Kérdés 2:
Baromira unom és utálom már ezt a játékot!
Soha az emberiségnek akkora kárt még internetes/on-line játék nem okozott, mint ez!
Értem ezalatt a károk minden fajtáját: pénzügyi, erkölcsi, családi, pszichológiai stb. Konkrét példákat tudnék hozni tucat számra az ismeretségi körömből.
Ezért én is csak az illendő minimumot csatázgatom a normál garázsommal (napi maximum 25 csata), amikor nincs teszt-szerver…
Minden pillanata élvezhetetlen a játéknak (minden Tier-ben)… figyelni a javítási költségekre, az arany- és normál lőszer költségekre, pénzt farmolni a nagyobb Tier-es tankokhoz, gyűjtögetni pénzt a fejlesztési modulokhoz, a kiegészítő modulokhoz, figyelni taktikára/stratégiára csata közben és a winrate-ra (ezért nem játszhatok kedvemre, ahogy szeretnék, mert „ésszel” kell játszani)…
De, a normál garázst „fenn kell tartani”, hogy a teszt-szervert használni lehessen…
És itt a lényeg: a teszt-szervert imádom!
Fantasztikusan jókat lehet játszani rajta, még a munkaidőmből is elcsípek napi 4-5 órát a teszthez… és itthon sem csinálok semmit a tesz ideje alatt, csak játszok és játszok és játszok...
Űber jó csatákat megyek Tier X-ben, de néha kipróbálok csodagépeket is lejjebb (pl. Tier VII. E 25 német TD).
Olyan mosollyal fejezem be a csatákat, mintha fogpaszta-reklám lennék!
Még a vesztes csaták is annyira élvezetesek, hogy leírhatatlan a jó érzés!
Miért van ez?
A válasz egyszerű: mert bármilyen eredményt érek el, sehová nem számít a statisztikája…, a korlátlan pénzügyi háttér miatt semmilyen költségre nem kell figyelnem és mindenből a legjobbakat (értsd: legdrágábbat) kapják a tankjaim és a legénységek… és ami mindennél fontosabb: bármilyen nekem tetsző (általában nagyon-nagyon támadó) taktikát játszhatok kedvemre és lesz.rom, hogy 15mp alatt lőnek ki, vagy én vagyok az utolsó túlélő a csapatomból…, mint ahogy azt is, hogy van-e kilőtt tankom egyáltalán, vagy 12-őt lövök ki egy csatában (ez a rekordom a teszt-szerveren)…
És ami talán a legeslegjobb érzést adja: olyan menet közbeni lövésekre vagyok képes (szinte 100% találati pontossággal), amiket normál csatákban soha meg nem próbálnék…
Biztos vagyok benne, hogy a teszt-szerver azért ad baromira jó játékérzést és fantasztikus eredményességet, mert gondtalanul enged játszani, lehet csak a játékra összpontosítani mindenféle következmények nélkül !
Parancsnok Bajtárs úr szerint, hogyan lehetne átmenteni ezt az abszolút gondtalan, felhőtlen, szabad érzést a normál játékba ?
(Ami magával hozná valószínűleg azt az eredményességet is.)
És egy bizonyíték-féle:
Gondoltam, kipróbálok egy önjáró löveget, ha már itt vagyok a teszt-szerveren… még soha nem „ültem” ilyenben…
Az angol Tier X. Conqueror Gun Carriage-t választottam (annak hatásárára, amit ezen a honlapon olvastam)…
Első csata: felejtős, ismerkedtem csak a géppel…
Második csata (csatoltam róla képeket):
Kiosztott sebzés: 4717 (szóval majdnem 5000)
Kilőtt tankok: 2
Megjegyzés: a normál csatáimban soha, de a teszt-szerveres csatáimban sem értem még el 3000-es kiosztott sebzést sem tankokkal, soha, soha… életemben először látok a nevem mögött majdnem 5000-es számot (micsoda érzés) !
És jöttek folyamatosan az 5000-es számok minden önjáró löveges csatámban (nem is mertem ezért más önjáró löveget kipróbálni).
Szinte minden csatában 5000 alatt vagy 5000 felett voltam kicsivel, azaz, nem vagyok fejlődőképes ezzel a géppel sem, de visszafejlődőképes sem…
Viszont baaaaaarrrooooomira jó érzés 5000 körüli sebzéseket kiosztani csatánként!
Csak azért nem csatolok több képet ide, mert nem szeretném, ha Jacktor Bajtársnak a szíve megállna, hogy mennyi tárhelyét használom el…
Parancsnok Bajtárs úr szerint mit gondoljak erről az önjáró löveg „eredményről”?
Ugye nem fogja azt tanácsolni, hogy váltsak a normál csatákban is önjáró lövegre, mert én imádnék egyébként közepes tankokkal csatázni ott, csak nem bírok…, mert megfojtanak az ottani pénzügyi és eredményességi elvárások.
Köszönettel eredményes jövőbe mutató segítő gondolataiért…
Minden parancsának teljesítésére kötelezettséget vállaló, minden útmutatását is önként követő,
Tanulnivágyó Honvéd tizedes