·
5 éve
[i]A képen az acéltest edzését láthatjuk, mint írták. Jacktor nagyon szépen leírta a lényeget, illetve be is tette a mindenható vas-karbon diagramot is
Az acél "álá natúr" puha, képlékeny, ahhoz, hogy szívós legyen, hőkezelni kell. Sok hőkezelő eljárás létezik, jelen pill edzés a fontos, ahol cél a martenzites szövetszerkezet elérése. Valószínűleg nem szénacélból készült a test, valamilyen ötvözött acél, szóval tuti, hogy nem úgy fog kinézni a diagram, mint a sima vas-karbon nál, így a hőmérsékletek és az idők is változni fognak, de ez most nem fontos. Ha a vas-karbont nézzük(C>0,3%), az acélt A1 hőmérséklet felé hevítjük (723C°felé, ausztenites szövetszerkezetű mezőbe), itt hőn tartjuk (ezek órákat jelentenek), majd hirtelen lehűtjük. Fontos, hogy a hűtés a kritikus sebességnél gyorsabban történjen (ötvözettől függően tized sec től akár percek is lehetnek). Ahhoz, hogy elérjük a martenzites (rideg, de nagyon kemény) szövetszerkezetet, a kritikus sebességnél kell gyorsabban hűteni, ezért használunk vizet vagy olajat (~220C° alá kell vinni a hőmérsékletet).. . amennyiben lassabban hűtjük, nem lesz a szövetszerkezet martenzites, vagy marad ausztenites, vagy bainit, v perlit stb....
Ha sikerült az edzés, kapunk egy nagyon kemény, de rideg acélt, mely könnyen ("könnyen") törik (1 becsapódástól tuti....) a bele vitt feszültségektől (ezek a feszültségek az edzés során keletkeztek, ahogy a szén atomok "belekötöttek" a rácsba össze vissza, ez pedig a krit. hűt. sebesség miatt van), ezért kell megereszteni az acélt, a megeresztés során a benne lévő feszültséget csökkentjük, miközben meghagyjuk a keménységét.
Megeresztéshez ismét felhevítjük az acélt, de ekkor már szigorúan csak A1 hőm. alá hevítjük, pl 500C° fokra, így a martenzites szövetszerkezet nem alakul át ismét ausztenitessé (persze pár % átalakul, de nagy mennyiségben marad...), itt ismét hőn tartjuk, több órán át, majd lassan lehűtjük, pl levegőn hagyjuk, míg kihűl...
(Vagy végezhetünk feszültségcsökkentést is, 250-300C°, ezek már acél, technológia kérdése...)
Így keletkezik nagy szilárdságú, szívós acél
Az olajat pedig jól leírták a többiek, hogy miért nem gyullad be
Nem okoskodásból írtam, valakit lehet érdekel a téma és esetleg nem tudja, annak egy kis magyarázat, persze ez csak nagyon karcolja a felszínt, de a lényeg azért ilyesmi, ennél jobban is bele lehet menni az anyagtudományba
Ha vmit elcsesztem, javítsatok ki!
Üdv! 1 gépész[/i]
[img]http://cms.sulinet.hu/get/d/0c41dc67-4c99-4b65-9639-9457d8da1106/1/4/b/Large/B22003a_02.jpg[/img]
(Kép-Kritikus hűtési seb.)
Az acél "álá natúr" puha, képlékeny, ahhoz, hogy szívós legyen, hőkezelni kell. Sok hőkezelő eljárás létezik, jelen pill edzés a fontos, ahol cél a martenzites szövetszerkezet elérése. Valószínűleg nem szénacélból készült a test, valamilyen ötvözött acél, szóval tuti, hogy nem úgy fog kinézni a diagram, mint a sima vas-karbon nál, így a hőmérsékletek és az idők is változni fognak, de ez most nem fontos. Ha a vas-karbont nézzük(C>0,3%), az acélt A1 hőmérséklet felé hevítjük (723C°felé, ausztenites szövetszerkezetű mezőbe), itt hőn tartjuk (ezek órákat jelentenek), majd hirtelen lehűtjük. Fontos, hogy a hűtés a kritikus sebességnél gyorsabban történjen (ötvözettől függően tized sec től akár percek is lehetnek). Ahhoz, hogy elérjük a martenzites (rideg, de nagyon kemény) szövetszerkezetet, a kritikus sebességnél kell gyorsabban hűteni, ezért használunk vizet vagy olajat (~220C° alá kell vinni a hőmérsékletet).. . amennyiben lassabban hűtjük, nem lesz a szövetszerkezet martenzites, vagy marad ausztenites, vagy bainit, v perlit stb....
Ha sikerült az edzés, kapunk egy nagyon kemény, de rideg acélt, mely könnyen ("könnyen") törik (1 becsapódástól tuti....) a bele vitt feszültségektől (ezek a feszültségek az edzés során keletkeztek, ahogy a szén atomok "belekötöttek" a rácsba össze vissza, ez pedig a krit. hűt. sebesség miatt van), ezért kell megereszteni az acélt, a megeresztés során a benne lévő feszültséget csökkentjük, miközben meghagyjuk a keménységét.
Megeresztéshez ismét felhevítjük az acélt, de ekkor már szigorúan csak A1 hőm. alá hevítjük, pl 500C° fokra, így a martenzites szövetszerkezet nem alakul át ismét ausztenitessé (persze pár % átalakul, de nagy mennyiségben marad...), itt ismét hőn tartjuk, több órán át, majd lassan lehűtjük, pl levegőn hagyjuk, míg kihűl...
(Vagy végezhetünk feszültségcsökkentést is, 250-300C°, ezek már acél, technológia kérdése...)
Így keletkezik nagy szilárdságú, szívós acél
Az olajat pedig jól leírták a többiek, hogy miért nem gyullad be
Nem okoskodásból írtam, valakit lehet érdekel a téma és esetleg nem tudja, annak egy kis magyarázat, persze ez csak nagyon karcolja a felszínt, de a lényeg azért ilyesmi, ennél jobban is bele lehet menni az anyagtudományba
Ha vmit elcsesztem, javítsatok ki!
Üdv! 1 gépész[/i]
[img]http://cms.sulinet.hu/get/d/0c41dc67-4c99-4b65-9639-9457d8da1106/1/4/b/Large/B22003a_02.jpg[/img]
(Kép-Kritikus hűtési seb.)