2. A SZERENCSÉS: A játékos, aki 65-tel száguldozva, 400 méterről a Mausunkra aranylőszert lő, és nem elég hogy eltalál, még be is adja neki a lövést (maximum közeli alfával persze). Magyarázat: a sebzést és a nagy alfát csupán azért hozhatta össze, mert 2 napig megállás nélkül imádkozott Serb reszelőjéhez. Ami pedig az aranylőszert illeti: mégis mit vártunk, talán nagy számban felénk repülő, mosolygó, szívecskés, "I LOVE YOU" feliratú plüssmackókat? Fordított esetben mi is gyakran alkalmazzuk a drága lőszertípust, de az más. Nekünk úgyse fogja beadni, még az ellenséges tank közelébe se érhet a lőszerünk annak mágikus aurája miatt.
3. A MESTERLÖVÉSZ: A játékos, aki szintén 400 méterről 2x lő zsinórban lőszerrekeszt. Ilyenkor általában vagy grátisz 2x-es töltési idő a jutalmunk (egy profinak ez nem lehet akadály a továbbiakra nézve), vagy egy nagy ívben tovaszálló torony látványa fog beégni az idegbajtól már véreres, kiguvadó szemgolyónk előtt található megfáradt retinánkba. Fordított eset itt is előfordulhat, de erről sokszor még csak visszajelzést sem kapunk (esetleg édesanyánk régóta tartó, hangos csuklása adhat némi okot a gyanakvásra).
4. A MESTERLÖVÉSZ TANÁRA: A játékos, aki kritikus pillanatban pont azt a modult és/vagy legénységi tagot lövi ki, amire és/vagy akire épp a legnagyobb szükségünk volna. Lehet, hogy fordítva is megesik, de az más. A Serb reszelőjével való közeli intim viszony itt már több, mint sanszos.
5. A TÜZÉR: Az artysta, pusztán azért, mert ördögi járműve a világon van. Persze magunkat nem utáljuk, pedig többségünk szintén szokott légitámogatni. Primary target - ha meglátjuk, azonnal próbáljuk meg kiiktatni. Nem-nem, félre a bűnös gondolatokkal: csapattárs artyra ez NEM vonatkozik :)
6. AZ OP ÖDÖNKE: A 40k csatás, csakis a repeszt ismerő (ismerő?), így folyamatosan azzal puttyogtató vérvörös zsenigyerek, hiszen amikor neki mindent bead, és a hülyebiztos Defenderével full hp-n 4 killel végigtolja a csatát, mi még csak sebezni se tudunk a minimum két kiválóság-jelű papír tankunkkal (amit Ödön persze vánsotolt még a csata elején).
7. AZ EGYPERCES RAMBO (nem összetévesztendő Chuck Norris-szal, és testvéreivel: Chuck Berry-vel, Csák Mátéval és a törvénytelen Nemcsák Károllyal): A csapattárs, aki instant elhal 1 percen belül - ennek az időtartamnak lélektani hatása lehet, mert mindig "Gone in 60 sec" :). Ezután először rojtosra klikkeli a már megfáradt bal-egérgombjával a minimapot, majd miután egerét kicserélte a tartalékra, látván a tömeges érdektelenséget - a még élő társai aktív ekézésébe kezd (földműves a lelkem, na), ami általában csata végéig eltartó, hosszadalmas, idegesítő és fárasztó folyamatot eredményez. Tipp: kérdezzük meg tőle nyilvánosan, vajon mennyit sebzett az adott ütközetben. Ezzel kissé letörhetjük a szarvait.
8. MAPPIKUSZ SZPAMMIKUSZ: A fenti Rambo-típus egy másik jellemző, túlszaporodott alfaja, aki nem feltétlen alkalmazza az 1 perces elhalás szabályát, azonban olyan szintű tudáshalmazra tett szert az elmúlt évek alatt a háború művészetének témájában, hogy kötelességének érzi az összes játékos (ez alatt értsd: minden más emberke, aki tőle eltérő személyazonossággal rendelkezik) taktikai (ki)oktatását a fent említett folyamatos minimap-pingeléssel és egyéb, rendkívül hasznos jó tanácsokkal látja el csapattársait, a csata minden egyes másodpercében. Mindezt persze teljesen önzetlenül, nonprofit módon teszi, ezért teljesen jogosan tiszteletet, köszönetet és megbecsülést várna el hálátlan diákjaitól. Tipp: mivel egészségi állapotunkra igencsak káros hatással van mindkét fent említett egyed, igyekezzünk tiltólistára helyezéssel visszaállítani megzavart lelkünk hőn áhított nyugalmi állapotát. Megjegyzés: folyamatos pingelés közben ez nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.
9. A MAGÁNYOS SZINGLI: A marha, aki minden egyes csata után ismerkedő-jellegű párbeszédet kezdeményez a garázsban egy-egy arra érdemes, rendkívül szerencsés egyénnel, különféle nemi- és egyéb betegségeket kívánva neki, majd intim együttlétre ösztönzi az illetőt saját tulajdon legközelebbi felmenő női rokonával. Megoldás: az átküldött jókívánságok udvarias megköszönése, hasonlókat kívánva az üzenet feladójának, majd rávilágítás a tényre: jó eséllyel ő maga és a kiválasztott is azonos nemű, ráadásul a WOT-ozásnak sem a párkeresés az elsődleges célja, így sajnálatos módon nem látni sok esélyt az élethosszig tartó, boldog, békés és harmonikus, utódokkal nagy számban megáldott párkapcsolat kialakítására.
10. A PROFI CSAPATJÁTÉKOS: Az állandóan, csata elejétől kezdve kitartóan segítségért rimánkodó csapattárs, aki olyan szinten nyomkodja az F7-et, hogy fürge kis ujjacskájának állandó haverja lett egy csinos kis hólyagocska (a nyakán is van egy, de az egy másik történet). Majd miután kisegítettük a bajban, belénk lő egy laza 700-ast, mondván: galád módon leloptuk előle a killjét. Igazából megmentettük a hátsóját a biztos garázsmenettől, de ez ilyenkor mellékes és persze nem igaz: mi ténylegesen kitoltunk vele, ez csupán nézőpont kérdése. Reportoljuk magunkat sportszerűtlen játékért, ez a minimum. És kérjünk tőle elnézést.
11. A PÁRBAJOK CARIUSA: A játékos, akivel 1v1-ben harcolva sosem kerülhetünk ki győztesként: nekünk mindig kis alfát ad be az RNG (ha egyáltalán képesek vagyunk sebezni), neki meg persze csakis szigorúan maximum-közeli értéket. Így ő 10 hp-val túléli a párharcot, mi meg örüljünk annak, hogy a saját csapattársak csak sebzés nélküli kritikus találatot tudtak belénk lőni, amikor még élt a tankunk. Sebaj, legalább sikerült leláncolniuk, ez is valami... Fordított helyzetek nincsenek :) - vagyis vannak, de azok a szituációk instant amnéziát okoznak az agyunk megfelelő részében, minden esetben.
12. A TAKTIKUS HŐS: A kemper heavy-tank, aki előre megfontolt, aljas szándéktól vezérelve beáll lövöldözni a bokorból éppen passzív spotot végző light-tankunk mögé, persze szigorúan úgy, hogy minden őt becélzó lövés csak és kizárólag bennünket találjon meg. Alaptalan az utálatunk, mivel valójában nem is alantas célok lebegtek a periszkópja előtt (igen, az álcaháló mellett ez a másik legfontosabb felszerelése): ő csak taktikusan fedezék mögé bújt... mi voltunk rossz helyen, ez nem vitás :)
12+1. A TROLLSZAKASZ: Azon nagytudású, rendkívül tapasztalt játékosok hirtelen összerittyentett halmaza, akik képesek csordába verődni a Pz. I C + Hetzer + Löwe összetételű OP szakaszukkal (könnyűtank + TD + egy igazi rejtett német tartalék: mi ezzel a baj?), bevállalva így a nem megfelelő szakasz-összeállítás által fellépő XP-levonás következményeként megjelenő, szívbemarkoló és kegyetlen krokodil-könnyeket. Ők a WOT hétköznapi hősei. Sőt, nem csekély önfeláldozást bemutatva még egymást is képesek 0-ra leamortizálni már a csata legelején, megelőzendő a tier X-es járművekkel érkező morcos csapattársak csatavesztést előidéző teamkill-jeit. A vérvörös Löwe-tulaj ezután szívesen lövi a kis hp-s szövetséges tankok hátsóját, mert időközben rájött, hogy ott könnyű belőni őket, és mivel távoli rokona az 1. pontban szereplő pacifista alfajnak, ő is az értelmetlen vérontás mielőbbi befejezéséért száll síkra (küszöbön a Nobel-békedíj). Esetleges elhalása után pedig azonnal aktív "noob"-ozásba kezd a chat-en, okosabb, taktikusabb és megfontoltabb játékra ösztönözve ezzel amatőr csapatársait. Végül megkéri apukát, hogy legyen már oly kedves és vásároljon neki egy másik, jóval erősebb prém-tankot, mert a Löwe általában túl hamar ki van lőve - a 200. csatáját már azzal szeretné indítani.
PS: Emberünk a neten olvasta, hogy a kék játékosok már átlag fölötti erőt képviselnek a WOT berkein belül, ergo megnyugvással veszi tudomásul, hogy bizony ő is bekékült...